Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-382
382. országos ülés 1912 ideiglenes meghosszabbításról szóló törvényjavaslatot, de rámutatott ugyanezekre a köz jogellenes tételekre, amelyek abban szintén benne vannak, kijelentve, bog3^ ha a minister ur Ígéretet tesz aziránt, hogy a végleges konzuli bíráskodásról szóló javaslatból kihagyja ezeket a közjogellenes tételeket, akkor 6 is megszavazza a törvényjavaslatot. Erre felállt az igen t. igazságügyminister ur és a kormány megbízásából itt a házban igenis kijelentette, hogy igyekezni fog ezeket kiküszöbölni. Tehát akkor, t. minister ur, hogyan terjeszthet be egy javaslatot, amelyben ugyanezek a sérelmek benne vannak ? (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem lehet nemzeti munka; ilyen munkával, ilyen javaslatokkal nem lehet egy nemzet békéjét helyreállítani, (Ugy van ! balfélől.) ilyen munkával, ilyen javaslatokkal a legnyugodtabb nemzetet is lázba lehet kergetni. Pedig ez nemzet telítve van anélkül is jogos keserűséggel. Az ilyen politikának megállj-t kell kiáltani, t. képviselőház. A t. honvédelmi minister ur múlt évi november 15-én tartott beszédében rámutatott Magyarország mai geográfiai helyzetére, hogy mi tulaj donképen a szláv és germán elem közé vagyunk helyezve. Teljesen igaz. Szerintem ez adja meg Magyarországnak mai világtörténelmi fontosságát, hogy a világuralomra törekvő két népfaj közé helyezvén bennünket a sors, a szláv és germán faj közé, nekünk kell itt az elszigetelő elemet képeznünk, nekünk kell az egyensúlyt fentartanunk. Csakhogy ez az igazság megszabja ám annak az egyedüli politikának irányát is, amelyet Magyarországon szabad volna folytatni. A dinasztiának is régen el kellett volna már fogadnia Savoyai Jenőnek, G-enz Frigyesnek és Bismarcknak tanácsát: Budára tenni át a dinasztiának székhelyét. Rátámaszkodva a magyarság államalkotó és államfentartó nagy hivatottságára, innen kellene Budáról az Árpádok politikáját folytatni, (Ugy van! balfélől.) mert akár német politikát követnek, mint eddig, akár pedig szláv politikát, amelynek megkísérlésére most vannak gyanús előjelek, szerintem mind a két esetben mind a két államnak, ugy Ausztriának, mint Magyarországnak jövendő fennállását, biztonságát veszélyeztetik, mert hiszen útját egyengetik ezzel a politikával a pángermán vagy pánszláv eszmének és vele majd az illető faji nagyhatalom térhódításának. A Duna völgyében, amely történeti idők óta bázisa a hatalomnak, csakis a magyarságra támaszkodva lehet, nézetem szerint, erős nagyhatalmi politikát csinálni. (Ugy van! Vgy van ! balfélől.) De nekünk ehhez a nagyhatalmi politikához nem engedményekre van szükségünk; nekünk jogaink teljességére van a hadseregben szükségünk. (Vgy van! Vgy van! balfelöl.) Azt mondotta Kossuth Lajos ezekre az engedményekre vonatkozólag : mintha bizony egy önérzetes népnél a nemzeti lét, az állami függetlenség aspiráczióit engedményekkel ki lehetne irtani! Jaj annak a népnek, melynél ez lehetséges ; annak a május 29-én, szerdán. 323 népnek nincs jövendője, egy második Ézsau az, aki atyai örökségét eladja egy tál lencséért. (Ugy van ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Nekünk az 1867 : XII. t.-cz. értehnében is a hadseregben is jogunk van közjogi önállóságunk biztosítására, érvényesülésére. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Feltétlen szükségünk is van a hadseregnek erre a nagy nevelő, egységesítő befolyására, arra a nagy nevelő befolyásra, amelyet olyan széjsen fejtett ki gróf Apponyi Albert képviselőtársam itt a védeTŐjavaslatokról mondott első beszédében és arra az egységesítő befolyásra, amelynek köszönheti pl. Olaszország is a maga egységét és amelyre nekünk is olyan végtelen nagy szükségünk volna, tekintve nagyszámú nem z etiségeinket. Barta Ödön : De nem Reichseinheitra ! Thaly Ferencz: Életkérdés ez reánk nézve és ha a t. kormány és a t. többség igazán érdemesnek akar mutatkozni a nemzet bizalmára, ha a nemzet háláját akarja kiérdemelni, akkor hozza létre az igazi összhangot a nemzet és az uralkodóház között. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Győzze meg az uralkodóházat arról, hogy csak Magyarország kielégítése, jogainak érvényesülése képezheti Magyarország jövendő boldogulásának alapját, de egyszersmind a dinasztia jövendő hatalmának is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban, t. képviselőház! Iam prozimus ardet Ucalegon ! Nekünk ennél a kérdésnél nincs sok időnk, mert ha rövidesen nem tudjuk megoldani a dinasztiával szemben fenforgó nagy perünket, félő, hogy rövid idő alatt két tüz közé kerülünk. Mert ne felejtsük el, hogy a nemzetiségi kérdés is mindinkább fenyegetővé válik, mert nemzetiségeink számban, kultúrában, vagyonban mindjobban megerősödnek. (Igaz ! Vgy van ! jobbfélől.) Tehát akkor önök ne erőszakos utón Bécsnek való meghódolásra kényszerítsék a magyart, hanem igyekezzenek velünk együtt egyesült erővel kivívni jogainkat. Én a koaüczió sikertelenségének okát is főleg abban látom, hogy nem tudta a nemzetiségi jogok érvényesítésére az összes számottévő magyarságot egyesíteni, önök félrehúzódtak és ezzel bizonyos alapot szolgáltattak arra, hogy a koaliczió és a függetlenségi 48-as párt lejáratásával újra önökre támaszkodhassak. Pedig a mai nehéz viszonyok között nem volna szabad magyar és magyar között ezekben a kérdésekben ellentétnek felmerülnie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen, hogy ne lássák önök is, hogy jogaink tulaj donképen nem megvalósított, hanem csak írott jogok ; hogy teljes alkotmányosság nálunk nincsen. Pedig e nélkül nincs jövőnk. Akkor itt semmi szükség sincs politikai pártokra, különböző politikai programmokkal, hanem csak magyar emberekre, akik egyesült erővel vívják ki a teljes alkotmányosságot ! (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És én azt hiszem, hogy ha az összes számottevő magyarság összetart, biztos lesz a siker. Ne féljenek önök, t. képviselőtársaim, 41*
