Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-414
kik. országos ülés Í9Í2 ne alkalmazzunk az országban, s hogy a közszellemet az egész vonalon átalakítva, komolyabb, kötelességtudóbb, belátóbb alapokra fektessük a jövendő alakulást. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés.) Mert, t. ház, ez az obstrukezió s általában ezek a beteges jelenségek és ezek a mostani viszonyok is, egészséges közállapotok közt lehetetlenek. Ezek mélyenfekvő bajok és mélyenfekvő kell hogy legyen a gyógyításuk is. Társadalmi téren eminens kötelesség háramol mindenkire, de különösen azokra, akik büszkén vallják magukat vezető magyar társadalomnak. A vezető magyar társadalomnak, amelynek fényes múltja van, tudatában kell lennie annak, hogy a jelenben csak ugy fogja megállani helyét, ha alkalmazkodva a modern fejlődéshez, a vezető szerepet a munkában és a kötelességteljesítés fokozott mértékében keresi. (Igás! Ugy van! Éljenzés és taps.) Ma már, t, ház, hiában hivatkozunk arra, hogy történelmi osztály voltunk. Ma a történelmi osztályok iránt legtöbbször csak a történetírók érdeklődnek. (Ugy van! Derültség.) Nekünk aktív és munkás osztálynak kell lennünk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Nekünk jövőnket jelenünkben kell keresnünk ; a múlt csak buzdító lehet ránk nézve, hogy folytassunk hasznos, tevékeny munkálkodást, de szemeinket a jövőre kell irányitammk és meg kell látnunk osztály-elfogultság nélkül a jelen minden baját és azt, hogy arról van szó, hogy a jelenen segítsünk. Nem szabad szűk osztályszempontokból kiindulnunk, hanem általános szempontokból kell gyakorolnunk azt,_ ami polgári kötelesség. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Ez az igazi demokráczia alapja, ennek kell kifejezésre jutnia a jövő alakulásaiban. És hogy még egy kérdést érintsek, t. ház, itt van adminisztrácziónk egész rendszere. (Halljuk Halljuk!) Adminisztrácziónk szerintem az egész vonalon sürgős és alapos reformra szorul. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) Sürgős és alapos reformra több irányban. Egyrészt abban, hogy az adminisztráczió alkalmazkodjék a modern élet kellékeihez, hogy gyors, pontos, méltányos és igazságos legyen és lehetőleg ment a politizálástól ; másrészt a népnek és a közönségnek érdekeit önzetlenül szolgálja. Épen ezért szükségesnek tartom, hogy szakítva a multaknak a jelenbe már be nem illeszthető elveivel, az önkormányzati életet ne a mindennapi adminisztrácziós teendők ellátásában, hanem azon társulási munkában keressük, amely a társadalomnak önkéntes munkálkodását, nobile offiexumát ma, a huszadik században igen sok téren, gazdasági, kulturális téren, egyenesen kötelességünkké teszi. (Igaz! Ugy van! Taps.) Mag kenyérkereső adminisztratív pálya, a végrehajtó pálya, nem lehet más, mint egy szervezetnek szerve; a szervezet egysége pedig feltétlenül szükséges és szükséges ennélfogva, wember %y-én, péntekéit. 167 hogy a parlamenti felelősség elvével összekapcsolt kormány, a maga akaratát és a maga felelősségét is a végrehajtás minden ágában kifejezésre juttassa. (Elénk helyeslés.) Én a magam részéről semmit sem. tartok olyan veszedelmesnek, mint ha a tisztviselői karban bizonyos hanyagságok ós bizonj r os mulasztások vagy politikai érdemekkel akarnak ellensulyoztatni, vagy — ami szintén megtörténik — a nemzeti harcok köntösébe bujtatott léhasággal lepleztetnek. (Elénk helyeslés és taps.) Mert, t. ház, az adminisztráczió, az egy najji, sokszor unalmas teendő, amelynek mindig szürkék a hétköznapjai és ritkák a vasárnapjai. Nekünk nem, talán minden harmincz évben visszatérő, egy-egy nemzeti küzdelemre kell előkészülnünk, hanem arra a küzdelemre, amely minden nap és minden reggel kopogtat ajtónkon. Ez a nemzeti küzdelem a mi elmaradottságunkat akarja leküzdeni, ez a nemzeti küzdelem a magyar faj felsőbbségébe vetett hitével és öntudatával pótolni akarja azt, amit a múltban mulasztottunk. De ennek a nemzeti küzdelemnek nem a frázisok, nem a bankettek és nem az ünnepélyek a kifejezői, (Igaz! Ugy van!) nem is a kongresszusok, hanem az egyszerű, szürke íróasztal és az unalmas poros aktás poiitos elintézése, még pedig az élettel összefüggésben lévő elintézése. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) A helyhatósági adminisztrácziónak erejét abban látom, hogy az a tisztviselő ott, az élet központján, látva mindennap az élet pulzáczióját, íróasztalába, aktáiba az életet tudja belevinni, feltéve, hogy fel tudja ismerni; ezt kell felkeresni, és az a tisztviselő, aki igy jár el, igazán nemzeti hős, igazán a nemzet bajnoka lesz még akkor is, ha neve nem örökittetik meg esetleg márványtáblákon; (Derültség. Ugy van !) ha nem is lesz megdicsőítve, megkoszorúzva, de azzal az öntudattal fog elvonulni, hogy megállta helyét abban a szerény j)oziczióban mint egész ember, mert nem az állás, hanem az állás betöltésében tanúsított kötelességtudás és szorgalom teszik az embert igazán emberré. (Élénk helyeslés és taps.) Ezeknél fogva kimondom t. ház, hogy én a magam részéről az állami admiuitráczió hive vagyok. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Ezt az álláspontot fejlesztette és megerősítette bennem az adminisztráczió terén szerzett tapasztalatok, természetesen megjegyezvén, hogy ezt ugy értem, hogy az állami adminisztráczió mellett kellő tág tér biztosíttatik_ az önkormányzati szervek működésének is. (Élénk helyeslés.) És itt nekem nem aziránt van kételyem, hogy ez a tér nem lenne biztositható, hanem attól félek, hogy ez nem lesz mindig elfoglalva. (Ugy van! Ugy van!) Mert ha őszintén akarunk beszélni, arról a hires magyar municzipálizmusról, méltóztassék megnézni, hogyan néznek ki a törvényhatósági bizottságok termei, midőn egy választásról van szó.
