Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

'254 Í18. országos ülés 1912 deczember 't-én, szerdán. les szintén bejelenteni, ami közigazgatási szem­pontból érthető, mert szükséges, hogy a hadvezető­ség tájékozva legyen afelől, hogy az igy nyilván­tartott lovak hol és kinél vannak, hogy szükség esetén azok meg is legyenek találhatók. Á honvédelmi ministeriumnak jogot ad a tör­vény arra, hogy szükség esetén megtehesse azt, hogy az ilyen nyilvántartott lovak az illető járá­sokból el ne vitethessenek. Ez az intézkedés abban leli magyarázatát, hogy enélkül háborús veszély esetén épen ellenségünknek módot adnánk arra, hogy összevásároljon minden olyan lovat, amely nyilvántartó-lappal van ellátva és igy a hadsereg­nek területi kiegészítését lehetetlenné tegye. Ez minden esetre némileg korlátozza az egyéni jogo­kat, de az ország biztonsága szempontjából és érdekében okvetlenül szükséges. A törvényjavaslat büntető szankciót is statuál, amelyben kimondja, hogy ennek a törvénynek rendelkezéseit békeidőben megszegő egyén kihágást követ el és 200 koronáig terjedő pénzbirsággal büntetendő ; azok ellenben, akik a háború, ille­tőleg a mozgósitás alkalmával kiadott rendelkezé­seket szegik meg, egy hónapi elzárásra és 600 K pénzbüntetéssel büntetendők, ami szintén ter­mészetes dolog, mert súlyosabban kell büntetni azokat, akik akkor szegik meg súlyosan a törvényt, amikor az államnak fokozottabb mértékben van szüksége e szolgáltatás gyors és pontos eszközlé­sére. • Kimondja a törvényjavaslat, hogy ezen kihá­gásokban a rendes rendőri büntető biráskodás elvei mérvadók, községekben a főszolgabíró, Budapesten pedig a rendőrség hatáskörébe utalja e kihágásokat. A javaslat végül kimondja azt, hogy a lóavatá­sokból és a ló becsértékének kifizetéséből származó költségeket a hadügyminister a közös hadi költ­ségnek terhére eszközli, igy tehát ez sem terheli a költségvetést, és végül megállapítja azon bizott­ságok szervezését, amelyek hivatva vannak a becs­lést eszközölni. Ugyancsak kimondja a bélyeg­mentességet ezekben az ügyekben és megbizza a honvédelmi ministert, hogy a törvényjavaslatot végrehajtsa. Az utolsó paragrafusban egyes átmeneti intézkedések vannak felsorolva, melyek azért vál­nak szükségessé, mert addig is, amig e törvény­javaslat törvényerőre emelkedik, előállhatnak mo­mentumok, amelyek szükségessé teszik a lóbehi­vást, és mert a régi törvény hiányai, amelyeket felsorolni bátorkodtam, szükségessé teszik, hogy közbevetett, átmeneti intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik, a régi törvény hiányait pótolva, hogy már az uj törvény alapján szerezze meg az állam a maga lószükségletét. Ezeknél az előnyöknél fogva ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : T. ház ! Kivan valaki szólni 1 (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kö­vetkezik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általános­ságban a részletes vita alapjául; igen, vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául egyhangúlag elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvény­javaslat czimét, 1—25. %-ait, amelyek észrevétel nél­kül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat általánosság­ban és részleteiben letárgyaltatván, harmadszori felolvasása és megszavazása a következő ülés napirendjére fog kitüzetni. Most következik a napirend értelmében az 1913. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása (írom. 608, 620) és pedig először az általános vita. Az előadó urat illeti a szó. Simon Elemér előadó: T. ház ! Van szeren­csém a honvédelmi minister urnak az 1913. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvény­javaslatát elfogadásra ajánlani. Véderőtörvényünk teljes mértékben fentar­totta alkotmányunknak azt a fontos biztositékát, hogy az ujonczok csak akkor állíthatók ki, ha azo­kat az országgyűlés már megszavazta. Az uj véderőtörvény a közös hadsereg részére kiállí­tandó ujonczok létszámát 154 ezerben állapította meg. Az 1900. évi népszámlálás alapján ebből a 154.000-ből Magyarországra 65.835 főnyi ujoncz esett volna. Időközbeír ismeretesek lettek és fel lettek dolgozva az 1910. évben megejtett nép­számlálás adatai; ezen népszámlálás következté­ben ugy alakult a népesedési arány, hogy Magyar­országra csak 65.673 ujoncz esik, vagyis 163-mal kevesebb, mint az előző népszámlálás alkalmával felvett adatok alapján esett volna. Minden esetre szomorú az a tény, hogy igy alakult a népesedési arány, de ezzel szemben áll viszont az az előny, hogy 163-mal kevesebb ujon­czot adunk a közös hadsereg részére, mint a régi népszámlálás alapján. A honvédség számára kiállítandó ujonczok mennyisége a népszámlálási adatokkal nincs össze­függésben, és állandóan 21.500 főben van meg­állapítva, és ez az 1912. évi XXX. t.-czikk alap­ján továbbra is érvényben marad. Megáüapitja a törvényjavaslat egyúttal az ujonczozás idejét is, melyet 1913. márczius 1-étől április 30-áig terjedő időre határoz meg. Most, midőn első izben van alkalmam az uj véderőtörvény alapján megállapított felemelt ujonczjutalékot ; a t. háznak elfogadásra ajánlani, ezt azzal a hő óhajjal teszem, hogy adja a Minden­ható, hogy az uj véderőtörvény alapján kiépített hadseregünk harczképessége mindenkor a legfőbb őre legyen a békének, (Helyeslés.) de ha szükséges és a sors ugy hozza magával, dicsőséget is tudjon hozni a magyar fegyverek ősi hírnevére. (Élénk lielyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Kivan még valaki szólam ? Ha senki sem kíván szólam, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e az 1913. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló

Next

/
Thumbnails
Contents