Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos älés 19Í2 április 2-án, kedden. 31 hogy ha korábbi felfogásával homlokegyenest ellenkezőleg rááU az ellenzéknek akkor vitatott álláspontjára, talán sikerül a maga szorult helyzetéből kimenekülnie : felidézett egy válságot, a melyről, ime, a mikor annak általa állított megoldását itt bejelenti a t. képviselőháznak, azt is mondja, hogy ha ezt nem sikerült volna igy megoldania, abból a nemzetre nézve elháríthatatlan bonyodalmak és veszedelmek származtak volna. Nézzük csak meg, mik előzték meg ezt a tegnapi kijelentését a t. ministerelnök urnak. Emlékezünk mindannyian a t. nemzeti munkapártnak folyó évi márczius hó 7-én tartott értekezletére. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam már méltó biráíat tárgyává tette akkori maguktartását, összemérve, összehasonlítva azt a maival. Ezen értekezleten a legkuruczabb felszólalások hangoztak el. És ezen felszólalások értelmezésében a t. többségnek és a t. kormánynak a sajtója a legmesszebbmenő nemzeti ellenállás harczi jelszavait harsogta a nemzet fülébe. (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Azt mondotta a t. kormánypárti sajtónak egy igen tekintélyes orgánuma: álljon csak elő valamelyik magyar parlamenti testületben az a közös hadügy minister, a ki a kormánynyal ellentétes felfogást tanusit és nem fog megállhatni semmiféle magyar parlamenti testületben; majd lássa meg, hogy kap-e egyetlen egy szál ujonczot is ettől a többségtől. És most, t képviselőház, megértjük azt, hogy a t. ministerelnök ur, a ki mindenféle junktimos, mindenféle kompenzácziós politika ellen mindenkor a legélesebben tiltakozott, ime, a kibontakozás vezetőfonalául most a kompenzácziós politikát választja. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatja erre talán a t. ministerelnök ur, hogy nincsen igazunk, mert hiszen eddig nem élő jogoknak az életrekeltését kivánta ő a királytól abban a javaslatban, a melyet a megállapodás alakjában ö felsége elé terjesztett. Az a politika, az a rendszer tehát, a mely ellen mi pártunk fennáUása óta küzdünk, ma már oda juttatta a magyar alkotmány erejét, hogy egy törvénymagyarázatnak a kérdése is kompenzácziós anyaggá tétetett. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én ebben a hirdetett nemzeti ellenállásban mit tettek önök ? Odanyúlt a t. kormány, a nemzeti, erő és alkotmány védelmének ahhoz a forrásához, a melyből mi merítettünk annak idején, a mikor a mai helyzetünkben érvényesíthetetlen nemzeti és alkotmányos jogainkért küzdelembe szállottunk. Odafordultak önök is támogatásért, a magyar alkotmánynak azon bástyáihoz, a melyeknek a lerombolásához való szándékuk nem egy nyilatkozatukból kicsillant már, a mikor a közigazgatás reformja tétetett egyszer-másszor szóvá. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Odafordultak a municzipiumokhoz, hogy szorongatott helyzetükben azoktól kapjanak védelmet. És nem lehet csodálkozni, t. képviselőház, hogy a törvényhatóságok közül nem egy a hozzájuk intézett kérésnek engedett is és az önök harczi riadóját követve, hirdették azok is a nemzeti ellenállást és tiltakoztak a szándékolt alkotmánysérelem ellen ; tiltakoztak az ellen, hogy az 1888 : XVIII. t.-czikknek egy olyan magyarázata megállhasson, mint a minő a véderőtörvény 43. §-a alapján is alkalmazható. Én, t. képviselőház, rámutatok most arra, hogy mivé tették ezen municzipiumokat önök. (Folytonos zaj jobbról.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Bakonyi Samu : Hogy mivé tette a t. többség és a t. kormány a törvényhatóság tekintélyét ; hogy mivé morzsolták össze az alkotmányvédelemnek azt a csekély erejét, a mely azoknak a magatartásából még meríthető volt, a mint önök is abból most meríteni akartak. (Halljuk ! Halljuk !) Én, t. képviselőház, meg tudom érteni az önök maguktartását. Milyen édes is lett volna önnek, mélyen t. ministerelnök ur . . . (Folytonos zaj jobbról.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu: ... egy nemzeti hősnek a nimbuszával bukni. Gr. Batthyány Tivadar: Ö sehogy sem akar bukni! (Zaj.) Bakonyi Samu : Én emberileg mély részvéttel állapítom meg, hogy önöknek a bukásnak ez a nimbusza nem adatott meg. De önök nem is szolgáltak erre rá, igen t. kormány, mert a megoldásnak arról a módjáról, a melylyel önök idejöttek az ország és a parlament elé, csak egyet tudunk megállapítani, hogy az önök politikai felfogásának nem a nemzeti jogok védelme a legnagyobb szentsége, a legfőbb törvénye, hanem a fältétlen engedelmesség. {Taps a szélsőbaloldalion.) Kétszeres bün ez a nemzet jövendője ellen. Először azért, mert a magyar nemzet képviseletében a kormány egy eddig'az alkotmányos élet helyreállítása óta j)éldátlannak mondható megalázásnak vetette magát alá, de bün másodszor azért is, mert a legrikitóbb világításba helyezte a mai magyar parlamentarizmusnak teljesen értéktelen voltát. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: És ők beszélnek többségi akaratról! Bakonyi Samu : Mert ha megtörténhetik az, hogy egy ministerelnök homlokegyenest ellenkezőleg 1903-ban tanúsított kormányzati felfogásával, rááll egy nemzeti álláspontra, magévá teszi az akkori ellenzéknek azt az álláspontját, a melyet akkor minden erejével visszautasított és azután, mikor ennek a védelmében nemzeti háborút hirdet, a nemzeti szuverenitás másik tényezője akaratának — akármilyen szivreható lett légyen is az, akármilyen nagy tisztelettel és hódolattal fogadjuk is azt a nyilatkozatot — az élére állított konfliktus magvának teljes elfojtásával, alárendeli az akaratát, legfelsőbb parancsra ismét vállalja, homlokegyenest ellenkező állásponton, a tovább való kormányzatot