Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

210 372. országos ülés Í9i$ május 7-en, kedden. látására. Mert engedelmet kérek, amikor a kormány, amint már előbb rámutattam, oly nagy emfázissal, oly nagy erőlködéssel bizonyítja, hogy semmi sem változott, hogy ő egyszerűen folytatása a régi kormánynak, ezzel kijelenti, hogy ő a régi erőkre kivan csupán támaszkodni, amely régi erők — ezt vagyok bátor figyelmébe ajánlani a t. ministerelnök urnak — a múlt kormányt fogva tartották és tehetetlenné, bénává tették. (Mozgás jobbról.) Amikor azt látjuk, hogy az igen t. kormány makacsul ragaszkodik ahhoz a véderőj avaslathoz, amelyet az egész közvélemény, különösen pedig a választójog kivívásáért küzdők tábora és azoknak tömege a választójog megvalósításának legfőbb akadályául tekint, akkor meg kell vallanom, hogy bizakodásunknak a jelen kormány boldogulása iránt legalább is erősen meg kell csökkennie. És látva azt, hogy amikor tesz is a kormány egy lépést abban az irányban, amelyben egy hosszú, jelentőségteljes utat kell végigjárnia, t. i. a választójog megalkotása irányában, akkor is oly tervezettel áll elő, — amelynek én bírálatába most bocsátkozni épenséggel nem kívánkozom, mivel ennek bírálata teljesen felesleges, mert az összes pártok és a közvélemény részéről teljes visszautasításban részesült — akkor a t. ministerelnök ur ne vegye tőlem rossz néven, a vállalkozásának komolyságába vetett hitet nem fogja megerősiteni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De különösen ki kell emelnem egy jelenséget, amely a legutóbbi napokban történt. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és amelyet én a t. kormány akcziójára nézve semmiképen kedvezőnek nem jelezhetek és amely — egészen nyíltan és őszintén kijelentve — csupán arra alkalmas, hogy ezt a bizalmatlanságot, amelyet a t. ministerelnök ur bevezető beszédében eloszlatandónak jelzett, csak fokozza és megerősítse. (Ügy van ! a szélsőbaloldalion.) Értem ezalatt azt a harczi riadót, . . Ráth Endre : Amelyet kétszer kell elolvasni, hogy megértse az ember ! Darvaí Fülöp: Mindjárt meg lehet érteni első olvasásra ! Ráth Endre: A ministerelnök ur szerint el kell olvasni még egyszer ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lovászy Márton : . . . amelyet a t. ministerelnök ur nem itt ebben a teremben, hanem a nemzeti munkapárt értekezletén mondott el, de amely a sajtó utján köztudomásra jutván, ellenünk oly erős támadást, oly méltatlan vádakat tartalmaz, (Igaz! Ugy van I a szélsobaloldalon.) hogy nekünk kötelességünkké válik azzal itt, ebben a teremben foglalkozni és az abban foglalt vádakat egyszerűen visszautasítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Én nem tudom, hogy a ministerelnök urnak taktikájába vagy béketörekvéseibe mennyiben vág bele az, hogy ebben a beszédében a szenvedélyekre hivatkozott, a szenvedélyeket igyekezett felcsigázni, bizonyos izgatásokat végzett el épen olyan körben és egy olyan tárgygyal, amely tárgy abban a körben az izgatásra nagyon alkalmas. Én azonban kijelenthetem, hogy részünkről erre a támadásra azóta, mióta az igen tisztelt ministerelnök ur székét elfoglalta, semmiféle okot nem szolgáltattunk. (Mozgás és zaj.) Előbb sem, de most csak arról beszélek, ami az igen tisztelt ministerelnök ur kormányralépte óta történt. Sőt állithatom, hogy mi az igen tisztelt ministerelnök ur kormányraléptét bizonyos reménykedéssel, bizonyos bizalommal fogadtuk, mert reméltük, hogy az igen tisztelt ministerelnök urnak kormányraléptével egy olyan uj politikai kurzus kezdődik, mely a kibontakozást, a békés megegyezést lehetővé teszi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Abban a beszédben az igen t. ministerelnök ur ismétli, amit beköszöntő beszédében is mondott, hogy legfőbb feladata a képviselőház munkásságának rendbehozatala és megszüntetése annak a szomorú állapotnak, mely az ország belső erőit elsorvasztja, kifelé pedig megaláztatásoknak teszi ki az országot. Teljesen egyetértek az igen t. ministerelnök úrral. Legfőbb ideje volna végét vetni annak a szomorú állapotnak, (Élénk Jielyeslés a szélsobaloldalon.) mely az ország belső erőit elsorvasztja, kifelé pedig a nemzetet megaláztatásoknak teszi ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De irtózatos nagy tévedés az igen t. ministerelnök ur részéről, ha ennek az állapotnak okául az obstrukoziót tünteti fel. Pál Alfréd: Pedig csak az az oka ! (Zaj a szélsobaloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Az okot kell megszüntetni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Én csodálkozom az igen t. ministerelnök úron, kit mélyen gondolkozó embernek ismerek, hogy egy tünetet, egy okozatot a dolgok okául kivan feltüntetni. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi nemzetünk lealáztatása, a mi vereségeink vájjon ott kezdődnek-e, ahol az obstrukczió kezdődött ? Rámutathatnék már a múlt kormány idejéből egy flagráns példára, amikor nem volt obstrukczió. Ott van a készfizetés kérdése. Pál Alfréd : A kvótaemelés ! Bosnyák Géza: Hát a rezoluczió ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Pál Alfréd : A kvótáról beszéljünk, az fáj önöknek! (Zaj.) Megcsinálták, de utóbb szégyenük ! Bakonyi Samu : Rontó Pál Alfréd! (Zaj.) Lovászy Márton: Ha t. képviselőtársam nem a közvetlenül előttünk állott kormány alatt történt példákra, hanem a koahcziós kormány alatt bekövetkezett vereségekre czéloz, ez semmivel sem rontja le állításom valódiságát. Mert hiszen ha a koahcziós kormány alatt is volt veresége ennek a nemzetnek, annál inkább hivatkozhatom arra, hogy a koahcziós, kormány alatt még obstrukczió