Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

816 382. országos ülés 1912 május 29-én, szerdán. nával felemelték a közös vámbevételek jövedelmének praeliminálását akkor, mikor ugy Ausztria, mint Magyarország közgazdasága válságban sínylődött. Természetes, hogy az eredmény nem érte el a praeliroinárét, de természetes az is, hogy a katonatisztek fizetésemelése ekkor már megtörtént. De hogy a kormánynak a véderőreform költségeire vonatkozó előirányzata ne legyen reális, hogy az be ne váljék, arról, nézetem szerint, majd gondoskodni fog a közös hadügyi kormányzat a Dreadnoughtok szaporításával is. Mert bár igaz, — amint emiitettem — hogy a kormány kijelentette, hogy 1915-ön túl nem járul hozzá a hadseregnek és igy a haditengerészetnek is ujabb fejlesztéséhez, de ezzel szemben a múlt évi delegáczióban a tengerészeti albizottságban gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok egész katonás őszinteséggel ridegen kijelentette, hogy szükség van még több mint három Dreadnoughtra, több apró czirkálóhajóra, torpedókra, amelyeknek összköltsége, — mint monda — ha a jelenlegi viszonyokat számítjuk is, ugyanannyiba fog kerülni, mint amennyi akkor kéretett, tudniillik 312 milüóba. Miután pedig ugy a t. kormány, mint a t. többség letért arról az eddig egyáltalában meg nem támadott álláspontról a flottafejlesztés terén, félő, hogy ezen a veszélyes lejtőn nem is fogunk tudni többé megállani. (Ugy van ! balfelől.J Mert eddig az volt a soha kétségbe nem vont magyar álláspont, hogy a flotta csakis partvédelmi czélokra fejleszthető. Ennek bizonyítására, a delegáczióban elhangzott igen számos nyilatkozatot tudnék reprodukálni, de csak a legfontosabbak egyikét említem. Gróf Tisza István igen t. képviselő ur 1898-ban ugyan, május 23-án a flottafejlesztési tervekről — melyek azonban hol voltak még, milyen távol voltak a maitól! — azt mondotta (olvassa) : »Nagyon félnék tőle,' ha bármely tetszetős, szép és megkapó ideaként azt az erőt, mely úgyis szűken van arra, hogy a kardinális feladatokat teljesítsük, esetleg szép, hasznos, de a monarchia szempontjából kevésbbé fontos czélokra forgácsolnók el«. Azt mondja továbbá, hogy semmi indokot nem lát arra, hogy mi a nagyhatalmakat oda kövessük, ahova őket egészen más közgazdasági ezélok és társadalmi feladatok terelték. És ez természetes is, mert hiszen ahhoz, hogy mi tengeri nagyhatalommá váljunk, hiányoznak az előfeltételek, hiányoznak a gyarmatok, hiányzik a megfelelő nagyságú partvidék, hiányzik a külső kereskedelmi flotta. Hiszen Magyarország kereskedelmi forgalmában, amely pedig — sajnos — meglehetősen csekély, a külkereskedelmi forgalom az egésznek csak 7—8%-át képezi. A mi kis tengerpartunk megvédésére bizony elég volt az eddigi fejlesztés is. Hiszen a fontosabb partokat aknákkal, tenger alatt járó hajókkal is megvédhetnők, de viszont arról sem biztosithat senki, hogy ezek a drága nagy hajók nem fognak-e rövid idő alatt teljesen ócskavassá válni, (Ügy van! balfelől.J mert hiszen teljesen értéktelenekké teheti őket az óriási méretekben fejlődő technikai haladás és a tengeri nagyhatalmak ma már sokkal nagyobb és messzebbhordó ágyukkal felszerelt hajókat építtetnek. De teljesen meg is semmisítheti ezeket a Dreadnoughtokat is a tökéletesített aeroplánokból ledobott bomba. (Ugy van! balfelől.J Véradóban 36.611 emberrel követel többet tisztán Magyarországtól ez a reform, amelynek nagysága akkor tűnik ki tulaj donképen, ha azt az eddigi ujonczkontingens nagyságával, az ötvenhat és félezer emberrel hasonlítjuk össze. Nagy kérdés az, hogy egyáltalában kiállítható-e évi 93.000 ujoncz. Hiszen a törvényjavaslat indokolása önmaga bevallja azt, hogy eddig mindössze 30.000-re rúgott az évi póttartalékosok száma. Óriási megterh éltetése ez az országnak, de különösen a magyarságnak, mert hiszen a véderő terén épen a kivándorlás miatt különösen a magyarság viseli a főterhet. A nemzetiségi vidékeken, a határszéli megyékben a sorozásoknál az uj onczállitásra kötelezetteknek fele sem jelenik meg, azok kinn vannak Amerikában. Azt mondhatom, t. képviselőház, hogy ha semmi sem indokolta volna a függetlenségi pártnak azt az eljárását, hogy ezt a törvényjavaslatot mindezideig nem engedte törvénnyé válni, egymagában igazolná ezt az, hogy ennek a javaslatnak beterjesztésére be kellett volna várni az 1910-iki népszámlálás adatait. Mert hiszen a mi országunk lakosságának száma sokkal csekélyebb arányban szaporodott, mint Ausztriáé; különösen hadköteles egyénekben nagy a differenczia a két állam között a kivándorlás miatt, ugy hogy teljes igazság szerint nem is a lakosság, hanem a hadkötelesek száma szerint kellene megosztani az uj uj onczkontingenst Ausztria és Magyarország között. 93.000 évi ujoncz szerintem meghaladja az ország teherviselési képességét ugy a vér-, mint a pénzadó terén. Egy kis országnak, mint Magyarország, melynek hóditó vágyai nincsenek, egyáltalában nincs is szüksége ilyen nagy hadseregre, de nem is képes azt eltartani anélkül, hogy beiszükségleteitől ne vonná el az éltető erőt. Nálunk pedig különösen hibás, sőt végzetes politika ez, midőn másfelől megakadályozzák á nemzetet abban, hogy magának anyagi téren uj erőforrásokat gyűjthessen. Nagy, virágzó, gazdag nemzetek czéljai, gyarmatpolitikája igazolják a nagy haderőt, de nekünk csak nem lehet hivatásunk Ausztria számára gyarmatokat szerezni ! Az 1723-iki törvény is kimondja, hogy csak kölcsönös védelemre szerződtünk ; az 1867 : XII. t.-cz. 4. §-a pedig azt mondja : »valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, kész leend a jövőben is teljesíteni mindazt, amit a Pragmatica Sanctio szerint a közös biztonságnak együttes erővcli védelme és fentartása mulhatlanul megkiván: ugy más részről oly kötelezettségeket, melyek e czélon tul terjednek s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.« Ezekről a követelésekről pedig nincs bebizonyítva, hogy a nemzet számára múlhatatlanul szükségesek. De a kétéves katonai szolgálatnak nagy elő-