Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-378
262 378. országos ülés Í912 Szmrecsányi György: . . . házszabálysértés s ezért nem járultak hozzá az elnök ur javaslatához. Sőt nemcsak hogy ezt nem tették, de Rakovszky István t. barátom még azt is kijelentette, hogy abban az esetben, ha ez forsziroztatnék, ő_a legszélsőbb ellenállási hajlamot tanusitja. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Ezt nem mondta!) B. Podmaniczky Endre: Nem kell elferdíteni ! Szmrecsányi György: Kérem, rektiíikálom szavaimat. Kérte önöket, hogy ezzel ne kényszerítsék őt az ellenállásra. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ugy van ! Ez ugyanaz!) Mikor Rakovszky István t. barátom beszédét befejezte és leült, azt hiszem, Nemes Zsigmond és ő közötte egy diskurzus fejlődött ki, mire én Nemes Zsigmondhoz fordulva, mivel azt értettem, hogy ő Rakovszkynak ezt a r felszólalását nehezményezi, azt mondottam, »Édes barátom, disznóságot pedig nem szabad csinálni.« (Nagy zaj és félkiáltások jobbfelöl: Pfuj! Pfuj! kiáltások a szélsöbaloldalon: Igaza van! Ezt mondta !) Br. Podmaniczky Endre: Hangosan kiáltotta! Farkas Zoltán : Én is meghallottam ! Szmrecsányi György: Kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszélhessek! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szmrecsányi György: Erre pedig, amikor az ezen oldalon ülő képviselőtársaimat kérdeztem, kérdeztek, hogy miért utasitott az elnök ur rendre, azt feleltem, megismételtem: disznóságot nem szabad csinálni. (Egy hang jobbfelöl: Édes barátom! Derültség.) Ezzel a kifejezéssel nem akartam semmi egyebet mondani, mint azt, hogy mi mindennemű házszabálysértést még talán erősebben is hajlandók vagyunk megbélyegezni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Justh Gyula: Ugy is lesz! (Mozgás jobbfelöl.) Elnök: A házszabályok 221. §-a következőkép rendelkezik (olvassa): »Ha szóló a közerkölcsiséget és illemet sértő (Derültség a szélsöbaloldalon. Sálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) . . . vagy egyébként a ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használ . . . Polónyi Dezső: Nevetés miatt mentelmihez tessék küldeni! Majd megkövetem a házat azért, hogy nevetni mertem! (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem a képviselőurakat, méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomat befejezhessem. (Olvassa) . . . avagy a háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el, az elnök őt rendreutasítja . . . Ráth Endre: Nemes nem panaszkodik! Elnök (olvassa): sőt tőle a szót már az első alkalommal is megvonhatja; ha pedig szóló az elnök rendreutasitása után ugyanazon beszéd folyamában a fentebbi hibát ismétli, a szó tőle május 2í-én, kedden. okvetlenül megvonandó, sőt a körülményekhez képest . . . Polónyi Dezső: Nem ő beszélt. (Zaj.) Elnök (olvassa): ha a szónok mentségét — melyhez minden ily esetben joga van, — elegendőnek nem találja, a ház az elnök kérésére vita kérdésére vita nélkül egyszerű szavazással jegyzőkönyvi megrovást is határozhat«. Noha úgyis tűnhetett- fel a dolog, hogy a képviselő ur közbeszólását az én eljárásomra értette, nem akartam a házszabályok 255. §-ában foglalt szigorúbb rendszabályt alkalmazni. Mielőtt kérdést intéztem volna a t. házhoz, módot nyújtottam Szmrecsányi György képviselő urnak arra, hogy, amint elő is van írva és joga is van is hozzá — mentségét előadja. A ház hallotta a képviselő ur mentségét. A házszabályok megfelelő szakasza alapján, amelyet most olvastam fel, felteszem a kérdést, hogy méltóztatnak-e a jegyzőkönyvi megrovást Szmrecsányi György képviselő ur eljárásával szemben elhatározni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a jegyzőkönyvi megrovást elhatározzák, méltóztassanak fellállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Két óra már elmúlt! Nem lehet határozni!) A ház többsége a jegyzőkönyvi megrovást elhatározza. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nincs határozat!) Most pedig folytatni fogom elnöki előterjesztéseimet. Jelentem a t. háznak, hogy . . . Holló Lajos: A házszabályokhoz kértem szót! Elnök: Holló Lajos képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Holló Lajos: T. ház! En kénytelen vagyok ennyi nagy inczidens után az elnök ur azon kijelentéséhez visszatérni, hogy a Návay Lajos lemondása feletti vitát a következő ülésre átvinni, ugy hiszem, nem kívánja. En hivatkozom arra, hogy Návay Lajos elnök ur ide egy levelet intézett, amely levélben az foglaltatik, hogy ő kéri az elnök urat, hogy lemondását a háznak bejelenteni szíveskedjék. Ez a bejelentés megtörténvén, efelett határoznia kell a háznak. Es azt hiszem, hogy amidőn az elnöklő alelnök ur itt az imént felolvasta az ő beszédjét, abban benne van, hogy ő harmonikusan kivan eljárni az akkori elnök ur, Návay Lajos felfogásával és a törvényt és a házszabályokat kívánja megtartani. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polónyi Dezső: Nem akar csendet csinálni! Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy az a körülmény, hogy Návay Lajos elnök ur ide levelet intézett, amelyben lemondását bejelenti és kéri azt a ház tudomására hozni, nem változtatta meg a t. elnök úrra nézve azt a körülményt, amelyet magára nézve kötelezőnek tekintett, hogy t. i. lelkiismerete szerint, a házszabályok és a törvények szerint és Návay
