Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

318 382. országos ülés Í912 májas 29-én, szerdán. oly sokszor része volt és bizonyára lesz is még része, ha Bécsben nem tanulnak a tragikus események egész sorozatából. (Ugy van! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig ugy látszik, nem tanulnak ; a legutóbbi idők eseményei épen azt mutatják, hogy még makacsabbul ragaszkodnak Bécsben uj döntő tényezők behatása alatt ahhoz a tarthatatlan állapothoz, amely kizárja a hadseregből a magyar állam nyelvének uralmát; még makacsabbul ragaszkodnak ahhoz a tarthatatlan felfogáshoz, a katonai felségjogok olyan magyarázatához, amely a magyar 1867 : XIT. t.-cz. értelmében az uralkodót meg nem illeti. És szerintem nagyon téved a honvédelmi minister ur november 15-iki beszédében, amidőn azt mondja, hogy a függetlenségi párt csak azért, hogy jirogrammját, az önálló magyar hadsereget megvalósíthassa, megakadályoz minden törekvést, amely fejleszteni kivánja a közös hadsereget. Nem, minister ur bármennyire óhajtanánk, hogy elérjük azt a pillanatot, amely programmunknak és igy az önálló magyar hadseregnek is megvalósulását jelenti, erre a czélra erőszakot nem használtunk és nem használunk ; de igenis a nemzettől nyert megbízatásunkban rejlik az a jog és élni is fogunk vele, hogy megakadályozzuk annak az intézménynek a fejlesztését, amely törvényeink és alkotmányunk ellenére van megalkotva. (Ugy van ! Vgy van ! baloldalon.) Nehéz ezeket a kérdéseket minden keserűség nélkül tárgyalni, midőn magyar emberekkel kell vitatkoznunk ennek az intézménynek törvényellenes volta felett; midőn a túloldallal szemben azért kell küzdenünk, ami bennünket jog, törvény és igazság szerint megillet; midőn királyi esküvel szentesitett törvényes jogunkat, az 1867 : XII. t.-cz. magyar hadseregét és a magyar állam nyelvének ottani kötelező használatát követeljük önökön. Azt mondják nagyon sokan a túloldalon, hogy különösen a magyar nyelvnek a hadseregbe való bevitele felségjog, amely nem illet meg bennünket. Erre az a válaszom, hogy lehetetlen olyan törvény, amely a magyar áüamnyelvet kitiltsa az'állam életének egy teréről, (ügy van! Vgy van ! a baloldalon,.) Ilyen törvény nem állhat fenn és ha fennállana, azonnal ki kellene dobni a magyar törvénytárból, mert ez annak a nemzetnek nem erőforrása, hanem gyengesége, szégyene lenne. (Vgy van! Vgy van! a baloldalon.) De ilyen törvény nincs is, erőszakkal gátolták meg eddig is a nemzetet jogának érvényesítésében, mert a magyar nyelv feletti intézkedési jog a hadseregben soha nem is volt, nem is lesz közösügy, de felségjog sem soha. (Vgy van! Vgy van! a baloldalon.) Azt. megengedem, hogy lehet homályos, lehet kétértelmű az 1867 : XII. törvényczikk némely intézkedése, de ez csak nem lehet ok arra, hogy igyekezzünk azt a törvényt magyar szempontból még rosszabbá tenni, mint aminő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen nekünk, függetlenségi pártiaknak is lépten-nyomon azzal a ferde helyzettel kell megküzdenünk, hogy azt a törvényt, amelyet károsnak, helytelennek tartunk az ország szempontjából, amelyet el akarunk törölni, azt kell védelmeznünk napról-napra önök ellenében, hogy önök azt még rosszabbá ne tegyék. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyar embereknek, nézetem szerint, nem volna szabad abba a törvénybe olyat a nemzet ellen belemagyarázniuk, ami abban kifejezetten benne nincs. Mert hiszen hogy a felségjog a nyelvkérdést illetőleg nincsen benne kifejezetten, expressis verbis, ahhoz talán nem fér kétség. Egyáltalán nem irigylem azoknak a helyzetét, akik kénytelenek egy homályos törvényből érvet keresni arra, hogy a nemzet jogait kisebbitsék. Pedig ezzel nézetem szerint csakis azon aj osztrák Lustkandloknak tesznek szolgálatot és okoznak örömet, akik ennek az értelmezésnek megfelelőleg nem is késnek állami önállóságunkból elvenni azt a keveset is, amit az 1867 : XII. t.-cz. még megtartott. És valóban azt látjuk, t. ház, hogy az osztrák czentralisták vakmerőbbek, mint valaha, elméletileg és gyakorlatilag mindent elkövetnek, hogy tagadásba vegyék, sirba helyezzék állami önállóságunkat. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a törekvések annyival veszélyesebbek, t. ház, mert, sajnos, ugy látszik, nagyon magas támogatásban részesülnek. Ilyen körülmények között nem teljesen hiábavaló dolog-e az, ha önök a túloldalról mindenkor azt ajánlják a mi figyelmünkbe, hogy hagyjunk fel végre a közjogi kérdéssel ? De hiszen, t. ház, mit csináljunk, mikor mindig mi vagyunk a megtámadott fél ? (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor örökösen, 400 év óta szóval, tollal, karddal kell védelmeznünk önállóságunkat ? Itt volt az Auffenberg-féle és itt volt a Stürgkh-féle beavatkozás, ebből méltóztatnak látni, hogy folyton mi vagyunk a megtámadottak. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen természetes tehát, ha meg akarjuk védelmezni önállóságunkat, ha ragaszkodni akarunk jogainkhoz minden téren, mert ezzel csak elemi kötelességünket teljesitjük. (Igaz! Vgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De nem is az a baj, t. ház, mintha mi igen sokat foglalkoznánk a közjogi kérdésekkel. Ellenkezőleg, a baj épen ott rejlik, hogy a múltban nem vetettek elég súlyt a közjogi kérdésekre, (Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) különösen pedig nem figyeltek arra, hogy a mai közjogi helyzet alapját képező 1867 : XII. t.-cz. becsületesen végre is hajtassék. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) És nézetem szerint bizony szerényebbek lehetnének azok az urak, akik két évvel azelőtt, a koaliczió bukásakor, nem szűntek meg hangoztatni azt, hogy ime, az események teljesen a 67-es kiegyezésnek szolgáltattak igazat, hogy a 67 győzött a 48-czal szemben.