Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 51 ezt a királyi kéziratot olvassák fel és elérzékenyitő szubjektív jelenetekre hivatkoznak, miért teszik ezt ? Hogy a nemzet nyugodjék bele abba, hogy a legjobb szándékkal történt 45 évi uralkodásnak végén bekövetkezett az, hogy a parlamenti felelős mínisterek helyett tulajdonképpen dikaszteriális tisztviselők ülnek a ministeri székekben és hogy 45 évi kormányzás után ezek szerint ott áll Magyarországnak hatalmas királya, hogy nem tud máskép rendet csinálni, mintha könyörgő szóval fordul nemzetéhez. (Felkiáltások jobbfelől : ízléstelenség ! Felkiáltások a haloldalon : Ez igy van !) Kende Péter: Ez lojális ? (Zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Désy Zoltán : A ki ebből egyebet olvas ki, az nem akar tisztán látni. Én nem azt mondom, hogy ezen czélból lett kieszközölve. Bujanovics Gyula: Épen azért nem kell ilyet előhozni! Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, én abban a szellemben és abban a gyakorlatban nőttem fel itt e házban, vezéreim vezetése alatt, hogy vannak dolgok, a miket érinteni sem szabad, a legkényesebb kérdések felszinre kerülése esetén sem. De kénytelen vagyok itt tárgyalni ezt a kérdést, mert azon szomorú eredményekre kell rámutatnom, a melyek vészteljesek a nemzetre, de még vészteljesebbek magára a koronára. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Kende Péter: Még felfújva sem olyan szomorú ! Désy Zoltán : Meghalt öreg vezéremnek szavai jutnak eszembe. Horánszky Nándor örökké emlékezetes beszédében, a mikor a 30 éves párturalomról emlékezett meg, kifejtette, hogy ez a rendszer sem a nemzetnek, sem a koronának javára nem szolgál. Beszédét ezzel végezte : ennek a rendszernek más megoldása nincs, mint szolgaság vagy forradalom. Egyre nem gondolt a megboldogult, hogy nem a szolgaság következik be, hanem elerőtlenednek maguk azok a szervek oly módon, hogy ha már más fedezetet, takarót további működésükre kapni nem lehet, akaratlanul belevonják a politikai harczaikba azt a tényezőt, a melynek pedig ott szerepelnie soha, egy pillanatig sem szabad. Polónyi Géza: Egyúttal pedig megmondják, hogy nincs igaza! Désy Zoltán : így látom a helyzetet. Abban, a mi történt, nemes intencziókból hozott áldozatot látok, de áldozatot, a mely a meghozatal módjánál fogva czélt nem ér, sőt rosszabbá teszi minden tekintetben a helyzetet, mert most már csakugyan krizis elé állitja a nemzetet, mert a nemzet világosan, tisztán látja, hogy meglevő tételes törvényei tartalmára és jelentőségére vonatkozólag is a szuverenitás két tényezője között az egyenlő akarat teljesen hiányzik. Krizis elé állította az országot, mert lejáratott egy kormányrendszer hibái folytán magát egy rendszert. A leghivatottabb tanura, értelmezőre, gróf Tisza Istvánra hivatkozom, a ki márczius 8-án a Lloyd-klubban tartott fényes beszédében azt mondotta : ha pedig mindezek az illetéktelen beavatkozások visszautasítást nem nyernek, megtorolva nem lesznek, akkor a 67-es politikát tovább folytatni teljességgel képtelenség. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nagyon régen volt! Zaj.) Jelent meg egy királyi kézirat, a melynek komoly meggyőződésem szerint nem volt szabad megjelennie. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De nem jelent meg az a királyi kézirat, a mely a munkapártnak azt a helyes állásfoglalását honorálta volna, hogy az illetéktelen beavatkozás viszszautasitandó, megrendszabályozandó. S itt rá kell mutatnom arra, hogy azt az álláspontot, a melyet önök nemcsak a rezoluczióra, hanem illetéktelen befolyások visszautasítására nézve is vallottak márczius 8-án, képviselni fogom a legközelebbi delegáczióban. önök hol lesznek ? (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Mezőssy Béla: Nem fog simán menni! Désy Zoltán : A megoldásnak akármelyik részét vizsgáljuk, akárhol keressük is azt, mindenütt csak hézagokra, résekre találunk, a melyek érintések által nem tolhatók össze, hanem mint finoman támadt rések mind szélesebb és szélesebb dimenziójuvá lesznek, mind szélesebb lesz az ür korona és a nemzet között és mind szélesebb és kiáltóbb ellentét a parlamentáris ministeri rendszer lesiklásában és napnál világosabb lesz az, hogy ily módon pedig a 67-es kiegyezést tovább kezelni nem lehet. (Igaz! Ugy van 1 a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) i Rá kell mutatnom itt arra is —• és itt ismétlem önöknek azt, a mit tavaly előtt tartott beszédemben mondottam, — hogy önök három főprogrammpontot vettek át: a bankkérdést, a véderőkérdést és a választói jog kérdését S ott, a hol Ausztriának beleszólása van, a mi a kiegyezéssel összefügg, a bankkérdésben az önök szellemi vezére gr. Tisza István nyiltan állást foglalt a készfizetések felvétele, vagy az önálló bank mellett. (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Kellett egy reparáczió, egy paritásos reparáczió, a melyről őszintén megvallom, hogy a mikor komoly szakemberekkel tárgyaltam róla, azoknak mosolyra állott a szájuk. Azonban kellett egy kivezető ut arra, hogy az önök szellemi vezére visszavonulhasson. De hiszen a pénzügyi bizottságban mondott saját szavai voltak azok, hogy : nem ezért küzdöttem, nem ez volt, a mit akartam. Már most mi történik a második kérdésben, a véderő kérdésében ? Mindenki azt hitte, hogy annak a többségnek kezében, a mely tisztán hatvanhetes alapon áU, a mely programmjának első pontjává tette az uralkodó és a nemzet közötti egyetértés megteremtését, hogy az önök kezében gyerekjáték lesz nem az obstrukczió legyőzése, a velünk való küzdelem, de a jó viszony fentartása a koronával. Mert eddig azok a küzdelmek, a me• lyekben gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi 7*