Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

172 371. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. turálva volt az 1867 : XII. t.-czikkel, a 67-iki intézményekkel merőben ellentétben álló nagy­osztrák szellemmel és szaturálva volt, mondom, annak nemenfanttenible-jei részéről, kanem annak legkomolyabb elemei részéről. (Ugy van ! a halolda­lon.) És akkor igazán azt a kérdést keü felvetni, hogy lehetséges-e, mikor ilyen szellem hatja át az egész delegácziót, tehát áthatja valószinüleg az egész Reichsratot is, amely a delegácziót kiküldte — hogy vájjon akkor egyáltalában lehetséges lesz-e az együttműködés (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) azokon a kereteken belül, melyeket az 1867 : XII. t.-czikk megállapított, ha a másik államban min­den tényező szaturálva van azzal az ellentétes, azzal az összbirodalmi gondolattal, amelyből le­vonja azt a jogot, hogy Magyarország ügyeibe be­avatkozzék azon a czimen, hogy ezek a dolgok az egész monarchiának jólétét és hatalmi állását érintik ? En azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez lehetetlen lesz. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a bal­oldalon.) De hát ez még mindig nem a legsúlyosabb dolog. A legsúlyosabb jelenség az osztrák kormány el­nökének a Reiehsratban történt állásfoglalása. (Igaz! ügy van! balról. Felkiáltások a baloldalon : Botrány!) Az osztrák kormány elnöke, akit én egyénileg nagyon tisztelek, nem elégedett meg azzal, hogy elmulasztotta azt a kötelességét, amellyel minden kormányférfiu fel van ruházva, még ha csak egy barátságos, nem pedig egy szoros kötelékekkel a másik államhoz csatolt államnak belügyeire nézve tétetnek is kelletlen, sértő nyilatkozatok, (Igaz ! Ugy van! balfelől.) hogy azokkal szembeszálljon. Én elképzelem, hogy ha mi itt Angliának vi­szonyairól, vagy Portugáliának, avagy Svédor­szágnak viszonyairól.. . Kossuth Ferencz : Montenegróról! Gr. Apponyi Aibert. . . vagy Montenegró avagy Szerbia viszonyairól azon a hangon beszél­nénk — és nemcsak azon az ellenszenves hangon, hanem azzal a beavatkozási és betolakodási szel­lemmel is, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) mint a melylyel a Reiehsratban Magyarországról be­széltek — én elképzelem, hogy itt a ministerelnök ur felállana és nagyon helyesen tenné és a kor­mány nevében tiltakoznék az ellen, hogy egy velünk barátságos viszonyban lévő államnak bel­ügyeiről ilyképen nyilatkozzunk ; (Igaz ! ügy van !) sőt talán a képviselőház mélyen t. elnöke is közbe­lépne. Mindez nem történt meg a Reiehsratban. Sőt ellenkezőleg, megtörtént az, hogy maga az osztrák ministerelnök ur egész teóriáját fejtette ki annak, hogy a külügyi visszahatás tekintetéből, a külügynek az összmonarchia hatalmi állására való visszahatása czimén neki joga van és joga lehet és előállhat az a helyzet, hogy neki bele kell avat­koznia Magyarországnak és a magyarországi ténye­zőknek horvátországi politikájába. (Igaz! ügy van l Zaj.) Már most, t. képviselőház, mik ennek a követ­kezményei ? Eleget vélt tenni a t. ministerelnök ur ezen helyzet követelményeinek, midőn bekö­szöntő beszédében mélabús hangon megemlékezett azokról a sajnálatos beavatkozásokról, amekyek az osztrák Reiehsratban történtek ? Lehetségesnek és a magyar állam méltóságával összeegyeztethető­nek tartja-e a ministerelnök ur, hogy egy olyan osztrák ministerelnökkel, aki a magyar belügyekbe való eventuális beavatkozási szándékát nyiltan hirdeti, folytassa és fentartsa, azt a politikai érint­kezést, melyet az ügyek sokfélesége megkiván ? (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon. Ugy van! jobbfelól.) Gál Sándor : Ez nehéz kérdés lesz ! Gr. Apponyi Albert: Nehéz és súlyos hely­zeteket árulnak el mindezek a tények, amelyeket felsoroltam. Es méltóztassanak ezekhez csak hozzá­venni és ezeknek egészébe beleilleszteni azt a sajtóhadjáratot, amely Magyarország ellen az egész világsajtóban organizálva folyik, s melylyel szemben — ezt közbevetőleg mondom — nekünk nem lehet és nem szabad ezentúl is indolenseknek maradnunk, (Igaz I Ugy van 1 Általános helyeslés.) hanem organizálnunk kell — és ebben talán szá­mithatunk a kormány támogatására is — az ellenakcziót, a művelt világ összes országaiban. Április elején egy Magyarországot gyalázó czikk helyeztetett el (Halljuk ! Halljuk !) egyszerre, ugyanazon a napon harminczkét amerikai hírlap­ban, (Ugy van! balfelől.) a miből világos, hogy itt nem egyes emberek fantáziája, hanem egy szer­vezet dolgozik, (ügy van ! balfelől.) Nekem azokat a czikkeket megküldték és felkértek, hogy választ irjak reájuk, de — bocsánatot kérek — négy hét telik el, mig innen egy ottani újságba irt czikkre választ lehet irni, tehát az, amit egyesek e tekin­tetben a legnagyobb buzgósággal is tehettek, nem lehetett kielégítő arra, hogy megfeleljen. (ügy van ! balfelől.) Az egyeseknek nincs is annyi pénzük, hogy olyan hosszú czikkeket maguknak egész terjedelmükben megkábeleztessenek és azokra a választ visszakábeleztetkessék. Itt egy rendszeres ellenakcziót kell megindítanunk társadalmilag, kormányzatilag és pohtikailag is. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, mindezeket nem ezekből a szem­pontokból említem, hanem abból a szempontból, hogy ez a hadjárat, amelyet Magyarország ellen a külföldi sajtóban folytatnak, semmi egyéb, mint az európai művelt közvéleménynek tervszerű előkészítése olyan terveknek keresztülvitelére, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) amelyeknek előfutár jait látjuk azokban a felfogásokban, amelyek az osztrák közvélemény minden rétegében és az osztrák kormányzati faktorok részéről is megnyilvánul­nak. (Igaz! ügy van ! a bál- és szélsőbaloldalon.) Mozgás jobbfelól. Elnök csenget.) A t. többség helyzetére nézve pedig (Halljuk ! Halljuk!) ebből azt a következtetést kell sine ira et studio levonnom, hogy önök nem részesül-

Next

/
Thumbnails
Contents