Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

182 371. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. azokat az elveket, amelyeket közöseknek vall a magunkéival, veszélyeztetnék. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből a meggyőződésből kiindulva és ennek a szükségét átérezve, t. képviselőház, vagyok bátor a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »A képviselőház a választói jog reformját elodázhatatlannak nyilvánitja, s a kormányt utasítja, hogy, az egységes magyar állam nemzeti jellegének biztositása czéljából is, az általános és egyenlő választói jogosultság, valamint a községenkinti és titkos szavazás alapelvein nyugvó törvényjavaslatot késedelem nélkül dolgoztassa ki és terjeszsze elő«. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik. Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Draskovich János jegyző: Zichy Aladár! (Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Gr. Zichy Aladár: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy azon párt részéről, amelyhez szerencsés vagyok tartozni, egész röviden hozzászólhassunk a ministerelnök urnak a múlt héten elmondott bemutatójához. A ministerelnök ur igen határozottan óvakodott minden eltéréstől, amely a múlt kormánytól őt elválaszthatta volna. Ismételten reámutatott arra, hogy ezen kabinet tagjai személyükben is azok, akik azelőtt voltak. Ezzel is dokumentálni akarta, hogy ugyanazt a politikát vallja; ha jól emlékszem, azzal a kifejezéssel élt, hogy rendszerváltozás nincsen. Ehhez a magam részéről hozzáfűzhetem azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha a t. kormány maga vallja, hogy rendszerváltoztatás nincsen, (Folytonos nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) hozzáfűzhetem a magam részéről, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ezen párt, amely szintén ugyanazon az alapon áll, mint állott azelőtt, ezzel a kormánynyal szemben szintén az ellenzéki állásponton megmarad. Ez ugyan azért nem zárja ki, hogy ha ezen kormány részéről üdvös törvényjavaslatok terjesztetnek a ház elé, olyanok különösen, amelyeket már magunk is nem egyszer sürgettünk, hogy azokat készségesen támogassuk. (Helyeslés a jobboldalon.) A ministerelnök ur mindjárt ezen nyilatkozata után a Horvátországgal való sajnálatos körülményeinkre rámutatva, a jövőre helyezte kilátásba azt a nyilatkozatát, amelyet a ministerelnöki székből, mondhatom, az egész ország vár, hogy az Ausztria részéről a mi szoros belügyi viszonyainkba való beavatkozást visszautasítsa. Lehet, hogy a ministerelnök ur igen bölcsen és elővigyázóan cselekedett igy, azonban sajnos, az a körülmény következett ebből, hogy a delegáczió tartama alatt ez nem kisebbedett, ezek a velünk szemben — talán erősen is fejezem ki magam — de ildomtalan felszólalások, (TJgy van! a baloldalon.) mind nagyobb és nagyobb.,mérveket öltöttek és a magyar közjog iránt Ausztriában tradiczionális érzéketlenséggel odáig csatangoltak a horvát kérdés taglalásában, hogy trializmusról és czentralisztikus parlamentről hallottunk, ami azt bizonyítja, hogy azt hiszem, jól mondom, hogy Ausztriában nem a horvát alkotmány az, ami nekik fáj, nem a horvát ügy az, ami őket érdekli, hanem igenis, a trializmus utján az ő örökös chimerájukat remélik megvalósítani: a czentrálparlamentet és a gesammtmonarchiát. (TJgy van! a baloldalon.) Én azt tartom, hogy lehetetlen e házban ez idő szerint felszólalnunk, hogy a magunk részéről ez ellen ne tiltakozzunk, (TJgy van! a baloldalon.) nemcsak azért, hogy állami létünknek egységét védelmezzük meg, de azért is, hogy mi, akik őszintén a 67-es alapon állunk, rámutassunk arra, hogy ilyen beszédek, ilyen politikai beavatkozás által épen azokat a még meglevő fonalakat gyengitik, amelyek a monarchia két államát összekapcsolják és ezáltal, legjobb meggyőződéssel állithatom, épen a dinasztiának tesznek legkevésbbé szolgálatot. (Igaz ! TJgy van! a ház minden oldalán.) A ministerelnök ur kijelentette, hogy a választási törvény reformját mielőbb sürgősen akarja tárgyaltatni. Ezt a nyilatkozatot a magam részéről örömmel üdvözlöm, mert ebből azt látom, hogy ő is elfogadja azt az álláspontot, amelyet pártom részéről a minap voltam szerencsés kifejezésre juttatni, hogy t. i. a parlamenti munkaképesség megoldásának ez az alapja. De ne vegye tőlem rossz néven a ministerelnök ur, ha mindjárt hozzáteszem, hogy az a vázlatosan bemutatott tervezet, amely szerint ő az általános, titkos választás alapján, de óvatosságból már előre minorizált votumokat hoz be, nem az az alap, nem az a megoldás, amely minden oldalt meg fog nyugtatni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A ministerelnök ur itt igen bölcsen mindjárt hozzá is fűzte, hogy a maga részéről minden alkalmasabb ideát és javaslatot készségesen elfogad és azért én ismételten visszatérek ahhoz, szíveskedjék a ministerelnök ur, mint a parlamentes a politika vezetésére ez idő szerint hivatott egyén, pártközi értekezletet egybehívni, (Élénk helyeslés a balközépen.) amelynek azután a feladata az, hogy vigyázzon ebben a kérdésben, amely az ország messzi jövőjére kihat, hogy semmiféle oktroa, semmiféle ránehezedés, vagy terrorizmus, semmi irányból, ne vegyék tőlem rossz néven a szomszéd ellenzéki párt, de oktroa-val ezt a kérdést helyesen megoldani nem lehet. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem is akarja senki! Ok oktrojálják a véderöjavaslatot. Oktrojálták a rezolucziót!) Ertsey Péter: Egyebet se csináltok, mint oktrojáltok másfél esztendő óta! (Helyeslés jobbfelöl.) Gróf Zichy Aladár: A ministerelnök ur programmbeszédében nem egy üdvös törvényjavaslatot és annak sürgősségét említette, de ón