Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
228 373. országos ülés 1912 május 8-ÓR, szerdQn. nisterelnök ur magáévá teszi, akkor semmiféle rugalmasságról, kontroverziáról szó nem lehet, ha pedig vannak kontroverziák, amelyektől ugy látszik, tart a ministerelnök ur, akkor félek, nekünk meg attól kell tartanunk, hogy a ministerelnök ur nagyon is sokáig habozik abban, hogy a kérdésben a maga végleges álláspontját formulázza. Én bátor vagyok a minister urat és a t. túloldalt arra figyelmeztetni, hogy minél tovább tart ezt a habozás, annál jobban veszélyezteti annak a mindnyájunk által óhajtott békének létrejöttét. (Ugy van! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, teljes joggal mutathatok ma rá arra, hogy a béke létrejöttére nézve a hangulat ma kedvező, kedvező miközöttünk is. De ha a ministerelnök ur azt jelenti ki, hogy a maga alapelveihez ragaszkodik, akkor nekünk is azt kell a legnagyobb nyomatékkal hangoztatnunk, hogy mi is feltétlenül ragaszkodunk a magunkéihoz és méltóztassék elhinni, hogy minden olyan gondolat, amely ezen ragaszkodás csökkentésére irányul, hog}^ talán az idő telesével ez a mi ragaszkodásunk az általunk felállított alapelvekhez csökkenni fog, hiábavaló reménykedés. A t. ministerelnök ur ideje vész, minél tovább húzza a dolgot, de méltóztassék elhinni, csak a béke lehetőségét rontja, de a mi összetartásunkat és ha kell, a harczkészségben való kitartásunkat egyáltalában nem érinti. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azzal méltóztassék a t. ministerelnök urnak tisztába jönni, hogy semmiféle olyan törekvés, amely, nem mondom, hogy az ő részéről, de bizonyos oldalakról megnyilvánul, hogy miközénk ebben a kérdésben éket üssön, teltei] esen lehetetlen és kilátástalan. (Ugy van! a Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Khuen 10 hónapig próbálta és nem sikerült neki! Bakonyi Samu : Mi a békére, mint mondottuk, készen vagyunk. Ha az átmenetnélküü teljes megvalósitással szemben tartózkodással viseltetik a ministerelnök ur az általános egyenlő választó jog és a titkos szavazás iránt, azt is kijelentettük, hogy az átmeneteket el tudjuk képzelni, azoknak útjára hajlandók vagyunk rátérni. De ne keresse a ministerelnök ur az átmeneteket azon az utón, amelyen, sajnálom és félek tőle, mi nem találkozhatunk. Az átmeneteket azon a ponton keresi a t. ministerelnök ur, amelyet határozati javaslatomban az egységes magyar állam nemzeti jellegének megóvásában jelöltem meg és az ezen czélhez elvezető alkalmas eszközök tekintetében Mván velünk megegyezni, akkor méltóztassék elhinni, hogy, ha az általunk felállított alapelveket nem érintik ezek az átmenetek, akkor a megegyezés lehetséges. De ez sürgős, ez elodázhatatlan, ehhez késedelem nélkül kell a ministerelnök urnak hozzáfognia, mert különben attól félek, hogy a béke dugába dől. Ezeket tartottam szükségesnek a magam részéről elmondani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök.' Következik a határozathozatal. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a legfelsőbb királyi kézirat hódoló tisztelettel tudomásulvétetik. (Helyeslés) Következik a határozathozatal Bakonyi Samu képviselő ur határozati javaslata felett, amely' a következőkép szól (olvassa) : »Határozati javaslat. A képviselőház a választói jog reformját elodáz hatatlannak nyilvánítja s a kormányt utasítja, hogy az egységes magyar állam nemzeti jellegének biztosítása czéljából is az általános és egyenlő választói jogosultság, valamint a községenkinti és titkos szavazás alapelvein nyugvó törvényjavaslatot késedelem nélkül dolgoztassa ki és terjeszsze elő«. Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a többség a határozati javaslatot nem fogadja el. Áttérünk most a bejelentett interpelláczió megtételére; ezt megelőzőleg azonban javaslatot fogok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére. (Halljuk! Halljuk!) • Javaslom a t. háznak, hogy tekintettel a mai politikai helyzetre, a ház üléseit egy időre napolja el és az elnökséget bízza meg azzal, hogy annakidején a legközelebbi ülést összehívja, amelynek napirendjére tűzessék ki a ház további teendőinek megbeszélése. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Megjegyzem azonban, t. ház, hogy a jövő kedden feltétlenül fogunk ülést tartani, mert akkor a zsűrit fogjuk kisorsolni. (Helyeslés.) Következik az interpelláczió. Gr. Draskovich János jegyző: Barcsay Andor ! Barcsay Andor : T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Barcsay Andor : Az az ügy, amelyben interpellácziómat bejegyeztem, magyar nemzeti szempontból oly rendkívüli fontosságú, hogy a szokásos interpellácziók keretébe alig lehetséges azt befoglalni és tulaj donképen nem is kérdés az a kormány egyes tagjaihoz, hanem kérelem, melyet nem a magam nevében, hanem tízezernél is többi, hazájába már részben visszatért, részben pedig visszavágyó bukovinai és romániai székely-csángó nevében intézek a kormány tagjaihoz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek. Barcsay Andor: T. ház! Akik az erdélyi magyarság ügyeivel behatóan foglalkoztak, azok bizonyára emlékeznek arra a nagy nemzeti fellángolásra, amely 1882-ben indult meg és amelynek czélja az volt, hogy az országból 150 évvel ezelőtt Bukovinába kimenekült székely magyarokat, akiket ma már csángó néven ismerünk, az országba visszahozzák. Tudjuk, hogy Bukovinában öt községben 150 év óta tiszta székelyek élnek, akik annak idején Bukov generálisnak a mádéfalvi vésznapok idejében elkövetett kegyetlenkedései után menekültek ki a Kárpátokon át Bukovinába, ott uj községeket alapítottak és mind a mai napig megtartották nemzeti és faji jellegüket, szokásaikat és vallásukat sfajnemzeti veszedelem elmúlása óta állandóan visszavágynak az őshazába.