Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

416. országos ülés 1912 deczember 2-án, hétfőn. 213 nyolta a vármegyei tisztviselők nehéz anyagi helyzetét és róluk mindenképen gondoskodni kivan. És talán érdekes lesz f elemliteni azt az adatot, hogy mig 1895-ben, amely évből először állanak pontos adatok rendelkezésünkre, a vármegyei tisztviselők illetményeire 7,413.426 korona fordíttatott, addig 1913-ban e czimen 14,634.162 korona, tehát 7,220.736 koronával, vagyis 97%-kal több fordittatik. (Helyeslés.) Uj járások szervezésére 50.000 K vétetett fel, amelyből ezúttal csak két olyan járás lesz felállítható, amelyeknek szervezésére vonatkozólag a kérvények már az illető törvényhatóságok részéről régebben érkeztek be és le is tárgyaltattak a belügyministeriumban. E költségeket azonban jövőre megtartani és lehetőleg szaporítani kell, mert az országban még számos oly járás van, amelyben 50—60, sőt száznál is több község van összezsugorítva. Kívánatos tehát, hogy ezek számát szaporítani lehessen annál is inkább, mert a vidéken minden járás fölállítása egy vidéki központ emelésével jár. E vidéki központok pedig a nemzetiségi vidékeken különösen nagy jelentőséggel birnak, mert azok körül mindenütt egy előkelő társadalom kéjoződik, amely kulturális és közgazdasági tekintetben is fejlesztő erőt gyakorol. (Igaz ! Ugy van !) A vármegyéknél aj állások szervezésére csak 50.000 K vétetett fel, ami azt mutatja, hogy a belügyminister nem nagyon kivan eleget tenni az állások szaporítása iránt érkező kéréseknek, ami helyes is, czélszerű is, inert ha van valamely összeg rendelkezésünkre, inkább a tisztviselők illetményeinek javítására kell fordítanunk, (Élénk helyeslés.) viszont tőlük azt kell kivánnunk és kérnünk, hogy ők is járuljanak hozzá, hogy a tisztviselők számának folytonos szaporítása elkerülhető legyen. (Helyeslés.) Központi és járási székházak építésére megmarad az eredeti 100.000 korona és az a helyes elv, hogy apró elforgácsolások és a vármegyék kölcsöneinek törlesztésére fordítandó összegek helyett egyszer és mindenkorra szóló nagyobb segély adatik. Városok segélyezésére a város fejlesztési törvény első szakaszának megfelelően ez évben újra egy millió koronával több, összesen tehát már öt millió vétetett fel. Ebből az eredetileg felvett négy millió a törvény alapján a városoknak kiosztatott, egy millió pedig, mint a központi igazgatásnál láttuk, a városi rendőrség országos rendezésének czéljaira fordittatik. A városfejlesztési törvény kötelességévé teszi a belügyministernek, hogy a váiosi rendőrségek országos szervezésén kivül a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról két éven belül törvényjavaslatot terjesszen elő. E törvény előkészítésének munkái is nemsokára megkezdhetőklesznek. Mihelyt megoldást nyer a választójog kérdése, a melynek intézkedései a különleges helyzetre való tekintettel, valamely változtatással ugyan, de mégis alapul lesznek veendők a városi törvénynél is, és ugyanakkor elő kell venni az eddig ugyanazon okból késett uj fővárosi törvény megalkotását is. Mert a főváros a reája vonatkozó törvény meghozatala óta nemcsak külső fényében és díszében fejlődött, de lakosainak számában, a forgalmat és a gazdasági igényeket szolgáló eszközökben is nagy fejlődést mutatott és nem remélt gyorsasággal szinte rohamosan haladt előre, lett nagygyá és erőssé. De ezenkívül is önkormányzati életében erős kulturális, emberbaráti és szocziális intézkedések létesítésével oly helyes érzéket mutatott, akkora eredményeket ért el, hogy messze túlnőtt a régi fővárosi törvény keretein és gondoskodni kell arról, hogy a főváros ezen keretek tágítása és minden lehető más utón is elősegittessék fejlődésében és előhaladásában. (Igaz! Ugy van!) A községi, kör- és segédjegyzők intézményére 200.000 K többlet van felvéve, amely uj segédjegyzői állások szaporítására fog fordíttatni. Kétségtelen, hogy ez is hozzá fog járulni az illető helyeken a körjegyzők, segédjegyzők és maguk a községek helyzetének javításához. De amellett is előretolul a maga egész nagyságában a főkérdés. a körjegyzők és segédjegyzők anyagi viszonyainak általános javítása és a községek anyagi helyzetének rendezése. (Igaz ! ügy van !) A kör- és segédjegyzők, kongresszusaiknak határozataiból, egyleteik utján emlékiratokat, kéréseket terjesztettek föl a kormányhoz és magához a képviselőházhoz is. De ezen kérvények nélkül is mindnyájan az életből, közvetlen tapasztalásból tudjuk és ismerjük, hogy milyen nehézségekkel kell küzdeniök a vidéken, hová a drágaság szinté elhatott, a körjegyzőknek és segédjegyzőknek azért, hogy önmagukat és családjukat fentartsák. Tudjuk, hogy reájuk nézve e helyzetet még súlyosabbá teszi az, hogy gyermekeik nevelésére nincs más alkalom, mint hogy azokat távoleső városokba küldjék, hol egyetlen gyermek nevelési költsége szinte többe kerül, mint egy körjegyzőnek törzsfizetése. (Igaz ! Ugy van !) Tudjuk, hogy a jegyzők az állami, vármegyei és községi életben milyen fontos feladatot töltenek be és így közérdekből is milyen nagy jelentősége van annak, hogy sorsuk iránt megnyugodva végezhessék a reájuk váró feladatot. Mert hiába építjük ki közigazgatási szervezetünk éjräletét felülről még oly díszesen, még oly jól is : ha nincs meg ott, hová a törvények erejének, a rendeleteknek elhatni kell, az a megbízható, kötelességtudó végrehajtó, ki azokat az életbe átvigye, akkor nem fognak törvényeink érvényesülni és azoknak intencziói megvalósulni. (Igaz ! Ugy van !) De hogy a jegyző feladatának megfelelhessen, nemcsak illetményei javítására van szükség, nemcsak az szükséges, hogy internátusok felállításával, ösztöndijak, segélyek nyújtásával gyermekeik nevelésében támogattassanak, hanem gondolkoznunk kell arról is, hogy kedvező időkben a nyugdíjviszonosság biztosításával és a minősítési törvény megfelelő módosításával esetleg megnyissuk a jegyzők előtt az előmenetel lehetőségét is a külön-