Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 15 formulára, a melynek tartalma nincsen, hogy ez megoldja a helyzetet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról : Az is csak formula volt ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Ha ezt tette volna, akkor ugy cselekedett volna, mint az, a ki egy értékes diadém gyémántját kiüti, belehelyez egy üveget és azt akarja elhitetni a világgal, hogy az a diadém a régi értékben maradt meg. Igen helyes tehát az, hogy ha nem tudott eredményt elérni, ezt nyíltan, férfiasan bevallotta, (Helyeslés jóbbfelöl.) hogy azért nem forszírozta a dolgot, mert magasabb kötelesség ezt követelte. (ügy van! jobbfelől. Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Nem tudtam volna abba sem belenyugodni soha, ha bárminő kegyelet, tisztelet és szeretet arra bírta volna a kormányt, vagy a többséget, hogy j°gi felfogását megtagadja. Erre semminemű kegyelet jogot nem ad. (Ugy van! jobbfelől.) A nemzet jogaiból feladni egy mákszemnyit soha, semmi körülmények közt senki kedvéért nem szabad. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a kormány azt mondaná, hogy magáévá teszi azt a felfogást, a mely, sajnos, ö felségének felfogása az 1888-ik évi törvényre vonatkozólag, én lettem volna az, a ki a legélesebben megtámadtam volna ezt a kormányt, mert nem szabad, nem lehet jogi felfogásokat mástól átvenni, nem lehet egyáltalában és nem szabad az ország jogaiból egy mákszemnyit sem engedni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De mikor a kormány ezt nem teszi, mikor a kormány és a többség, tudtommal, kijelenti azt, hogy ragaszkodik eddigi felfogásához, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a minek az a következése, hogyha egy olyan kormány jönne, a mely ezt az 1888-iki törvényt olyan értelemben akarná alkalmazni, mint a minőt mi a rezoluczióban ki akartunk zárni, akkor ez a többség kötelezve volna ezen kormány ellen állást foglalni, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) a harczot tehát nem egyedül a mai ellenzék vivná, hanem az ország többsége : akkor jogot fel nem adtak. Az összes tárgyalásokból, a mai tárgyalásból is látszik, hogy nincs egyetlen egy pártja sem ennek a háznak, talán nincs egyetlen egy képviselője sem, a ki ugy értelmezné az 1888-iki törvényt, mint a hogy az egy ízben már értelmeztetett. Ezt a jogi álláspontját tehát fel nem adja a többség, ahhoz ragaszkodik, de opportunitási szempontból, kegyeletből, kötelességtelj esitésből eláll attól, hogy ma ezt a kérdést tisztázza, olyan módon, a melyhez 0 felsége hozzájárulása is kívántatnék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En így gondolkozom. Természetes tehát, hogy nem csatlakozom olyan támadásokhoz, a melyek ezen alkalomból kifolyólag a kormány ellen intézhetők volnának. Avval végzem felszólalásomat, hogy nem fogadom el Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát, azért, mert a történtek után azt hiszem, hogy biztos sikertelenséggel jar (Ugy van ! a jobbóldalon.) és nem fogadom el Egry t. képviselő ur javaslatát, mert azt tartom, ?ÉPVH. KAPLÓ 1910 1915. XVI. KÖTET. hogy ebben a komoly helyzetben tréfáknak nincs helye. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Csuha István : Az a tréfa, hogy egyszer kell a rezoluezió, egyszer nem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek t. ház ! Tessék helyeiket elfoglalni. Lovászy Márton jegyző: Szabó István! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! A t. ministerelnök ur bejelentette újra való kinevezését és a képviselőház bizalmát kérte az ő kormányzata iránt. A magam részéről, sajnálatomra, ezt a bizalmat nem előlegezhetem. A tisztelt ministerelnök ur nem mondotta meg, hogy mit hozott, hogy mit akar adni, tehát előzetes bizalomnak, nézetem szerint, nem lehet helye. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem osztozhatom gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak most kifejtett nézetében sem, nem járulhatok hozzá pedig azért, mert a mióta kezdem ismerni a magyar parlamentarizmust, arra a szomorú tapasztalatra jutok, hogy ez a parlament intézheti az ország sorsát annyiban, hogy adókat vethet ki és hivatalokat osztogathat, de ez a parlament mindig lejebb sülyed az ő hatalmában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a parlament, a mely az alkotmányos hatalomnak egyik tényezője, ez a parlament nem rendelkezik azzal a hatalommal, a mely az alkotmány törvényei szerint őt megilletné. En igazán elszomorodva látom azt, hogy a hogy 1867-ben Magyarországnak 1848-ban biztosított jogait elengedték, a?ra van kilátás, azt mutatják a jelek, hogy most még a 67-es biztosított jogokat is elalkudják. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbal.oldalon.) Sümegi Vilmos: Ez az! Magyar ember nem szenved népiszonyban ! Szabó István (nagyatádi): Hiszen ennek a képviselőháznak a hatalma legjobban kettőben csúcsosodott ki: a költségvetés megtagadásában és az ujonczjutalék megtagadásában. Egy hang (a jobboldalon) : Megajánlás, nem megtagadás! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Csak megajánlani van jogunk ? Ez már uj közjog! Kun Béla: Megtagadni nem lehet? (Zaj. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Mindent megajánlani, csak a választói jog ne legyen! Népiszony, népgyülölet viszi őket, a mágnáskaszinót! (Zaj a, jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : Ugy látszik, t. képviselőtársam érzelmével inkább egyezik meg a megajánlás, mint a megtagadás! T. ház! A képviselőháznak a költségvetés megtagadásában rejlő jogát nagyon jól ki tudták már játszani bizonyos kormányok az előző időben, ugy hogy szétfoszlott az a remény, hogy a képviselőház kezében tart egy hatalmat, a melyet • csak akkor ad meg, ha jónak és helyesnek tartja. 3