Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-396

522 $96. országos ülés 1912 június ll-én, kedden. sott törvényjavaslatot harmadik olvasásban? (Felkiáltások : Igen !) Elfogadtatik és alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz átküldetik. Következik Vadász Lipótnak a házszabályok módositására vonatkozó indítványának tárgyalása. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! (Hmljuk ! Halljuk !) Evek hosszú sorozatán keresztül szerzett tapasztalatok, de különösen az utóbbi idők eseményei mindenkit ebben az országban meggyőztek arról, hogy a házszabályok azt a czélt, melynek szolgálatára rendelve vannak, egyáltalában nem képesek biztosítani (ügy van ! ügy van !) és a ház tanácskozási rendjét és biztonságát garantálni egyáltalában nem alkalmasak. Ep ezért én, nem mint a kormány tagja, hanem mint a többség ezidőszerinti vezetője, (Élénk éljenzés és taps.) csak köszönetemet fejezhetem ki t. képviselőtársamnak, Vadász Lipótnak (Éljenzés.) azért az indítványáért, amelyet tett és amely ezen a téren a legszükségesebbre szorítkozva, hiszem, hogy alkalmas lesz arra, hogy a ház tanácskozásait a jövőben biztosabb alapokra helyezze. (Helyeslés.) E meggyőződésemtől áthatva, azt hiszem, annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, általános véleményét és óhajtását fejezem ki, amidőn annak a kívánalmamnak és reményemnek adok kifejezést, hogy a t. ház ezt az indítványt elfogadni méltóztatik. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. ház! Talán soha időszerűbben indítvány a t. képviselőház elé nem terjesztetett, mint Vadász Lipót t. képviselőtársamé, aki a koaliczió házszabályainak restituczióját javasolja. Annak idején gróf Tisza István megírta híres ugrai levelét és mint a történelem igazolta, hazafiúi bölcseséggel és előrelátással. ( ügy van ! Ugy van !) Amit Vadász Lipót t. képviselőtársam tett, az sajátképen nem egyéb, mint a legutóbb lezajlott parlamenti eseményeknek logikai következménye, (ügy van! Ugy van!) Vadász Lipót t. képviselőtársam talán túlságosan bőven és erősen okolta meg inditványát, szinte a hazafiúi érzés legmagasabb bérczein kereste és találta meg azokat az indokokat, amelyek, hogy ugy mondjam, az alpesi rózsának fehérségével tündökölnek, amelyeket a tiszta üde levegő és a fényes napsugár csókol. En azt gondolom, hogy sajátképen Vadász Lipót t. képviselőtársam indítványa nem is szorul bővebb kommentárra, (ügy van ! Ugy van !) hiszen az utolsó évnek eseményei úgyszólván napról-napra szolgáltattak tanúbizonyságot ez indítvány mellett, napról-napra tanítottak arra, bogy egy fékevesztett törpe minoritás (Igaz! ügy van !) mint gázol a parlamenti házszabályokban, mint él vissza a parlamenti házszabályokkal, mint szállítja le a parlamentnek becsét és tekintélyét, mint fosztja meg a nemzetet legdrágább kincsétől, az idejétől. (Igaz! ügy van!) T. képviselőház ! Minduntalan, de egész jogosan állítjuk azt, hogy nemzetünk elmaradt a világhaladásban, hogy nagyon sok pótolni valónk van, hogy százados mulasztások állanak fenn; az ellenzék folytonosan ezt hánytorgatja fel a kormánynak ; és én azt gondolom, hogy ezeket a százados mulasztásokat jóvá tenni csak egyféleképen lehetséges : lázas, sebes, vállvetett munkával. (Élénk helyeslés.) Ehhez a munkához pedig egy kell: az idő. Aki tehát a nemzetet idejétől fosztja meg, az legdrágább kincsét tékozolja el. (Ugy van! Ügy van!) Vadász Lipót t. képviselőtársam az ő érvelésében igen gyakran hivatkozott gróf Apponyi Albertre. Én, őszintén megvallom, nem igen merek gróf Apponyi Albertre hivatkozni, mert én gróf Apponyi Albert pályájából azt tanultam, hogy egy-egy véleménye még nem az utolsó (Derültség.) és azt gondolom, hogy azt a véleményét is, amelyre Vadász Lipót t. képviselőtársam hivatkozott és amely éles ellentétben áll Apponyi Albert gróf jelenlegi viselkedésével, gróf Apponyi Albert alkalomadtán egy más pillanatban még meg fogja ujitani. (Ugy van!) Hiszen Apponyi Albert gróf épen a jelenlegi obstrukczió folyamán oly sokszor elitélte magát az obstrukcziót, de ugyanakkor, mintegy egy lélekzetvételre, azt állította erről az obstrukczióról, hogy az történelmi erőknek mérkőzése. '*' Azt hiszem, ez egy fenomenális, ez egy igazi nagy mondás : történelmi erők mérkőzése. Én ugy tanultam a históriából, hogy történelmi erők mérkőzése akkor volt, mikor az egész nemzet szemben állott egy idegen hatalom túlkapásaival. De most mivel állunk szemben ? A magyar parlamentben egy törpe minoritásnak — mondhatnám — lázadásával, ellenszegülésével, (Ugy van ! ügy van !) a többség legális akaratával szemben. (Ugy van ! Ugy van !) Ez tehát semmi egyéb, mint egy parlamenti forradalom. És ha Erdély Sándor t. képviselőtársam igen helyesen nevezte meg a nevén, hogy ez sajátképen — tekintve, hogy a magyar parlament tulaj donképen a magyar alkotmányosság betetőzése és legfőbb biztositéka — semmi egyéb, mint merénylet a magyar nemzet ellen : (Ugy van !) akkor ezzel ugy kell elbánni, mint merénylettel a magyar nemzet ellen, (ügy van ! Ugy van !) vagyis el kell tiporni és meg kell semmisíteni. (Élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Nem bánom, fogadjuk el, hogy ez a küzdelem történelmi erők mérkőzése lenne. Igenis mérkőzés ez történelmi erők között, mely egy évezred óta folyik ennek a nemzetnek históriájában. Mérkőzése, tusája ez a nemzeti ősi rezisztencziának, a nemzeti ősi maradiságnak a nemzet haladni vágyásával, a nemzet alkotó vágyával szemben ; (Ugy van ! Ugy van !) ugyanaz,