Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

194 3Í% országos ülés 1Ö12 május 7-én, kedden. mány gondoskodik a városoknak nemcsak közgazdasági, közegészségügyi érdekeinek előmozdításáról, hanem a luxus dolgokról is, akkor gondoskodjék a falu népének különösen közegészségügyi állapotáról. (Mozgás a középen.) Elnök (csenget) : Kérek csendet ! Miháli Tivadar: Szükségét találtam annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam annál is inkább, mert közeledik az az idő, midőn Magyarország alkotmányát modern alapokra kell fektetni és akkorára a képviselőháznak tisztában kell lenni azzal, hogy milyen irányban alkossa meg azt a törvényt, hogy ezeket a hasznos, szükséges és érdemes osztályokat a választójogból ki ne zárja olyan intézkedésekkel, amelyek károsak volnának az illető falusi népre, amelynek nem volt politikai nevelése, aminek az oka nem annyira a nép, hanem a kormány. (Ugy van ! a középen.) Vannak különleges viszonyok is, amelyek miatt a mezőgazdasággal foglalkozó kisbirtokos - osztály és a mezőgazdasági munkásosztály a közművelődés terén nem fejlődhetett, igy különösen a hegyvidékeken a községekben annyira szét vannak szórva a szegény emberek házai, hogy az iskola tőlük 1, 2, 3, sőt 10 kilométer távolságra van. Azonkivül a mezőgazdasági foglalkozás is olyan, hogy, ha az iskolában tanul is irni és olvasni az illető, de az eke szarvánál nincs alkalma többé Írással és olvasással foglalkozni, nincs olvasóterme és könyvtára és igy nagyon természetes, hogy hamar elfelejti azt, amit tanult. Leszegezem ezt a tényt, hogy önhibáján kivül jutott ez az osztály abba a helyzetbe, hogy az 1910. évi statisztikai adatok szerint a körülbelül 1,370.000 családfőből álló osztály legalább fele nem tud irni és olvasni. Tény az, hogy a napirenden levő politikai kérdések között a legfontosabb az általános, egyenlő és titkos választói jog. A nemzetiségi párt ezen kérdésnek politikai aktivitásba lépésének napja óta álláspontját itt a házban többször kifejtette. Nem akarok most ismétlésekbe bocsátkozni; konstatálom azonban azt a tényt, hogy a nemzetiségi párt az általános, egyenlő és titkos választói jog alapjára helyezkedett. Ez a kérdés annyira meg volt vitatva az országban, hogy az ország lakosainak abszolút nagy többsége várja, hogy ez megoldassék,_ hogy az uj választói törvény meghozassék. Es én csodálkozom, hogy az uralmon levő kormányok és politikai pártok miért irtóznak, miért fáznak ezen kérdés megoldásától. (Derültség jobb felől.) Hiszen, ha nem fáztak volna, már eddigelé is megalkották volna. De hiszen ismeretes, hogy az ország közvéleményében általános az óhaj, hogy az általános, titkos (Ellenmondások jobbfelöl.) választói jog mielőbb megalkottassék. Az ország közvéleményével összhangzóan nyilatkozott Ö felsége is, még pedig 1906 május 22-én, amidőn az akkori országgyűléshez intézett trónbeszédében a következőket mondja (olvassa): »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve; a nemzet egészét vigye be a politika sánczaiba.« Tehát általános, mert a nemzet egészéről beszél. »E végből készitendi elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait, ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett.« (Élénk felkiáltások jóbbfelől: Ez az ! Nemzeti jelleg !) A modern felfogás szerint, midőn az általános választói jogról beszélünk, az nem tűr semminemű korlátozást, nem tűri semmiféle korrektivum felállítását. Altalánosak a polgároknak vér- és adóbeli kötelezettségei, általánosaknak kell tehát lenniök a jogoknak is és én kétségbe vonom azt, hogy a tanultabb, vagy a történelmi osztály jobb hazafi volna, mint az a parasztember, aki nem ért annyi politikai furfanghoz, de aki szintén védi a hazát veszedelem idején. Ennélfogva nem értem, miért fáznak és miért félnek attól, hogy az uj választói törvény az állampolgárok összességét magába foglalja, hogy ezek itt a parlamentben képviselve legyenek. Hiszen, Istenem, uram, az a kisbirtokos-osztály is fizet adóban is, katonában is eleget. De ha az urak felállítják azt a korrektivumot, hogy az Íráshoz és olvasáshoz kötik a választói jogot. . . Horváth Gyula: A magyarul irni és olvasnitudáshoz. Miháli Tivadar: ...Akkor annak a kisbirtokos-osztálynak legalább is 50 százaléka kimarad a választói jogból nemzetiségi különbség nélkül, mert ámbár a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a magyaroknál nagyobb az irni- és olvasnitudók száma, ez a szám csak annyival nagyobb, hogy a városi közönség is oda van számítva, míg ellenben, ha a pusztán és a faluban lakó magyar parasztokról külön állítanák ki a statisztikát arról, hogy mennyi az irni- és olvasnitudók száma, nagyon is egyenlő volna az a nemzetiségek statisztikájával. T. ház ! Ezen fontos kérdésre nézve — mondom — pártom már állást foglalt és azért részletekbe bocsátkozni nem akarok. Kijelentem, azt, hogy ez a párt továbbra is az általános, egyenlő és titkos községenkénti választói jog alapjára helyezkedik és ezen elvekért küzdeni is fog alkotmányos utón és alkotmányos eszközökkel. Az igen t. ministerelnök ur programmbeszédjében azt mondotta, hogy két feltételhez köti a választói jogot, illetőleg két korlátozást állit fel. Az egyik az, hogy az értelmiségnek adjunk előjogokat, tehát értelmiségi czenzust állit fel. Ha már korlát felállításáról van szó, akkor ezen korrektivum ellen alapos kifogást nem lehet felhozni, legfeljebb felhívandó a törvényhozás figyelme arra, hogy amikor a törvényt megalkotja, tekintettel legyen azon kivételes helyzetre, amelybenVa mezőgazdasággal foglalkozó kisbirtokososztály és a munkásosztály létezik, nehogy ezen