Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. 221 mely az országnak kárára vagy ártalmára szolgál. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Szerény véleményem szerint nagyon könnyen és egyszerűen meg lehetne találni a megegyezés alapját akkor, ha mindenféle pártpolitikai szempontot mindegyik oldalon félretéve, az országnak minden egyes képviselője csalás a nép és az ország érdekét tartaná szem előtt. Kétségtelen, hogy az újonnan kinevezett kormány nagyon nehéz viszonyok közt vállalkozott az ügyek vezetésére. Ezeket a nehéz viszonyokat nemcsak a képviselőházban már hosszabb idő óta dúló áldatlan harczok képezik, nemcsak az a nagy eltérés, mely akár a véderőreform, akár a választói jog kérdésében az egyes pártok közt van, hanem nehézzé teszi a helyzetet ugy a horvát kérdés, mint azok a kérdések, melyeket Ausztriával egyöntetűen és közösen kellene elintézni, melyeket onnan túlról Ausztriából szüntelenül, folytonosan, végnélkül és mindig ismétlődően megakadályoznak. T. képviselőház ! En a helyzetnek kulcsát a jelenlegi viszonyok közt nem annyira a véderő kérdésében, mint inkább a választói jog kérdésében látom, s azért szives engedelmükkel elsősorban a választói jog kérdésére leszek bátor kiterjeszkedni. Teszem ezt annál inkább, mert hiszen csekélységem két évvel ezelőtt, vagyis 1910. Julius 10-ikén egy inditványt jegyzett be, amely ugy szól, hogy a ház küldjön Id egy 21 tagú bizottságot, mely záros határidőn belül köteles legyen jelentést tenni arról, hogy mikép véli a választójog kérdését az ország érdekében megalkothatni. Meg is indokoltam ezt az indítványomat azzal, hogy a választói jog reformjának sürgős szükségességét maga a ministerelnök ur hangoztatta, továbbá azzal, hogy ezt a kérdést máskép mint pártközi egyezmény alapján nem vélem megvalósíthatónak. Megindokoltam azzal, hogjrka minden pártból ebbe a bizottságba delegátusokat küldenének, a megegyezést mindenesetre előmozditani lehet és meg voltam győződve, hogy ezzel a kiküldendő bizottsággal sikerülni fog az ellentéteket rövid időn belül kiküszöbölni. Leginkább az indított engem inditványom megtételénél, hogy meg voltam arról győződve, hogy azok az ellentétek, melyek az egyes pártok közt e kérdésben felmerülnek, inkább látszólagosak és meg voltam győződve, hogy ha komolyan akarja mindenki a választói jog kérdésében azt hogy a népnek jogait kitérjeszszük, akkor a megegyezésre az alapot meg lehetne találni. Nézetem szerint ez már régen megtörtént volna, azonban annak idején a többségi párt nevében Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi minister ur felszólalásában egész egyszerűen annyit mondott, hogy »a választói jog kérdésében mi Ígéretet tettünk, ez reánk, a többségi pártra tartozik, javaslom tehát, hogy az inditványt ne fogadják el.« Az inditványt természetesen leszavazták, pedig, azt hiszem, épen a többségi pártnak lett volna érdekében, hogy a kérdés ez alatt az idő alatt tisztázódjék. Ami magát a választói jog kérdését illeti, már több izben adtam kifejezést annak a meggyőződésemnek, hogy abban, hogy az ország többsége a radikális választói jogot követeli, igen nagy része van a legutóbbi választásoknak. Nagyon sok embert tudok, — köztük voltam én is — akik nem kívánták a választói jog tulradikális kiterjesztését, akik a titkosság ellen foglaltak állást, azonban, amikor meggyőződtek arról, hogy mennyi visszaélés történik a választásokon, hogy menynyire ki van szolgáltatva a választó ugy a köztisztviselőknek, mint a vesztegetésnek, a pressziónak, igazán nem maradt más hátra, mint a választások tisztasága érdekében a titkosságot követelni. Kötelességünk követelni a választások titkosságát, mert valamennyien meggyőződtünk róla, hogy mennyi korrupczióra és vesztegetésre van nyilt szavazás mellett alkalom. Sokan a választókat okolják azért, mert megvásárolhatók. Én inkább a jelölteket okolom, mert ha nem volna vesztegető, nem volna megvesztegetett sem. Tekintve pedig, hogy a titkosság, ha becsületesen viszik keresztül, szerintem ezeket a visszaéléseket megszünteti, a parlamentnek kötelessége a titkosság alapjára helyezkedni, már csak azért is, nehogy azok a választók, akik az uj választási törvény alapján fognak szavazni, már az első választás alatt korrumpáltassanak, ugy hogy később se lehessen őket a korrupcziótól visszatartani. Szerintem a munkapártnak is érdeke, hogy a titkosságot behozzuk, mert hiszen enélkül az ellenzék a házszabályrevizióba semmi körülmények között sem mehet bele. Az ellenzék is perhorreszkálja a mai állapotokat ; az ellenzék elvben ellene van a technikai obstrukczi ónak is ; az ellenzék is szeretné a parlament munkaképességét biztosítani, de a házszabályreviziót megszavazni csak akkor hajlandó, ha behozzuk az általánosság mellett a választások titkosságát, is (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ami már most a választói jog általánosságát illeti, azt hiszem, e tekintetben e házban valami nagy véleményeltérés nem lehet. Ez az ország igazán boldog csak akkor lehet, ha minden egyes polgára, akár kicsiny, akár nagy, megelégedett. Tudjuk, hogy ezt teljes egészében elérnünk nem igen lehet; arra kell tehát legalább törekednünk, hog3^ elősegítsük a polgárok mennél nagyobb tömegének boldogulását, tekintet nélkül arra, hogy milyen kvalifikáczióval birnak. Az sem lehetséges természetesen, hogy ráoktrojáljuk a polgárokra, hogy miként boldoguljanak. Annyit mindenesetre meg kell nekik adnunk, hogy saját maguk is beleszólhassanak abba, hogy egyéni boldogulásukat milyen utón vélik előmozdíthatni. Annak alapján, ami ugy a munkapárt, mint e többi pártok részéről kiszivárgott, én azt hiszem, hogy az általánosság és az egyenlőség kérdésében nagyon gyorsan meg lehetne találni a kulcsot a választójogi törvény megalkotására. A titkosságra helyezem a súlyt még munkapárti szempontból is. mert titkosság nélkül a házszabályreviziót keresztül-