Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. 205 és azok, akik a társadalmi rétegek között a kölcsönös megértést akarják, akik együtt akarnak működni a nemzet minden rétegének küldötteivel ; akik békességet akarnak és nem akarják egymást elnyomni, hanem teljesen egyenlő jogot kivannak mindenki számára ebben a hazában, aki e haza terheiben is osztozik, azok meg vannak győződve arról, hogy ha ezt a politikát érvényesítjük, akkor le fognak omlani azok a válaszfalak és meg fognak szűnni azok az óriási ellentétek, amelyek a magyar pártok között ma még fennállanak. Amint már előbb is mondottam, a pártkeretek mai formáikban sokáig nem áühatnak fenn s ne is álljanak fenn, mert ezek a szigora pártkeretek nem alkalmasak arra, hogy eredményesen működjünk. Es ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet fiai egymást ne gyengítsék és ezzel ne gyengitsék a magyar államot, akkor keressünk becsületes, igazságos, jogos alapot arra, hogy egymást legalább a főkérdésekben megértve, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) eredményesen, okosan és bátran dolgozzunk hazánk, nemzetünk javáért. S minthogy ezt az általános választói jog alapján meglehet csinálni, felhivom különösen a kormánypártot arra, adjon rá módot, hogy megcsináljuk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök ." T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Rudnyánszky György jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar! Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! A t. ministerelnök ur beszéde kapcsán bátor leszek felolvasni a horvát-szlavonországi képviselők többsége részéről horvátul és magyarul is egy rövid nyilatkozatot. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Horvátul olvas.) Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! (Horvátul beszél. Halljuk! Halljuk! Magyarul folytatja.) Megnyugvással vettük tudomásul a t. ministerelnök urnak programmbeszédében megjelölt azon bölcs és államférfiúi álláspontját, mely szerint Horvát-Szlavonországokkal szemben hivatalbeli elődjének politikáját követni hajlandó, amennyiben ez a közösügyeket illeti és hogy ennélfogva hajlandó lesz hivatalbeli elődjének azon igéretét is beváltani, amelyet a múlt év márczius 27-ikén tett ebben a házban a vasutas jiragmatikának mással való kicserélését illetőleg, amely törvényben a horvátországi képviselők, mint azt már több izben volt alkalmunk e házban felemlíteni, kísérletet látnak aziránt, hogy az államvasutaknál a nyelv kérdése egyoldalúan intéztessék el, amihez Horvát-Szlavonországok, tekintettel az 1868: XXX. t.-ez.-ben adott jogaiknál fogva, sehogy sem járulhatnak hozzá. Miután Horvát- Szlavonor izágok a kiegyezési törvény 59. §-a értelmében külön territóriummal biró politikai nemzetet képeznek, amelyek területén ugyancsak a kiegyezés 57. §-a értelmében nemcsak az autonóm, de az összes közös hivatalok hivatalos nyelve a horvát, bízvást reméljük, hogy a vasutas pragmatikára vonatkozó uj törvényjavaslat a kiegyezési törvény felemiitett rendelkezéseit szemmel fogja tartani. A horvát nemzet Horvát-Szlavonországok területén a kiegyezési törvény 56. és 57. §-ai értelmében c?ak egy hivatalos nyelvet ismerhet el, és ez a horvát. Bármennyire tiszteljünk is minden más nyelvet és elsősorban testvérnemzetünk magyar nyelvét, ugy még sem állhatunk el semmikép attól a követeléstől, hogy területünkön minden hivatalnak a horvát nyelv legyen hivatalos nyelve, ha hűségesen akarjuk szolgálni a Magyarországgal való egy és ugyanazon állami közösség eszméjét és ha a jövőre biztosítani akarjuk annak üdvös hatását. Mihelyt befejeződik a véderőtörvény, elérkezettnek tekintjük azt az időpontot, hogy a vasúti pragmatika kérdése tisztába hozassék és hogy eltávolíttassanak mindazon félreértések, melyek a regnikoláris deputácziók eredménytelen tárgyalásai óta nyitva maradtak és szanáltassanak mindazon kérdések, amelyeket a múlt évben itt előhoztunk. A t. ministerelnök ur szimpatikus nyilatkozata után, mellyel megígérte, hogy bajaink orvoslásánál hajlandó az igazság és méltányosság legvégső határáig elmenni, bizva várjuk azt a perczet, melyben a véderőtörvény befejeződik, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert akkor a közös kormány be fogja válthatni adott szavát és mi is abba a helyzetbe fogunk jutni, hogy hűségesen támogathassuk a közös kormányt parlamentáris működésében. Ezt kívántam röviden elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton jegyző: Popovics Sándor! Popovics Sándor (horvátul beszél, azután folytatja magyarul): T. ház ! A ministerelnök ur április 29-iki nyilatkozatára a horvát országgyűlés által a t. házba kiküldött képviselők kisebbsége nevében, utalva a múltkori nyilatkozatunkra, bátor vagyok a következőket kijelenteni. (Halljuk ! Halljuk !) Kötelességünkhöz képest mi kellő időben figyelmeztettük a t. házat azon közjogi természetű veszélyekre, melyek a Horvátországban inaugurált alkotmányellenes állapot folytán az állami közösség egész szervezetére állhatnak elő. A horvát országgyűlés összehívására hagyott törvényes idő leteltével s ezzel a horvát képviselők mandátumának megújítására szánt idő leteltével a horvátszlavón és dalmát királyság teljesen elvesztette a maga legális jellegét a közös törvényhozás összes területén. (Ellenmondások.) Ez államjogi szempontból az 1868 :

1., illetőleg XXX. t.-cz. 3á. §-ának szabályszerű magyarázata folytán következett be. Az a tény, hogy a horvát képviselők mégis részt vesznek a törvényhozói munkában, az az ezen kérdésről táplált vélemények megoszlásának következménye, tehát a körül' menyek kényszerének az eredménye és ezen kérdés