Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

190 371. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. lékeket. Meglehet, hogy azok nem egészen tökéletesek és nem minden esetben váltak be, de mindenesetre csökkentik a balesetek számát, mert ha ez az eset nem forogna fenn, akkor ilyen készülékeket nem is alkalmaznának. Nálunk tudom, hogy a vasúti felügyelőség annak idején 30 mentőkészüléket küldött egy vasúti társaságnak, hogy azokat próbálja ki és az eredmény most is csak az, hogy hallgatnak a dologról és hogy a harminczféle mentőkészülékre vonatkozólag egyáltalában semmiféle érdemleges választ nem kapott, mert álláspontjuk, hogy miután nincsen tökéletes és teljesen megfelelő mentőkészülék, tehát ne alkalmazzunk semilyent se. Az is nagy baj, hogy a villamosvasúti vonalszakaszoknak most történő felújításánál a legnagyobb elővigyázat hiányával járnak el. A főváros vezetőségénél, a városházán úgyszólván teljes fejetlenség uralkodik ebben a kérdésben. Ugyanazt az uttestet, 10—15 napi differencziával, 2—3 különböző ok miatt, ugyanazon a helyen újra bontják föl, ami onnan van, amint tegnap egyik lap hasábjain egy újságíró kollegám megírta, hogy különböző esetekben a főváros különböző fórumai intézkednek az úttest felbontásáról. Ha tehát ma felbontják az uttestet például a villamos részére, erről nem tudnak a gázvezeték felügyeletére kirendelt hatóságok. Holnap azután jönnek a vízvezetékkel, azután megint más vezetékkel, ugy hogy innen származik az az állapot, hogy a főváros utczái állandóan fel vannak dúlva. A polgármester és az egész városi kormányzat rendet teremthetne ezen a téren is, mert ma már úgyszólván Budapest képéhez és típusához hozzátartoznak ezek a szánalmas és siralomra méltó utczák. Nagy hiba továbbá, — s ezzel a hatóságok lényeges károkat okoznak az áldozatoknak — hogy a balesetek alkalmával az illető rendőrközeg nem gondoskodik arról, hogy a villamoskocsit azonual őrizet alá vegye. Akárhányszor csak két-három nap múlva mennek ki a helyszíni szemlére megvizsgálni a kocsit, de mire ahhoz hozzányúlnak, már gondoskodás történt arról, hogy a kocsi ne legyen abban az állapotban, amelyben volt a baleset idején. Ma hallottam egy esetet, hogy az a bizonyos kocsi, amely egymásután következő két nap gázolt, egyfolytában három napon állott rendőri felügyelet alatt, — ezzel kivétel történt — a bíróság részéről azonban még mindig nem tartották elérkezettnek az időt, hogy kimenjenek és megvizsgálják azt. Sándor Pá!: Már megvizsgálták! Huszár Károly (sárvári): Mostanáig talán már megtörtént, de én szombaton érdeklődtem ez ügy iránt, de akkor, az első szerencsétlenség harmadik napján, még mindig nem járt a helyszínén a bíró. Székely Ferencz igazságügyminister; Talán nem kapta meg az értesítést] Szmrecsányi György: Ez a baj! Huszár Károly (sárvári): Hatósági ellenőrzésről egyáltalában beszélni sem lehet. Maga a rendőrség sürgeti, hogy külön őrséget szervezzenek erre a czélra. Hallatlan dolog és sehol a világon nincs ugy, hogy egész külön testületet szervezzenek arra, hogy a villamoskocsikra menjenek fel és minden villamoskocsit felügyelet alá vegyenek. A rendőrség hatáskörébe tartozik ezen bajok ellenőrzése, tessék tehát minden esetben a legszigorúbban eljárni, akkor lesz eredménye is a dolognak. A legnagyobb baj azonban az, hogy mindnyájunknak be kell ismerni, hogy a főváros bizonyos pontjain tulajdonképen ezeken a bajokon egyáltalán nem lehet segíteni, hacsak nem szakítunk azzal a rendszerrel, hogy minden vonalat a Rákóczi-utra terelünk és minden vonal a föld felett megy. Budapest ma már világváros, amelynek óriási módon fejlődő forgalma ezt nem bírja meg és elengedhetetlenül szükséges, hogy a Rákóczi-uton végigmenő közlekedésnek legalább egy jelentékeny részét, a hosszabb relációjú járatokat, minél előbb a föld alá vigyék. (Élénk helyeslés.) Tudtommal előmunkálati engedélye is van egy czégnek már erre, de a dolgot nem lehet megvalósítani azért, mert olyan egyénnek adtak előmunkálati engedélyt, akinek nincs pénze ahhoz, hogy ezt tényleg foganatba vegye. Az is abszurdum, hogy most azért, mert valakinek előmunkálati engedélyt adtak, ezzel lehetetlenné tegyék mások részére a fővárosra nézve feltétlenül szükséges földalatti vasút megépitését és a dolgot így a végtelenségig halászszák. Ma már az ilyen földalatti vasút építése nem a régi szisztéma szerint, ásás utján, hanem fúrás utján történik, és semmiféle fennakadás nem történnék a főváros Rákóczi-uti forgalmában, ha ezt a vasutat minélelőbb megcsinálnák. Ugy hallottam, hogy az a terv foglalkoztatja a városházán a vezető tényezőket, hogy a Keleti pályaudvart a Nyugati pályaudvarral összekötő fővonalat csináljanak, mely csak a nagyobb távolságra menő publikumot szállítaná. Ez oly elengedhetetlen szükségesség, amelyet a kereskedelmi kormányzatnak, sőt magának a kormánynak minden erejével támogatni kellene, különben a fővárosban sohasem szűnnek meg a közlekedési mizériák. Konstatálni kell azonban azt is, hogy míg egyes villamostársaságok nagyon nagy gondot fordítottak arra, hogy uj vonalszakaszokat építsenek s ez által maguknak és másoknak módot adjanak telekspekulácziókra, a szükséges áramfejlesztő telepekről nem gondoskodtak, a kocsik létszámát nem gyarapították abban a mértékben, amint szükséges lett volna, sőt még csak arról :sem gondoskodtak, hogy a hajók bekapcsolási módja mindenütt ugyanaz legyen. Magának az áramnak hiánya is jelentékeny mértékben okozója a mizériáknak.