Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-417
232 kii/, országos ütés i9i% deczember 3-án, kedden. retei közt méltányos segítségben részesíteni. (Helyeslés.) Egyébként pedig, minthogy a t. belügyminister ur politikája iránt bizalommal viseltetem, a belügyi költségvetést a, magam részéről általánosságban és részleteiben elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Pál Alfréd! Pál Alfréd : T. ház ! Előttem szóló t. képviselőtársamnak a közigazgatási reformra vonatkozó fejtegetései oly meggyőzőek, hogy azokhoz hozzátenni, vagy azokból elvenni valóm nincs. Amit a tüdővész elleni küzdelem kérdéséről mondott, annak különös súlyt kölcsönöz, hogy oly férfiú szájából hangzottak el ezek a szavak, kinél többet ezen kérdés gyakorlati megoldása érdekében az országban, ugy hiszem, senki sem tett. (Igaz ! Ugy van !) Anélkül hogy a legkevésbbé is alábecsülném a közigazgatási reform kérdésének nagy fontosságát, melyről a gyakorlati életben meggyőződni alkalmam volt, mégis bátorságot veszek magamnak annak hangsúlyozására, hogy a közigazgatás jósága nemcsak a közigazgatási rendszertől függ, bár az is igen fontos alapfeltétel, hanem függ egyszersmind attól is, hogy oly tisztikar lássa el a közigazgatási teendőket, mely a megélhetés anyagi gondjaitól mentesülten, megelégedetten teljes munkaerejét önzetlenül viszi a küzdelembe. (Igaz ! Ugy van I) Ebben az irányban az utolsó években sok történt. Hatalmas lépés volt ez irányban az 1904. évi X. t.-czikk, mely az állami és megyei tisztviselők illetményeit egyenlővé tette. Ujabb hatalmas lépést tettünk a közelmúltban a megyei tisztviselők státus-rendezésével és a családi pótlék intézményének a megyei tisztviselőkre való kiterjesztésével ebben az irányban. Épen ez a nagy jóindulat, amelyet a jelenlegi belügyi kormányzat a megyei tisztviselők ügye iránt tanúsított, bátorít fel arra, hogy oly részletkérdést tegyek itt szóvá, melyről a költségvetési vita során még nem tétetett emütés. (Halljuk! Halljuk!) A megyei tisztviselőknek, de különösen a járási tisztviselőknek ugyanis régi, méltányos és szerény nézetem szerint jogos óhaja a dologi átalányoknak, az u. n. terhes átalányoknak rendezése. Aki valaha megyei közszolgálatban állott vagy a megyei közszolgálattal érintkezésbe lépett, az tudja ennek a kérdésnek teljes jelentőségét átérezni. Ma t. i. ugy áll a dolog, hogy a főszolgabíró élvez különböző átalányokat, irodabér-átalányt, fűtési, világitási, irodaátalányt és miden átalányoknak csak egy közös vonása van, az nevezetesen, hogy oly szűkre vannak szabva, hogy azokból azokat a szükségleteket, amelyeknek kielégítésére rendelve vannak, kielégíteni nem lehet, hogy az illető járási tisztviselő kénytelen a maga keservesen megkeresett fizetéséből pótolni ezen átalányokra, kénytelen tehát a saját anyagi erejéből áldozni a közszolgálat érdekeire. Én azt hiszem, hogy tartósan ez az állapot nem maradthat fenn ma, mikor a közszolgálat, a megyei szolgálat már nem nobile officium, hanem kenyérkereseti pálya. (Ugy van!) Még rosszabbul áll a helyzet az uti átalányra nézve. Eltekintve ugyanis attól, hogy ez az átalány is igen szűkre van szabva, a megyei ügyviteli szabályzatnak két különös intézkedése van, mely külön terheket ró még ezen átalányokra : a 25. és 265. §. A 25. §. ugyanis arról intézkedik, hogy amennyiben a járási tisztviselő közérdekű kiszállásokat teljesit járása területén belül, nemcsak a fuvardijat, nemcsak az uti alkalmatosság által okozott költségeket, hanem napidiját is ebből a szűk átalányból kénytelen fedezni ; ezen a czimen külön felszámításnak helye nincs. A 265. §. pedig arról intézkedik, hogy ha a főszolgabíró hivatalához beosztott bármely tiszt viselőtársát, a szolgabírót vagy a gyakornokot közérdekű ügyben kiküldi a járásba, akkor ismét ebből a szűk átalányból kell fedeznie annak a kiadásait. Mikor az ember az ügyviteli szabályzat ezen két intézkedését olvassa, okvetlenül felvetődik az a kérdés, vájjon az özvegyasszony olajkorsójának tartották-e ezt az átalányt, amelyből mindent lehet fedezni. Más tisztviselői kategóriáknál nem igy van ez. Legyen szabad erre nézve példa gyanánt csak azt hoznom fel, hogy pl. az erdészeti tisztviselők a mellett, hogy utiátalánynyal rendelkeznek, a kiszállások alkalmával napidijakat is számithatnak fel ; továbbá legyen szabad utalnom arra, hogy a kultúrmérnökök, gazdasági felügyelők, amellett, hogy tekintélyes napidijátalányt élveznek, felszámíthatják fuvarköltségeiket is. Az a nagy jóindulat, melyet a jelenlegi kormányzat már eddig is a tisztviselői kar legkülönbözőbb kategóriái és közöttük a megyei tisztviselők iránt is tanúsított, azt a biztató reményt ébreszti bennem, hogy mihelyt az állam pénzügyi helyzete megengedi, megfontolás tárgyává teszi majd ezt a kérdést is és módot talál majd ezen a téren is, hogy a megyei tisztviselők méltányos óhajai honoráltassanak. A költségvetést a kormány iránti bizalmamnál fogva változatlaniü elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni! (Halljuk! Halljuk !) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! Habár nem szenved kétséget, hogy az utóbbi időben a belügyi adrninisztráczió javítása tekintetében igen sok intézkedés történt hivatali elődeim alatt, mésris el kell ismernem, hogy igen sok dologban még igen sok teendő és javítani való van és ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy azokat a felszólalásokat, amelyekkel találkoztam, kénytelen vagyok olyanoknak jellemezni, amelyekben igen sok igazság van és, épen azért rövid nyilatkozatomban nem fogok polémiába bocsátkozni t. felszólaló képviselőtársaimmal, hanem konstatálom, hogy bizony, amit elmondottak, az megfelel a valóságnak és hogy sok hiány van, amelyen segíteni kell és pedig lehetőleg minél előbb. (Helyeslés.)
