Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

338 383. országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. kratikus alapon összeülő parlament nem lesz, nem bolygatják, hanem függőben tartják és ha azután ez a demokratikus alapon összeülő parlament csakugyan kívánja a nemzet jogainak érvényesítését a hadseregben, akkor az uralkodó is tisztelettel tudomásul veszi ezt és meghajlik a nemzet egységes, megmásíthatatlan akarata előtt. És most mit látunk ? Látjuk azt, hogy annak ellenére, hogy nem következett be az a főfeltétel, hogy a nemzetnek többször, az előző két kormány által 1905-ben és 1906-ban is megígért választói reformot megvalósították volna ... (Székely Ferencz igazságügyminister igenlően int.) T. igazságügyminister ur, tökéletesen értein az ön intenczióit, mert azt a kifogást emelhetné, hogy ott volt a koaliczió, miért nem valósította meg. Ugy látom, hogy gondolatmenetünk ebben a kérdésben megegyezik. Ennek nagyon örülök, ez azonban nem azt jelenti, hogy a koaücziós kormány helyesen járt el. A mai állapot sem azt jelenti, hogy helyesen jártak el, midőn önök programmba vették a választói jog reformját és azt mégis nem mint legsürgősebbet terjesztették a parlament elé, pedig az lett volna az egyedüli helyes és politikailag becsületes álláspont, hogy adjuk meg azt, ami a császáré, de adjuk meg azt is, ami a népé. Székely Ferencz igazságügyminister: Helyes sorrend ! Ábrahám Dezső: Hiszen az önök kormánya által képviselt trónbeszédben, az önök felirati javaslatában benne volt a választójog reformjának kérdése ! Hát akkor, mikor az ellenzék részéről ilyen animozitással találkozik a véderőreform kérdése és tárgyalása, miért nem méltóztatnak egy olyan kiutat, egy olyan egyedül lehetséges politikai kivezető utat találni, hogy igenis meg kell reformálni azt a választójogot és akkor semmiféle akadálya sincs annak, hogy a véderőreform kérdése szőnyegre kerüljön ? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha már 1905-ben és 1906-ban két előző kormánynak kellett az általános választói jog és kellett az önök felirati javaslatában és a trónbeszédben foglalt programm szerint is : csak az az egy tiszteletteljes kérdésem van, miért nem méltóztatnak ezzel előállani és miért nem méltóztatnak a sorrend tekintetében azt az igazságos utat megállapítani, amelyet már megállapított 1906-ban a király és nemzet között létrejött programm 1 Olvastam épen a tegnapi lapokban, hogy járt nálunk egy dr. Lewin nevű orosz újságíró, a »Euszkija Vjedomosztk cziniü moszkvai újság munkatársa. Ez a lap kadet-párti és — mint az illető újság irja — Lewin különös érdeklődéssel foglalkozik benne magyar kérdésekkel. Az újságíró kérdésére a következő kijelentéseket tette (olvassa) : »Ugy látom, hogy a magyar és az orosz viszonyok között rendkívül sok a hasonlatosság.« Lovászy Márton : Ez igaz! ("ügy van ! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) Ábrahám Dezső (olvassa) : »A két ország társadalmi struktúrájába nemzetiségi kérdés, az agrárviszonyok, de meg a parasztok és az urak karaktere, életmódja csaknem azonos, természetesen, ha tekintetbe veszszük, hogy Magyarország csak miniatür-képe Oroszországnak.« Nem akarom a köteles vendégbarátságot megsérteni és kellő tisztelettel is emlékezem meg dr. Lewin úrról, azonban igazán nem tartom kívánatosnak, hogy Oroszország mintájára teremtse meg Magyarország a magyar poütikai állapotokat, hogy azokat joggal lehessen az orosz állapotokhoz hasonlítani. De Oroszország ebben a tekintetben is előnyben van ám felettünk, mert ott az emberek áldozatokra képesek, ott elmennek Szibériába meggyőződésükért, nálunk azonban ez a rettenetes politikai helyzet, a választói rendszernek korrupcziója már oda vitte az embereket, hogy itt az erkölcsi érzés, a politikai meggyőződés, az elvekhez való ragaszkodás egyenesen kihalt az emberekből, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát a hasonlatosság Oroszország között és közöttünk csak abban van meg, hogy a rossz viszonyok megvannak, azonban nálunk nincs meg az a becsületes erkölcsi felfogás, amely Oroszországot naggyá lesz hivatva tenni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Újból egy 67-es politikusra hivatkozom, Beöthy Ákosra, aki azt mondja (olvassa) ; »Egészséges közélet a népnek részvéte, a közvéleménynek befolyása nélkül nem képzelhető. Ennek folyománya a kormány, esetleg a korona tényének szabad méltatása és birálata«. Méltóztassanak, t. képviselő urak, végignézni a magyar közéleten. Magyarországon képtelen állapotok uralkodnak a szocziális, társadalmi és politikai berendezés tekintetében. Hiszen ha idegen ember, aki nem ismeri a magyar politikai viszonyokat, csak egy önálló nemzetnek független berendezkedését ismeri, hallaná, hogy van egy nemzet, amely azt mondja magáról, hogy független, a mely azt mondja magáról, hogy politikai jogainak teljes birtokában van s emellett azonban kénytelen legősibb, legelemibb jogaiért, nyelvéért küzdelmet folytatni: azt hiszem, el sem hinné, hogy ilyen is lehetséges valahol a világon, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A nemzet kénytelen küzdelmet folytatni nyelvének érvényesitéséért a hadseregben, daczára annak, hogy ezen küzdelem ellene van minden magyar törvénynek, eUene van épen az 1848: XLIV. t.-cz. 1. §-ának, amely kimondja, hogy a magyar állami élet keretében az áUamnyelv a magyar és annak minden irányban érvényesülnie kell. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak ezért a magyar nyelvért, amelynek útjában önök leküzdhetetlen akadályokat látnak, kell ám küzdelmet folytatnunk, hanem küzdelmet kell folytatnunk apróbb, bár szintén nagyjelentőségű kérdésekért is. Küzdenünk kell a kilenczes-bizottság programrnja megvalósításáért is. Itt van a czimer és a jelvémr kérdése is. Fájdalom manapság, a mai politikai viszonyok között, már a zászlókérdésről alig