Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

174 371. országos ülés 1912 május 6~án, hétfőn. nem csinálunk belőle titkot, hogy jól érezzük azt, hogy ennek a mai helyzetnek felidézésében talán az én pártomnak, mely a harczot eddig folytatta, nem épen a legkisebb része vagyon. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobb­felol.) A felelősségnek ez az átérzése mindenekelőtt azt teszi kötelességemmé, hogy feladatom teljesi­tésében lehetőleg a legnagyobb tárgyilagossággal igyekezzem eljárni. És miután egy kormány­programmal állunk szemben, kell ezen kormány­progiamm tartalmát vizsgálat tárgyává tennem, még pedig azzal a hidegvérrel, azzal a nyugalom­mal, amelyre ez idő szerint talán sokkal nagyobb szüksége van ennek a parlamentnek és az általa mindenesetre képviselt országnak. Ezzel a hideg­vérrel nézem tehát meg azt, hogy ezen előterjesz­tett programmban a t. ministerelnök urnak mi olyan, amit mi is megnyugvással fogadhatunk és mi olyan, a mi bennünk nyugtalanságot kelthet a mai helyzet kulcsát képező legfontosabb probléma megoldása teldntetében. Ami a kormányprogrammnak szocziális és kulturális tartalmát illeti, ki kell jelentenem, hogy abban mi sok olyan pontot találunk, amelynek támogatásától nem akarnánk elzárkózni. Sőt azt is meg kell állapitanom, hogy a t. ministerelnök ur jOTOgrammjának ezen pontjai olyanok, amelyeket a legnagyobb erélylyel épen a mi pártunk, a füg­getlenségi és 48-as párt sürgetett kezdettől fogva. Ilyen a t. ministerelnök urnak a tisztviselők hely­zetének javítására vonatkozó kijelentése, a tiszt­viselők családi pótlékának most már konkrétebb formában való megigérése, a nyugdíj törvény re­víziója ; ilyen, amit különös örömmel üdvözlünk, a tanítók helyzetének javítására irányuló kijelen­tése, ilyen a munkás-szanatóriumok leállításának terve, a progresszív adózás elvének kiterjesztése az örökösödési illetékekre és a hadmentességi dij ki­szabására. Ilyen azután — amit talán nem épen az utolsó helyen kell említenem — a ministerelnök ur programmkijelentései közül az is, amellyel gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak a véderő-vita során előterjesztett határozati javas­latához való hozzájárulását nyilvánítja. Mert ha már nekünk a mostani erőviszonyok között nemzeti téren — sajnos — nem sikerült nagyobb, sőt egyáltalában semmi haladást tenni, egyáltalában nem jelentheti ennek a határozati javaslatnak az elfogadása annak a felfogásnak igazságát, aminek gróf Tisza István t. képviselő­társunk a delegáczióban adott azzal kifejezést, hogy bizonyos mértékben jónak látta ennek a hatá­rozati javaslatnak a jelentőségét iüuzóriusnak fel­tüntetni, nem gondolva meg, vagy talán épen meg is gondolva azt, hogy ugyanezzel a lekicsiny­léssel egyúttal a t. ministerelnök urnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját is rontja a maga értékében. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnálattal nélkülözöm azon programmszerü nyilatkozatok között, amikor a már elkészült vagy készülőben levő törvényjavaslatoknak hosszú enu­merácziójávai lép a ház elé a ministerelnök ur, a telepítési törvényjavaslatnak legalább a meg­említését, (Vgy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) amit pedig mi mindenkor sürgettünk és a szo­cziális szempontok tekintetében a birtokmegoszlás legészségesebb fejlődése tekintetében elengedhetet­lennek és szintén igen sürgősnek tartunk. Holló Lajos: Es a városi tisztviselők fizetés­rendezésének kérdését. Bakonyi Samu : Talán még nagyobb mérték­ben fájlalom azt, hogy ugyancsak hiányzik abból a felsorolásból a sajtószabadság kérdésének érintése is, amelyre nézve j3edig a t. ministerelnök ur elődje és a ház ellenzéke között az egész ház egy­értelmű helyeslésének megnyilatkozása közben itt a nyilt fórumon úgyszólván megegyezés jött létre, amikor a t. volt ministerelnök ur hozzájárult Lo­vászy Márton t. barátom által benyújtott törvény­javaslat tárgyalásának elrendeléséhez. De a tár­gyalásnak még csak előkészitőstádiumába sem ju­tott ez a nagyon fontos kérdés, amely alkotmány­biztositéki törvényeink között mindenesetre egyik legkiválóbb helyet van hivatva elfoglalni. A t. minis­terelnök úrról azonban, mint aki az előző kabinet­nek is tagja volt, fel kell tételeznem, hogy talán csak feledékenységből történt, hogy ez ügyet nem érintette beszédében. Ha ezen feltevésemben té­vednék, ki kell jelentenem, hogy én és pártom min­denesetre a legnagyobb nyomatékkal fogjuk a t. ministerelnököt figyelmeztetni arra, hogy ha már egyszer kijelentette, hogy az előbbi kabinetnek összes törvényjavaslatait továbbra is fentartja, ezen törvényjavaslat tekintetében is ragaszkodj éle elődjének felfogásához. Székely Ferencz igazságügyminister: Csak tessék időt engedni! (Zaj a szélsőbaloldahn.) Holló Lajos : Most is pauza volt két hétig \ (Zaj.) Justh Gyula : Az idén már mind meg lehetett volna csinálni ! (Zaj. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon) : Nem lehet diktálni ! Egy hang (a izélső':a!oldalonJ: Itt nem lehet, de Bécsben lehet diktálni ! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház ! (Folytonos zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Apponyi Albert t. képviselőtársam is foglalkozott a minister­elnök urnak a horvát kérdésre vonatkozólag tett kijelentéseivel. En sem zárkózhatom el azon kötelezettség teljesítése elől, hogy miután a t. ministerelnök ur programmbeszédében erre kiváló súlyt helyezett, ezzel szemben is állást ne foglaljak. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt hiszem, nem lehet közöttünk vélemény­különbség a tekintetben, hogy a magyar állam­eszmének talán legkényesebb kérdése épen Hor­vátországgal való viszonyunk ügye. Mindenekelőtt két dolog nem lehet reánk nézve közömbös, t. ház. Az egyik az, amit Apponyi Albert t. képviselő­társam is igen helyesen érintett, hogy az előbbi t. kormány, amikor magát egy oly lépésre hatá­rozta el, amelylyel a magyar állam területének egy részén az alkotmányos állapotot megszüntette

Next

/
Thumbnails
Contents