Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

198 372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden, hogy az előző kormányrendszer kontinuitását képviseli és hogy a kormány kebelében csak személyi változások történtek, de egyebekben a régi rendszert kivánja folytatni : természetes, hogy mindezeknél fogva a nemzetiségi párt ezen kormánynyal szemben bizalommal nem viseltethetik. (Helyeslés a nemzetiségek padjain.) Elnök : Ki következik szólásra ? Gr. Draskovich János jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! (Halljuk ! bal'felől.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház ! (Halljuk !) Mielőtt az uj kormány bemutatkozása és a ministerelnök ur programmbeszéde felett kritikát gyakorolnék, Miháli Tivadar előttem szólott t. képviselőtársam beszédével kívánok röviden foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Magyarországon azok a sajátságos viszonyok és események, amelyek, a nemzetiségek között időnként felmerülnek, olyan mozgalmak, amelyek azt a színezetet mutatják, mintha a magyar állam egysége ellen törnének vagy a magyar állam területi épségének megcsonkítását czéloznák, élesítették ki talán annyira azt az ellentétet, amelyet itt ebben a képviselőházban már többször volt alkalmam hallani és tárgyalni. (Zaj. Elnök csenget.) Én meglehetős örömmel veszem tudomásul, hogy Miháli Tivadar t. képviselőtársam most is ugy, mint azelőtt, kijelenti azt, hogy ők a magyar nemzet egységének, a magyar állam területi épségének fentartása ellen soha nem küzdenek, sőt annak fentartását ők is akarják. Mindenesetre leszegezem ezt a tényt, mert igen sokat hallottam olyan törekvésekről beszélni épen az igen t. nemzetiségi képviselőtársaim csoportja tekintetében, mintha ezzel ellenkező törekvéseket szolgálnának. Én mindig a jobbat szeretem feltételezni embertársaimról s ezért hitelt adok képviselőtársam szavának, amikor azt mondja, hogy itt a magyar állam egysége megbontásának czélzata az ő törekvéseikben egjráltalában nincs. Ezen az utón megérthetjük egymást, igen t. nemzetiségi képviselőtársaim, mert a főkérdés az : van-e Magyarországon népességi csoport, amely, vagy valaki, aki a magyar állam területi épségét vagy a magyarságnak itt az alkotmányban biztosított, ezer éves múltján alapuló magyar nemzeti kormányzását és uralmát meg akarja semmisiteni, vagy meg akarja rövidíteni, vagy nincs ? Mert, igen t. képviselőház, ez életkérdés. A mi elődeink ezer esztendőn át megmutatták, hogy elnyomó politikát sohasem folytattak, mert ha azt folytattak volna, akkor a nemzetiségi vidékek ma nem lennének abban az állapotban, amilyenben vannak és nem volna meg nekik az a nemzetiségi kultúrájuk és úgynevezett külön szervezetük, amely ma is megvan. De amint remélem, hogy a jövőben is csak az lesz a magyar politika, hogy nem akarja elnyomni' a nemzetiségeket, nem akarja őket megsemmisiteni, ép ugy mi is elvárjuk a nemzetiségektől, hogy a magyar nemzet történelmi hagyományait tiszteljék, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy itt a magyar állam területi épségének megcsonkítására ne törekedjenek, sőt azt védelmezzék, mert —- amint mondtam — ez élet és halál kérdése. Mi magyarok a legnagyobb jóakarattal viseltetünk a nemzetiségek iránt; de ha találkoznék valaki Magyarországon, aki akár az országnak mostani területi épségét kívánná megcsonkítani kiszakitásokkal, akár pedig a magyar nemzetnek kormányzási jogát akarná csorbítani teljesen különálló csoportokra való szaggatással, ez élet és halál kérdése lenne és ezt csak a magyarok halála után lehetne megvalósítani. (Uyy van ! a szélsőbaloldalon.) Amit t. képviselőtársam beszéde további folyamán mondott a népnek sorsáról, a kisgazdák helyzetéről.... Miháli Tivadar: Az, az ! Szabó István (nagyatádi) : . . . ebben igen sok téren és tekintetben egyetértek igen t. képviselőtársammal. Én, aki igazán kisgazda vagyok, mindenesetre hozzászólhatok ezekhez a dolgokhoz és hozzá is fogok röviden szólni. Azok a bajok, amelyeket itt fel tetszett sorolni, igen sok helyen és esetben tényleg fennállanak ; azonban már megindul annak a társadalmi osztálynak mozgalma is abban az irányban, hogy ezek a bajok is kellőkép orvosoltassanak. Ami a nemzetiségi vidékeken való mozgolódásokat illeti, én azoknak egyik alapját, egyik okát épen abban látom, amit t. képviselőtársam fejtegetett, hogy magával a nép tömegével nem foglalkoztak kellőképen és annak érdekét nem gondozták ugy, amint kellett volna. Másik indoka pedig az, hogy közigazgatási hatóságaink nem atyailag kezelték a népet, hogy nem ugy igazgatták azt, amint jóakarattal igazgatni kellene, hanem igen sok esetben hatalmaskodásokat, basáskodásokat követtek el és a feltétlen uralmat éreztették és éreztetik ma is esetleg egyes helyeken a vidéken ; hogy a népnek, amely nem magyarul beszél, nem azt mondják az izgatók, ha vannak olyanok, akik izgatni akarnak a magyarság ellen, hogy nézzétek, a magyarok ilyenek vagy olyanok, hanem csak arra mutatnak reá, hogy miképen bánnak velük az urak és amikor a nép arról van meggyőződve, hogy vele nem jól bánnak és vele igazságtalanok, akkor, ha valaki izgatni akarja, azt mondja, hogy ezt mind a magyaroknak köszönhetitek, mert az urak is magyarok és ezek bánnak veletek így. Erre aztán nemcsak ellenszenv ébred, hanem gyűlölet is keletkezik a másik faj iránt. A természetes fejlődéssel járó óriási megterheltetések, amelyek mind nagyobb mértékben szakadnak a nép vállaira, szintén alkalmas eszközök arra, ha valaki izgatni akar, hogy akkor egyszerűen azt mondja, hogy azért kell nektek többet fizetni és több terhet elviselni, mert a magyarok uralkodnak rajtatok és azok hozzák be az uj adókat. Közvetlenül Horvátország szélén lakván, összeköttetéseim vannak horvátországi