Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

J40 M3. országos ülés 1912 november 28-án, csütörtökön. obstmkcziós ellenzéki korszak is tökéletesen mintha megfeledkezett volna. Ez a vármegyei közigazgatás. Arról soka említést nem tesznek, kogy ez is reformra szorulna, pedig ha valahol szükséges volna, a reform és pedig, amint most annyira igyekeznek mindent demokratikus szempontból felfogni, ha valahol szükséges volna a reform demokratikus szempontból, akkor szükség van erre a vármegyei közigazgatásnál. Hiszen tudjuk, hogy ezek a választott tisztviselők végre mégis csak annak a befolyása alatt állanak, aki őket választja és ott sem az egész választóközönségnek, hanem csak a tekintélyesebb bizottsági tagoknak a befolyása alatt. Az pedig, aki ilyen szűkebb köröknek a befolyása alá kerül s maga az az egész intézmény, az igazán demokratikusnak nem nevezhető. Ök azonban következetesen és mindig elmulasztják annak hangoztatását, hogy nekünk a közigazgatás demokratizálására volna igen nagy szükségünk. A mai tisztviselők nagy része nem törődik a nép érdekeivel, kevés súlyt helyez arra, hogy a nép igényeit kielégítse. Az a szeretet, amelyre szükség volna, az hiányzik az ő működésükből és jsedig a nép iránti szeretet ; ezt, sajnos, folytonosan tapasztalhatjuk és igazán az ország érdeke volna, hogy végre rátérjünk ennek a kérdésnek a rendezésére és életbeléptessük az állami közigazgatást. Igen sok kérdés, amely rendkivül fontos, hogy ne emlitsek mást, csak a küszöbön levő választói reformot, ezek mind szoros összefüggésben vannak a közigazgatás államosításával, és sokkal több megnyugvással fognók fogadni az általános választói jog életbeléptetését, mint ahogy fogadhatjuk anélkül, de a nép azon rétegei is, amelyek követelik a legkiterjedtebb általános választói jogot, azok is, azt hiszem, sokkal inkább megnyugodnának egy kevésbbé kiterjesztett választójogban, ha a közigazgatás a mai keretekből kiemeltetnék és államosittatnék. mert épen az az elégedetlenség a közigazgatással az oka sok helyütt annak, hogy a választójognak minél nagyobb mértékben való kiterjesztését követelik. Nem kívánok hosszasabban foglalkozni a közigazgatás szükséges reformjával, sem pedig az általános választójoggal, mert hiszen ugy hiszem, nemsokára, sőt biztosan remélem, hogy még ebben az évben lesz alkalmunk arra, hogy az általános választói jog törvényjavaslatával foglalkozhassunk és akkor módunk lesz és módom lesz nekem is majd erre is kitérni. T. ház ! Értem, hogy az ellenzéknek nehezére esik, hogy az idők fordulása teljesen lerontotta azt a koalicziós dicsőséget, amelyet ők olyan magas piedesztálra helyeztek, de éjjen ezzel is hibát követtek el, mert olyan magas fokra helyezték a koalicziós küzdelmet, azokat az előző obstrukeziókat, hogy kellett, hogy a nemzetet csalódások érjék. Kormányzásuk egyáltalán nem volt olyan, mely okot szolgáltatna az országnak arra, hogy visszavágyjék utánuk. Ök nemzeti küzdelemnek nevezték el a koalicziós küzdelmet, amely távolról sem volt nemzeti küzdelem, hanem ugyanannak az erőszaknak küzdelme és diadala, amely ina is mutatkozik részükről. (Ugy van !) Az ilyen erőszakokat a népek, a nemzetek nem szokták visszakívánni, főleg, ha sikerüket sem látják. És nemcsak hogy sikereket nem látotű a nemzet, hanem még azt a gyűlölködést, azt a gyűlölködő szellemet is meg keUett érnie, melyet a koaliczió meghonosított és a közéletbe, sőt a társadalomba is bevitt. A mi népünk, t. ház, nem olyan erőszakos és távolról sem olyan gyűlölködő, hogy az ilyesmiknek megismétlését kívánná és óhajtaná. Azt hiszem, körülbelül ebben rejlik az oka annak a teljes közönyösségnek, amely országszerte az ellenzékkel szemben megnyilvánul. T. ház ! Ha szigorú kritikát gyakorolok is az ellenzékkel szemben, azért mégsem nyilatkozhatom máskép, mint ahogy kezdtem, hogy sajnálkozom, hogy az ellenzék nincs jelen és nagyon óhajtanám és kívánnám, hogy az ellenzék végre felhagyjon ezzel az igazán kicsinyes politikával és eljárással, amelyet most követ. Azon az utón sikereket nem érhet el és kötelességét sem fogja teljesíthetni. (Ugy van !) Minket, képviselőket a nép azért választ meg, hogy alkotmányos kötelességünket itt a képviselőházban teljesítsük. Ezek a kötelességek : A felszólalás joga, az interpellálás joga, az indítványozás joga és ezeket abban a külön parlamentben teljesíteni nem lehet. Ha tehát teljesíteni akarják vállalt kötelességüket, akkor vissza kell ide jönniök. Természetesen nem ugy, hogy itt újra az obstrukezió eszközeihez nyúljanak, hanem ugy, ahogy az általunk, a többség által törvényesen alkotott házszabályok és törvények követelik és megengedik. (Ugy van ! Helyeslés.) De. t. ház, akár visszatérnek ide, akár nem, egyről meg vagyok győződve, ez pedig az, hogy ugy a házelnökség és a kormány, mint a többség kötelességét az ország irányában minden körülmények között lelkiismeretesen, meggyőződése szerint teljesíteni fogja a jövőben is. (Élénk helyeslés.) Épen a kormány iránti ezen bizalomból folyik, hogy a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szász Károly jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Őszintén megvallom, hogy képviselői működésem kezdete óta még egyszer sem éreztem oly nagy mérvben a felelősség súlyát, mint a jelen alkalommal. Mert a jelenlegi politikai helyzet ugy a bérviszonyokat, mint a külviszonyokat tekintve olyan komoly, hogy a helyzet mérlegelésével és elbírálásával komolyan foglalkozó bármely politikus az e helyzetből származható következmények tekintetében csak nagyon szomorú eredményekre juthat. Mig idebenn a parlamenti krízis, odakünn az országban a. gazdasági krízis dul. A külpolitikai helyzetben pedig szintén olyan bonyodalmak és veszedelmek jelentkeznek, amelyekből ítélve, nagyon könnyen meglehet, hogy egy