Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

180 Í15. országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. valamint a törvényhozási utón rendezendő kérdések, nevezetesen a vasúti pragmatikára vonatkozó kérdés is elő fognak terjesztetni és minél előbb életbe fognak lépni. (Élénk helyeslés.) Ezek azok, t. képviselőház, amiket e pillanatban kötelességemnek tartottam kijelenteni és csak kérhetem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Szász Károly jegyző : Lengyel Zoltán ! (Felkiáltások : Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Szász Károly jegyző: Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos oldalról azt a furcsa nyilatkozatot teszik, hogy erkölcsi bátorság kell ahhoz, hogy valaki a képviselőházba bejöjjön és itt felszólaljon. En nem akarok abban a színben feltűnni, mintha ez nálam hiányzanék. Ez az egyik oka annak, hogy felszólalok, a másik pedig az, hogy azt is mondják, hogy áruló mindaz, aki a képviselőház kapuján a rendes bejáraton jön be és nem — mint ahogy az igen t. ministerelnök ur is emiitette — a konyhát ostromolja. (Élénk derültség.) Én ezek közé sem akarok tartozni, mert azt tartom, hogy egy képviselőnek, ha egyszer mandátumot vállalt, kötelessége ennek a feladatnak eleget tenni. (Igaz! Ugy van '.) Ha pedig a helyzetet olyannak tartja, hogy képviselői kötelességét nem teljesitheti, ha lelkiismeretével ellenmondásba jut, akkor mondjon le (Élénk helyeslés.) s hozza kerületét abba a helyzetbe, hogy olyan képviselőt küldhessen, aki feladatának tud is és akar is eleget tenni. (Élénk helyeslés.) Csodálatos dolog, hogy ugyanakkor és ezt megelőzőleg is, jobb és baloldalról egyaránt mégis igyekeznek mandátumot szerezni, igen nagy költséget reszkíroznak rá, peticzionálnak épen ezen oldalról s mikor már megvan a mandátum s nem bántja senki, akkor azt mondják, nekünk nem kell a mandátum egyébre, mint arra, hogy az utczán ácsorogjunk és ott bizonyítsuk azt, hogy nem lehet a képviselőházba bejönni, holott senki sem akadályozza azt, aki rossz fát nem tett a tűzre. (Élénk derültség.) Kifejezést akarok tehát adni annak, hogy én ezzel a politikával egyet nem értek (Helyeslés.) és e mellett a magam jogezimét is igazolom. Azt mindenki tudja, hogy hosszabb idő óta, egészben véve az utóbbi 10 év óta, folyik itt egy parlamenti harez, melynek eszközeiben sokszor nem voltunk válogatósak és ebből a harczból csekélységem is, a mennyire tőlem telt, kivette a maga részét. (Derültség.) Kivettem a magam részét egy győzelmes hadjáratban, a melyben akkor sem azon, sem ezen oldalon egyetlen egy vezér sem hitte, hogy éz a harez győzelemmel fog járni, minélfogva sajnosán nélkülöztük hónapokon keresztül Justh Gyula hatalmas erejét a véderőjavaslatok elleni obstrukezióban, nélkülöztük Kossuth Ferencz hazafiságát, de volt szerencsém Batthyány Tivadarhoz a szabadelvű pártban, gróf Apponyi Alberthez az elnöki székben és nem volt szerencsém gróf Károlyi Mihályhoz a parlamentben azért, mert mint a szabadelvű párt jelöltje, szerencsétlenségemre, éppen velem szemben bukott meg. (Élénk derültség.) Nem lehet tehát azt állítani, hogy abban a háborúban azért vettem részt, mert győzelmesnek hittem és mert olyan vezérkarral állottunk itt, amely garantálja a győzelmet, de másrészről azt a fenyegetést is kezében tartja, hogy ha pedig nem mégy előre a csatában, akkor hátulról fogunk téged lelőni. Ennek daczára ebben a háborúban igen is kivettem a magam részét. Sok barátot szereztem magamnak egyik oldalról, de sok ellenfelet a má^ik oldalról. Ma velem együtt mindazok. akik egyformán gondolkoznak velem, mondom, ma mi vagyunk ugy odaállítva, hogy a nemzeti ügyet mi hagytuk cserben. Ezért nekem külön is kötelességem, hogy bizonyítsam a magam álláspontjának helyességét. (Halljuk! Halljuk!) Kiindulok abból, hogy én ahhoz a generáczióhoz tartozom, amely az alkotmányos időszak alatt született, amely csak a történelemből ismeri a 48-as időket és az abszolút korszakát, amelynek tehát iskolai neveltetésénél fogva az a hazafiság, amelyet a szabadelvű párt részéről tapasztaltunk, fiatalabb korban nem volt elegendő, többet akart, nagyobb ambiczióval lépett fel és ennélfogva mert felnövekedve, volt alkalma megismerni a magyar politikának bizonyos tekintetben való tehetetlenségét és züllöttségét, ami a viszonyokból következett, óriási nagy ambiczióval, elhatározással lépett a porondra az a fiatal generáczió, amely a Széli-féle választás alkalmával a képviselőházba került, amelynek nemcsak jelszava, hanem meggyőződése is az volt, hogy tisztítsuk meg a közéletet és vívjuk ki a nemzet jogait. Én azt hiszem, sem most, sem a jövőben sem én, sem más senki nem szégyelheti magát, ha ilyen ambicziókkal jött ebbe a parlamentbe, nem szégyelheti magát azért, ha erre a feladatra fiatalabb korától fogva felkészülve vállalkozott, mindent feláldozott és egy olyan küzdelmet provokált, amely becsületére válnék a harezban kipróbált öregebb honatyáknak is. Ez a harez, amely akkor lefolyt, a hit, a meggyőződés és a fanatizmus harcza volt. Igen sokszor volt alkalmunk ezt bizonyítani. Nemcsak a lapokban jelentek meg ilyen hírek, de a valóság is ez volt és annak idején olyan erős fanatizmussal és meggyőződéssel állott helyt itt ez az oldal, hogy lehetetlen volt és lehetetlen lett volna bármiféle rendőrséggel rendet csinálni a parlamentben, mert — amint egyszer volt szerencsém Pavlik rendőrfőfelügyelő urnak megmondani — akkor ő is tudta, a jobboldal is tudta, mi is tud-