Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

336 383, országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. juk ! Halljuk ! balfelől.) hogy különös súlyt helyezek a véderőreform kritikájánál a véderőreíorm anyagi kérdéseire is s már ezúttal benyújtok egy határozati javaslatot, amely azokkal a pénzbeli áldozatokkal foglalkozik, amelyeket a véderőreform mostani kiterjesztése folytán feltétlenül involválni fog. A következő tiszteletteljes határozati javaslatot terjeszteni be (olvassa) : »Határozati javaslat. Minthogy a beterjesztett véderő javaslat törvényerőre emelkedése esetén oly súlyos anyagi áldozatokkal terhelné meg az állami költségvetést, hogy annak egyensúlyát fenyegeti, utasittatik a kormány, hogy tegye megfontolás tárgyává, mi módon lehetne a véderő költségeit apasztani, valamint mutassa ki, milyen intézkedésekkel szándékozik gondoskodni arról, hogy a véderőre forditott áldozatok a nemzet gazdasági élete javára visszatérüljenek.« (Helyeslés a baloldalon.) Kötelességemnek tartom kijelenteni, (Halljuk ! Halljuk I) hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslattal és annak kapcsán elhangzott felszólalásokkal a legtárgyilagosabban, igazán sine ira et studio kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Felszólalásomban három szempont fog vezetni. Fog vezetni a törvényj avaslatot megelőző történelmi előzmény; fognak vezetni gazdasági szempontok és fog vezetni a jelenlegi politikai helyzet. Végül, nagyon természetes, miután rá fog kerülni majd a sor az önök akarata folytán is a véderőj avaslat részletes tárgyalására, nem tudván, hogy ezen részletes tárgyalás alkalmával lesz-e alkalmam a részletekre kiterjeszkedni, foglalkozni kivánok azon eminens hibáival is a véderőj avaslatnak, amelyek a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál feltétlenül módositandók lesznek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az egész véderőj avaslat elleni vita voltaképen nem mai keletű, mert ez a nemzetnek a királlyal — nem a koronát mondom, mert ez téves kifejezés — évszázadokon keresztül folytatott küzdelme, amely különösen az utolsó évtizedekben tökéletesen akuttá fejlődött ki. (Ugy van! balfelől.) Kállay Ubul igen t. képviselőtársam, akinek beszédével már a parlamenti illem szempontjából is foglalkoznom kell, a xezignáczió bizonyos hangján emiitette meg azt, hogy kénytelenek voltak az együttműködést, a testvéri összeköttetést velünk megszakitani; kénytelenek voltak azért, mert az ő útjukat a miénktől bizonyos taktikai kérdésekben más szempontok vezették. Én abban a feltétlen meggyőződésben vagyok, hogy ezek az utak csak a taktika szempontjából változtak meg (Ugy van! balfelől.) s csak taktikai szempontból különböztek. Azt hiszem, hogy az igen t. küzdő függetlenségi másik tábor is tökéletesen igazat fog nekünk adni, hogy e taktika a bekövetkezett poütikai helyzetnél fogva is a mi álláspontunkat igazolta, a mienket, akik azt mondtuk, hogy mindaddig, amig a parlament minden irányban megerősítést nem nyer, mindaddig, amig demokratikus, liberális, igazán a nemzetnek minden befolyástól mentes akaratát képviselő országgyűlés össze nem jő, mindaddig, amig a közélet tisztaságát és az egész parlament erejét nem biztosithatjuk, mindaddig azzal az energiával, azzal a lelkesedéssel, azzal az egyöntetű erővel nem szállkatunk szembe a bécsi akarattal, amelyre épen a katonai kérdések tekintetében szükségünk van. A mi taktikánkat tökéletesen igazolták a beállott politikai események. Miről van szó a jelen helyzetben ? Szó van arról, hogy az ellenzék igyekezik közös megállapodást létesiteni a választójog kérdésében és szó van arról, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges, e közös megállapodást a kormány szinte magáévá teszi és a béke lehetőségeinek utat nyit. Be kell tehát látnia mindenkinek, azoknak is, akik taktikai szempontból nem értettek velünk egyet, hogy csak gyökeres helyzetváltozás az, ami biztosithatja nemcsak a parlament munkaképességét, de a nemzet erejének tökéletes kifejtését is. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Néhány irót fogok idézni felszólalásom folyamán, de nem olyanokat, kik a 48-as közjogi alapon állanak, hanem tisztán 67-es közjogi irók segedelmét veszem igénybe. Épen a nemzet politikai fejlődése tekintetében akarok utalni Beöthy Ákosra ; e nagy 67-es politikusnak gyönyörű munkájára akarok utalni, arra a politikai felfogására, hogy a politikai fejlődés során a viszony a király és nemzet között a tiszta personal unióban fog megtestesülni. Tehát ő is a tiszta és szoros personális uniót jelölte meg végczélul. amelyben a nemzet a királylyal végképen megegyezhetik. Pedig ugy tudom, hogy Beöthy Ákos a 67-es politika alapján állott. Most azt kérdezem önöktől, t. képviselő urak a túloldalon, hogy voltakép mi körül forog most a kérdés ? Talán a 48-as közjogi ellenzék álláspontja körül ? Vájjon az önálló hadsereg felállításáról van-e szó ? Vagy pedig arról, hogy, fájdalom, nekünk kell megvédenünk azzal a politikával szemben, amelyet önök folytatnak, a 67-iki törvényekben lefektetett és biztosított jogokat ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon). Vájjon ki felelhet őszintén és lelkiismeretesen a t. urak közül arra a kérdésre, hogy hol van a paritásos külügy, hol van a paritásos pénzügy és legfőképen, hol van a paritásos hadügy ? Hiszen az 1867 : XII. t.-czikk megfelelő intézkedései, amelyek a haderőre vonatkoznak és amelyek a magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről emlékeznek meg, ezek a maguk keretében tökéletesen biztosíthatták és biztosították is a magyar nemzet igényét a hadsereg tekintetében. Arra a meggyőződésre kellett azonban jutnunk, hogy nem az 1867 : XII. t.-czikk szelleme érvényesül, hanem csak egyetlen akarat, az az akarat, amelyet Bécs felől diktálnak és amely előtt önök folyton és folyton meghódolnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)