Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

22 361, országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. ünnepélyes formában az 1888 : XVIII. t.-czikknek olyan magyarázatát hirdeti, a mely magyarázatot ennek a háznak — lehet mondani — összes pártjai, összes tényezői létező alkotmányunkkal, a nemzet jogállományának sérthetetlenségével nem tartják összeegyeztethetőnek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Igen súlyos hitáiak tartom azért is, mert ámbár ezen királyi kézirat a ministerelnök ellenjegyzésével jelent meg, a ministerelnök magát annak tartalmával nem azonosítja, tehát annak tartalmáért a felelősséget el nem vállalja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És már most, t. képviselőház, hol lyukad ki ki azután és mivel végződik az az egész tárgyalás, a melynek én is egyik legfőbb részese voltam és a mely miatt tehát reám is egy igen nagy felelősség háramlik ? Mivel fejeződik be ez az egész tárgyalás, a melynek czélja az volt, hogy egy szerintünk, de mindnyájunk szerint törvénytelen preczedenssel szemben az 1888 : XVIII. t.-czikk helyes értelme helyreállittassék ? Nem hogy a felségjogok megtámadtassanak, hanem hogy a felségjogoknak, melyek csak a törvény értelmében gyakorolhatók, melyek nem korlátlanok, a létező, fennálló tör-, vényes korlátai megállapittassanak egy olyan preczedenssel szemben, a mely ezen korlátokon túllépett. Mivel végződik most a királyi kézirattal és az azzal kapcsolatos kormányvállalással teremtett helyzet ? Azzal, hogy mikor itt most a nemzet ujonczmegajánlási jogának sérthetetlensége irányában akartuk a törvényhozás legalább egyik tényezőjének állásfoglalását tisztázni az 1888-iki törvény szempontjából, akkor elértünk oda, hogy a törvényhozás másik tényezője, a király, annak a felfogásnak ad hitelesen kifejezést, a melyben mi a nemzet ujonczmegajánlási jogának csorbítását látjuk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) És ezzel szemben a törvényhozásnak az a faktora, a mely a nemzet érdekeit, a nemzet jogállományát képviseli, néma marad, annak csak egy pártja, annak csak vezető emberei tartják fenn jogi álláspontjukat, a mi mindenesetre az ő egyéni helyzetüket kedvezőbbé teszi, de kérem — klubhatározatokkal, egy pártnak határozatával a törvényhozás egyik faktorának hivatalos nyilatkozatát ellensúlyozni nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház ! Ez az a szempont, a mely miatt én sine ira et studio felszólalok. Nekem, őszintén szólva, tökéletesen mindegy, hogy mindaddig, a míg a kormányzatban nem érvényesülhetnek azok az elvek, a melyeket mi képviselünk, az ezzel ellenkező álláspontot minő férfiak képviselik a kormányon. Meg vagyok róla győződve, hogy mindenesetre tiszteletet érdemlő egyének, egyéni becsületükben megtámadhatatlan hazafiak lesznek ; hogy ezeket azután így hívják-e vagy ugy hivják-e, az én előttem nagyon másodrendű kérdés. És ezért én nekem az ellen semmiféle kifogásom sem volna, hogy a t. ministerelnök ur és az ő társai megmaradjanak állásaikban. De mégis kötelességemnek tartom kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ha egy ilyen nagymérvű frontváltozást akárminő tiszteletreméltó okokból kellett is keresztülvinni, parlamentáris szempontból ennek a helyzetnek súlyos volta enyhült volna az által, ha nem ugyanazok az egyének váUalják el a politikai élet további irányítását. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy igen súlyos hiba volt a válságot akként megoldani, hogy annak eredményeként előttünk legyen a törvényhozás egyik faktorának hivatalos állásfoglalása az 1888. évi XVIII. t.-ozikknek olyan magyarázatával, a mely a nemzet ujonczmegajánlási jogát mindnyájunk felfogása szerint sérti, és e mellett a törvényhozás másik faktora, az országgyűlés, némaságra legyen kárhoztatva. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez nem borítja fel a helyzetet, ez nem teszi hatálytalanná, ez nem szünteti meg a nemzetnek ujonczmegajánlási jogát, ez nem teszi törvénynyé az 1888. évi XVIII. t.-czikknek azt a magyarázatát, a mely a kéziratban foglaltatik; hanem hogy a két felfogás között az egyensúlyt megbillenti annak javára, a mely a mi ujonczmegajánlási jogunknak sérthetetlenségével nem egyezik meg : az kétségtelen. (Igaz ! Ugy van ! balfélol.) És ha van még mód arra, hogy ez a megbillent egyensúly — mert már oda jutottunk, hogy legalább az egyensúlyt akarjuk fentartani a két felfogás között — helyreállittassék, akkor ez a mód Kossuth Ferencz t. barátom indítványában van, hogy tudonlük a képviselőház fejtse ki a maga álláspontját egy hódolatteljes feliratban. Nincs az az uralkodói önérzet, nincs az a, bár legjogosultabb és legkényesebb fejedelmi öntudat, a mely rossz néven vehetné a nemzet képviselőitől, hogy akkor, mikor látják, hogy királyuk más felfogásban van egy kardinális alkotmányjogi tétel iránt, mint ők, akkor bizalomteljesen és hódolatteljesen királyukhoz fordulnak, hogy a mit az egyesek felvilágosításai nem tudtak elérni, azt talán az egész országgyűlés által nyújtott felvilágosítás és hitvallás talán elérheti. Ellenkezőleg, én nem tartom egészen összeegyeztethetőnek azon viszony őszinteségével, a melynek király és nemzet közt fenn kell állani, hogyha mi a király által kifejezett állásponttal ellenkező jogi felfogásunkat mindenütt hirdetjük, mindenkinek elmondjuk, csak magának a királynak nem. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ezért ajánlom Kossuth Ferencz t. barátom határozati javaslatának elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Lovászy Márton jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Midőn a reaktivált kormány bemutatkozásával kapcsolatosan felmerült kérdésekkel kötelességszerüleg foglalkozni kívánok, ugy vélem, helyesen járok el, hogyha a helyzetnek megvilágítását ott kezdem,