Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362 országos ülés 1912 hogy megbírjon egy küzdelmet és sokkal becsesebb az uralkodó jóakaratának a biztosítása. Áldozatul hozta tékát a saját személyét és az uralkodó felfogását a saját egyéni felfogásával takarta, hogy ellentét, áthidalhatatlan ür, a magyar nemzet és az uralkodó felfogása között, napvilágra ne jusson. Ez nagy áldozat volt. Sárral dobálták meg érte ellenfeleit, de neki megvolt a nyugodt öntudata. Meg kellett azonban érnie egész politikájának azt a szomorú bukását, a mikor nemcsak ő, a párt nagynevű vezére, de maga az egész párt, a melyet vezetett e küzdelemben, összetört, széjjelment. Mert — bocsánatot kérek a kifejezésért — hazugságokkal, ha még'oly nemes szándékból indulnak is ki, a mint elismertem mindig és elismerem most is, az élet igazságainak kitöréseit megakadályozni, elburkolni nem lehet. (Igaz! JJgy van! a szélsőhaloldalon.) Engedje meg a t. kormány, csak röviden mutatok reá, hogy az a kormány, a mely fentartja álláspontját, fentartja a rezoluczióra vonatkozó álláspontját : ellen jegyzi Ö felségének ugyanezt a kéziratát. Az előbb felszólaló mutatott rá, ezelőtt egy pár perczczel, hogy mi ennek a következménye. Nem elhalasztása a kérdésnek egy későbbi, távolabbi időpontra. Már a legközelebbi napokban önök ott állanak egy dilemma előtt, hogy melyik utat kövessék. Azt az elhatározást, a mely önök szerint egy nagylelkű áldozatra késztette önöket: lemondjanak-e elveik érvényesítéséről vagy azt az elhatározást, a mely az önök benső meggyőződését képezte, és a mely ezen meggyőződés szerint is a nemzet egyik életérdeke, megint ez elé a dilemma elé vinni az uralkodót. Ebből a zsákutczából nincsen kimenekülés. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) önök egy dilemmába kerülnek bele, a melyből önöket senki ki nem húzhatja. A saját meggyőződésük, belátásuk és saját nemes érzelmeik czéljaira nem kapták meg az útmutatót, a melyet alkotmányos vezető kormányférfiaknak találniok kellett volna, meghozták az áldozatot, de akkor félre is kellett volna állani és rá kellett volna bizni a dolgok vezetését azokra, a kik ebben a kérdésben ilyen módon, eddig a mértékig, lekötve nem voltak. (Igaz ! XJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az ellenjegyzés, t. képviselőház, sokkal komolyabb értelemmel bir és a kormánynak ez a vállalkozása lesiklás a felelős ministeri kormányrendszer teréről. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Lesiklás visszafelé, (Igaz! TJgy van ! a szélsőbahldalon.) lesiklás a dikaszteriális kormányrendszer felé. (Igaz ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az egész parlamentarizmusnak, az egész ministeri rendszernek egy lényeges és nagy előnye van, hogy az összeütközések az uralkodó és a nemzet között ki legyenek kerülhetők. (Igaz! JJgy van! a szélsőbahldalon.) Ezt megszabja a törvény, megszabja a törvényes nyomon fejlődő gyakorlat és parlamentáris érzék, hogy a megosztott hatalom rendszerén alapuló alkotmányos KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XYI EÖTET. április 2-án, kedden. 49 gyakorlat közben kinek és mikor kell az egyensúly érdekében engedményeket tenni. (Igaz ! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a korona, illetőleg a király, elismerem a legnemesebb király, az áldozatkészségnek ilyetén megismétlődésével kitérhet az alkotmányosság ezen követelménye elől, van-e akkor igazi parlamentarizmus, van-e akkor felelős ministeri rendszer ? (Igaz ! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) De engedjék meg önök, mi következhetik be ennek a rendszernek a további folyamán ? Mindazon bajok és mindazon nyomorúságok, a melyektől az 1848-iki nagy átalakulás, a mikor a dikaszteriális rendszer helyett a felelős parlamenti rendszerre tértünk át, az országot meg akarták menteni. Egynek nem volt szabad kitűnnie, hogy a szuverenitás másik tényezője e kérdésben hajthatatlanul ellenkező álláspontot foglal el, mint a nemzet. Az önök megoldása ezt állította a napnál világosabban előtérbe, hogy egy áthidalhatatlan űr van, a melynek áthidalását önök a távoli jövőre , más emberekre, az eshetőségekre bizták. Ez a kérdés sokkal fontosabb ; a lesiklás i valódi parlamentarizmusról, a felelős ministeri rendszerről nem ma kezdődik. Már régebben merülnek fel hirek hivatalnoki kabinetről, ügyvivő kabinetről. A politika azonban nem arra való, hogy annak lényegét, a politikai elemet kivonjuk belőle. A ministeri kormányzat nemcsak arra való, hogy egyes kormányzati ágak ügyvitele arra hivatott emberek által vitessék ; ezt a hivatalnoki kar is elvégzi. A ministeriális rendszernek legfőbb feladata a szuverenitás két tényezője akaratának egyeztetése, a kettő közakaratának kiformálása, érvényre juttatása. (Helyeslés balfelől.) Nem látom a kivezető utat. Egyet látok. Látom egy hosszú múlt bűneinek eredményét. Hiszen ha a konzekvencziát levonjuk, milyen eredményekre kell jutnunk ? A felelős ministeri rendszer mellett királyi kézirat jelenti be az áthidalhatatlan ellentétet a nemzet többségének képviselői és a király között. A parlamentáris rendszernek első világos feladata ebben megdől. Mi a folytatás ? A kormány nem búcsúzó váló-kormány ; a kormány reaktiválását tárgyaljuk, mely ezzel az inparlamentáris teherrel keh működjön. Hol van itt a megállás, hova fog ez vezitni % Hiszen önök a legnagyobb áldozatkészséggel sem biztosithatják azokat a czélokat, a melyeket biztositani akarnak. Ellenkezőleg, ennek a működésnek nyomán a parlamentáris rendszernek csődje fog bekövetkezni. De én megállok előbb. Én a mai eseményekben még nem a 67-es kiegyezésnek, hanem a hatvanhetes kiegyezés eddigi kezelési módjának csődjét látom. (Igaz ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Évtizedeken keresztül folyt itt a küzdelem arra vonatkozólag, hogy a véderő kérdése a 67-es kiegyezés szellemében oldassék meg. Gróf Andrássy Gyulára és gróf Apponyi Albertre hivatkozom ; a közelmúltban ők mutattak rá arra, hogy ezeknek a kérdéseknek szerencsétlen meg nem oldása micsoda eredményeket szült Ezek közt a legkisebb volt, hogy ez a kérdés egymásután őröit 7