Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-414

160 hth, országos ütés 19Í2 november 29-én, péntekén. hatóbban ós minél tüzetesebben foglalkozzunk. (Igaz ! TJgy van!) Különösen a magam részéről látom szükségét annak, hogy megragadva az általános disktisszióra alkalmas témát, a magam álláspontját és a magam nézeteit körvonalozzam és fejtsem ki azokkal a sajnálatos viszonyokkal szemben, amelyek parlamentlinkben az utóbbi időkben beállottak és ezek kapcsán indokoljam szavazatomat is, amelylyel a kormány által előterjesztett költségvetéshez a magam részéről hozzájárulok. (Élénk helyeslés.) Bocsánatot kérek azonban a t. háztól, hogy ha a rendes szokásomtól eltérően, némiképen személyes kérdésekkel fogok foglalkozni, mert szükségét látom annak, hogy a parlamenti viszonyokkal és a különböző oldalról ért támadásokkal szemben, a magam álláspontját egyszer a nyilt színen _ is mindenkivel szemben kifejezésre hozzam. (Élénk helyeslés.) Kijelentem ennélfogva mindenek előtt azt, hogy elfogulatlanul állok a mai napok eseményeivel szemben és hogy nevezetesen pártállásomban és meggyőződésemben a legkevésbbé sem fog befolyásolni az, hogy a múlt országgyűlésen a koaliczió tagja voltam és hogy ma azokkal kell szemben állanom, akikkel akkori időben elsősorban egy sorban, egy tagban küzdöttem. (Élénk helyeslés.) Én akkor, amikor a koaliczió megszűntével és az alkotmánypárt feloszlásával politikai meggyőződésemet és hitelveimet követve, ahhoz a párthoz csatlakoztam, amelynek programmjában legjobban találtam kifejezve azt, ami egyéni politikai meggyőződésemnek megfelelt, minden hátsó gondolat nélkül és kizárólag egyéni meggyőződésemet követve léptem ebbe a pártba, minélfogva az oly nemű feltevések, hogy én nem tudom micsoda hátsó, rezervált gondolattal léptem volna be a munkapártba, teljesen ellenkeznek jellememmel és meggyőződésemmel. (Élénk helyeslés.) Az a nézetem ugyanis, hogy amikor a munkapártba beléptem, azzal kötelezőleg elfogadtam a pártprogrammot és hogy mindaddig, amig a párt alajjelveit magamra nézve kötelezőknek tarthatom, a párthüséget és a párt becsületét önzetlenül kívánom szolgálni. (Élénk helyeslés.) Engem ugyan egyénileg semmiképen sem befolyásolhatnak azok a támadások, amelyeket ellenem intéztek, mindazonáltal szükségesnek tartom, hogy bizonyos visszatekintő retrospektív megvilágításban mutassam meg azt az utat is, amely a mai állapotokhoz vezetett és hogy különösen megindokoljam azt a körülményt, hogy, daczára a június 4-iki eseményeknek, én mégis a pártban maradtam, ami által az eseményeket és következményeit magamra nézve is kötelezőknek elismerem. (Élénk helyeslés.) Én, igen t. ház. akkor, — hogy a kezdetre térjek vissza — amikor 1904-ben, illetőleg 1905-ben mandátumot vállaltam, azalatt a benyomás és nézet alatt állottam, hogy esetleg az ország összetartó küzdelmének sikerülhet bizonyos mérvű vívmányokat r és előnyöket közjogi téren is kieszközölni. Állottam a küzdelmet teljes meggyőződéssel és iparkodtam e nézetek győzelmét biztosítani azokon az utakon, amelyek akkor lehetők voltak. Az akkor, 1905/6-ban lefolyt úgynevezett nemzeti küzdelem engem is a küzdők sorában talált és nem hiszem, hogy lesz életemben egy perez is, amikor e működésemet restellenem kellene. (Élénk helyeslés.) Jóhiszemüleg jártam el. (Igaz! TJgy van!) Azt hiszem azonban, hogy e jóhiszemű eljárás nem zárja ki azt, hogy nyilt szemmel vettem részt a küzdelemben. E küzdelem folyamán igenis szereztem tapasztalatokat és meggyőződéseket, amelyek álláspontomat, felfogásomat bizonyos mértékben módosították, mert az 1906-iki békekötés, amely váratlanul ért a küzdelem közepette, nem maradhatott hatás nélkül, mivel nem azt láttam abban, hogy a koaliczió, vagy a koaliczió pártjai ezáltal hatalomhoz juthattak, hanem ebben egy tanulságot találtam főleg arra nézve, hogy a koaliczió hatalomrajutásával bizonyos dolgoknak feszegetése és erőltetése az országnak kárára van. Beláttam, hogy pozitív eredményeket nem tudtunk elérni, mert azt a társadalmi széttagoltságot és gyűlölködést, mely a harcz nyomán kiélesedett, a nemzetre nézve mindenkor a legnagyobb veszélynek és kárnak tartottam. (Igaz! Ügy van!) En az április 6-iki békekötést — gondolom ekkor történt — főleg ezen szempontból üdvözöltem megnyugvással, mert azt hittem, hogy kölcsönös belátással és a multak tapasztalatainak elfogulatlan bírálatával konszolidált viszonyoknak nyitjuk meg az útját, nyíltan és bátran be fogjuk ismerni azt, amiről meggyőződtünk és nem fogunk iparkodni az elmúlt események tanulságait azáltal elhomályosítani, hogy sokszor csak jelszavak hangoztatásával a lényeget elhallgatjuk. (Élénk helyeslés.) Én minden álláspontnak és minden meggyőződésnek tisztelője vagyok, de a meggyőződés csak akkor értékes, ha a meggyőződés mellett az ember hiven és becsületesen helytáll, ha küzd érte és a küzdelmet folytatja esetleg egyéni érdekei feláldozásával is; de azt a meggyőződést, mely az alkuvás terére olykóp lép, hogy fenntartja, mondjuk az alapelveket, a gyakorlati téren azonban alkalmazkodik a napi eseményekhez, ezt sziklaszilárd meggyőződésnek még nem tekinthetem. (Élénk helyeslés.) Az alkotmánypárt, melynek szerencsés voltam tagja lenni, e tekintetben a legjobb helyzetben volt, mert 67-es alapon állott és ezen alapon próbálta az ország kormányzatát továbbvinni. Az akkori események azonban tudvalevőleg nem vezettek megnyugvásra. Egy idő múlva szükségképen ellentétek élesedtek ki a pártok közt, a harmónia megszakadt és ezért már 1909-ben bekövetkezett az az időpont, midőn előállt a lehetőség, hogy minden párt saját eredeti programmjához visszatérve — hiszen ez