Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-381

381. országos ülés 1912 május 2í-én, pénteken. 307 reform, mely a magyar munkásság képviselőit — tartozzanak azok akár a hazafias, vagy a nem haza­fias nemzetközi szocziáldemokrácziához — kizárná, azt hiszem, nem terveztetik, vagy ha terveztetik, az a lehetetlenségek világába való Ep azért, hogyha a t. ministerelnök ur nem akar tovább haladni ezen az utón, t. i. az erőszak utján, amelyet én egészen őszintén mélyen sajná­lok és végzetesnek tekintek, meg kell hogy tegyen még az utolsó órában egy további kísérletet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tegyen meg egy komoly kiséri etet a választói jognak liberális, demokratikus szellemben való becsületes meg­alkotására. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Ez a kísérlet, hogyha mindannyian figyelmen kívül fogjuk hagyni a kicsinyes pártérde­keket, kell, hogy sikerüljön (Igaz ! ügy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) és afelett, aki ennek a kísér­letnek azjfutjába áll, akár innen, akár onnét, ke­resztül fog gázolni a közvélemény ereje. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Interpelláczióm a következőképen hangzik : Interpellácziómat a következőkben van sze­rencsém a t. ministerelnök úrhoz terjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Minthogy a Buda­pest főváros utczáin 1912. év május hó 23-án le­folyt sajnálatos vérengzéseknek eredő okát azon körülmény képezi, hogy a kormány a választói reformnak sem tartalmára, sem pedig tárgyalási határidejére nézve szabatos és kötelező program­mot nem adott, kérdem a ministerelnök urat : hajlandó-e a kellő garancziákat megadni abban az irányban, hogy az általános, egyenlő és részben titkos választói jogot<< . . . (Zaj és jelkiáltások jobb­jelől: Részben titkos !) Szmrecsányi György : Igen ! részben ! (Nagy zaj.) Sümegi Vilmos : Az egészen titkosat elfogad­juk ! Tessék ! Bakonyi Samu : Az önök aggodalmát honorál­juk ! (Folytonos zaj.) Mezőssy Béla : . • • »biztositó törvényjavaslat még ez évben benyujtatik és így a ház által tár­gyalható lesz ?« (Hosszantartó élénk helyeslés, éljen­zés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Erísey Péter." A részb en titkosnak hogy örül­nek ! KÚÍ1 Béla : Nem a részben titkosnak tajDsolunk, hanem a beszédnek ! Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minister­elnök urnak. A ministerelnök ur kivan szólni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek. Lukács László ministerelnök: T. képviselő­ház / Méltóztassék megengedni, hogy mind a három interpelláczióra, tehát Antal Géza, Győrffy Gyula és Mezőssy Béla t. képviselő urak interpelláczió]ára egyben adjam meg a választ. (Halljuk ! Halljuk !) Horváth Gyula: Ne a gyorsíróknak beszéljen megint, mint a múltkor ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök : Horváth Gyula képviselő urat rendre­utasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Lukács László ministerelnök: Megvallom, én is szomorú hangulatban emelek szót, amidőn köte­lességszerüleg válaszolok az interpellácziókra a tegnapi és mai napon történt eseménj-eket illetőleg. Engedje meg a t. képviselőház, hogy röviden előadjam a történteket. A szoeziáldemokrata párt vezetősége, tehát egy olyan testület, amely igen nagy befolyással bir és amely rendelkezik sok ezer munkás sorsa felett, amely azonban, amidőn a fele­lősség viseléséről van szó, sehol sem található meg, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) ugy találta, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy indokolt Budapesten egy általános sztrájkot rendezni. A szorosabb értelemben vett sztrájk munkaszünet. A tegnapi események azonban különböztek a valóságos sztrájktól, mert tulaj donképen nem sztrájkot, hanem szerződésszegést képezett, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) A sztrájk munkaszünet és láttunk sztráj­kokat, amelyekre a t. képviselő urak is hivatkoz­tak, ahol sok százezer ember vett részt a sztrájk­ban és egyetlen egy rendzavarás, egyetlen egy visszaélés nem fordult elő. (Ugy van ! jobbfelől.) Sajnos azonban, nálunk a sztrájk nem így szokott lefolyni, hanem a sztrájk, különösen amint azt a tegnapi és mai események bizonyították, kapcso­latban van a legnagyobb mérvű rendzavarásokkal, a személy- és a vagyonbiztonságnak teljes meg­semmisülésével, (ügy van ! jobb felöl.) Az események tanúsága szerint a szenvedélyek annyire elvadultak, hogy valószínűnek tartom, hogy a vezetők teljesen kiejtették kezükből a vezetést, mert különben alig volna feltételezhető, hogy a feldühödt tömeg valóságos büntettek el­követésére szánta el magát. Megtámadták a magán­tulajdont, villamos kocsikat rongáltak össze, más objektumokat, lámpákat törtek össze, ablakokat zúztak be, gyújtogattak, raboltak, gyilkoltak, egyszóval a legrettenetesebb bűntényeket vitték végbe. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Az ürügy, amelyet felhoztak, az volt, hogy nem teljesíttetett minden kívánságuk. Három vagy öt helyen kértek népgyűlés tartására enge­délyt, gondolom a tegnapelőtti napon és kértek engedélyt egy esti körmenet tartására. A nép­gyülésekre megadatott nekik az engedély, miután ezek zárt helyiségekben tartattak; bár kétség­kívül igen nagymérvű izgatás folyt le ezeken is, de miután ezek zárt helyen tartattak, nem tiltat­tak meg. Ellenben az éjjeli utczai menetre nem kapták meg az engedélyt (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és azt gondolom, hogy a rendőrség ebben egész helyesen járt el. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Más­nap azonban egy tüntető felvonulást akartak ren­dezni a parlament elé, amint Győrffy Gyula t. képviselő ur mondta, békés tüntetést akartak ren­dezni. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon ; Láttuk ! Halljuk ! Halljuk I) Hiszen megoszolhatnak a véleménj'-ek a tekin­tetben, hogy helyes-e megengedni, hogy 50—60.000 39*

Next

/
Thumbnails
Contents