Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-370

156 370. országos ülés 19Í2 április 29-én, hétfőn. Elnök : Csendet kérek ! Szász Károly jegyző (olvassa): ... »belső titkos tanácsosomat ezennel kinevezem és a belügyministerium vezetésével, valamint a Személyem körüli ministerium ideiglenes vezetésével magyar ministerelnökömet bizom meg. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett idezárom. Kelt, Bécsben, 1912. évi április hó 22-én. Ferencz József s. k., Lukács László s. k.« Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljukl) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt magamat és ministertársaimat, mint az Ö császári és királyi apostoli Felsége által legkegyelmesebben kinevezett uj kabinet tagjait ezennel tisztelettel bemutassam és kérjem a t. képviselőházat, hogy az ország érdekében kifejtendő tevékenységünket kegyes jóakarattal támogatni méltóztassék. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez a kabinet, t. képviselőház, csak összealkotására nézve uj, mert hiszen majdnem mindannyian tagjai voltunk az előző kormánynak és midőn az előző kabinetbe beléptünk, tettük ezt alaposan megfontolt programm alapján, amely programm természetszerűleg az uj kabinetbe való belépés által változást nem szenvedhet. (Élénk éljenzés a jobbóldalon.) Ha tehát most arról volna szó, hogy én ma az egész állami életre kiterjeszkedő részletes programrnot adjak, akkor vagy ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, vagy félreértésekre adnék alkalmat. Es épen azért sokkal helyesebbnek tartom, hogy utaljak egyszerűen igen t. hivatali elődömnek (Élénk éljenzés a jobboldalon; felkiáltások: Éljen Khuen!) 1910 január 24-én itt a házban tartott beszédére (Mozgás. Elnök csenget.) és konstatáljam, hogy az uj kabinet teljesen egyetért mindazzal, ami azon programúiban ugy Magyarországnak a monarchia másik államához és Horvátországgal szemben való államjogi helyzetét illeti, mindazzal, ami az államháztartás kezelésére vonatkozik, egyetért mindazzal, ami a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, a közlekedés, a kultúra, minden ágának fejlesztésére vonatkozik és egyetért mindazokkal, amik igazságügyi és honvédelmi intézményeink fejlesztésére vonatkoznak. Természetes, t. képviselőház, hogy egyszersmind vállaljuk változatlanul azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az előző kormány által a véderő fejlesztése czéljából behyujtattak és vállaljuk egyszersmind az obligót azért a nyilatkozatért, amely az előbbi kormánynak programmjában- a választói jog megvalósítására vonatkozik, (Élénk helyeslés jobbfélől.) amely egyszersmind ennek a pártnak programmpontját is képezi és amelyet a legmagasabb' trónbeszédre adott válaszfeliratban olykép irtunk körül, hogy azt a választójogi törvényjavaslatot a liberális és demokratikus haladás szellemében, az általános választói jog elvei alapján akarjuk elkésziteni; (Helyeslés jobbfélől.) mindazonáltal azzal a megjegyzéssel, hogy a társadalom fejlettebb és érettebb rétegeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege megóvassék. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéfen.) Száll Kálmán: Nagyon helyes! (Élénk éljenzés jobbfélől.) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! En részemről ez alkalommal a kormányprogramul imént emiitett pontjainak részletesebb fejtegetésébe nem kívánok belebocsátkozni; azonban van egy pár nevezetesebb momentum, lami időközben merült fel, s amelyekkel kissé behatóbban foglalkozni kötelességem. Itt elsősorban találkozom azzal a sajnálatoB változással, mely a Magyarország és Horvát-Szia vonországok közti viszonyban az utóbbi időben beállott. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy sem az én beszédem kerete és jellege, sem a mai nap nem alkalmas arra, hogy én ez alkalommal ennek a kérdésnek azzal a részével foglalkozzam, hogy minő álláspontot foglal el a magyar kormány azzal a beavatkozással szemben . , . Rakovszky István: Kár! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Lukács László ministerelnök: ... mely. sajnos, az osztrák Eeichsrath és az osztrák kormány részéről történt ebben a kérdésben. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Lukács László ministerelnök: Azt hiszem lesz alkalmam ezzel a kérdéssel foglalkozni és biztositom a t. képviselőházat, hogy egész preczizitással és egész nyíltsággal jelezni fogom a kormánynak ezzel szemben elfoglalt álláspontját. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Ez alkalommal én a kérdésnek azzal a részével kívánok foglalkozni, mely a Magyarország és Horvátország közötti viszonyt illeti, amely a mi belügyünk. Akárki, t. képviselőház, aki törvényes bázison akar állni és ezzel a kérdéssel foglalkozik, nem teheti azt máskép, mint hogy ráhelyezkedik a törvény alapjára, az 1868: XXX. t.-czikkre, (Helyeslés.) mely konstatálja, hogy Horvát-Szlavón országok mind jogilag, mind tettleg Szent István koronájához tartoznak és ez az összetartozandóság és elválaszthatlanság a pragmatika'szankczión alapszik. (Élénk helyeslés.) Azt is mondja továbbá e törvény, hogy Magj^arország és Horvát-Szia von országok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek. (Helyeslés.) Ebből folyik, hogy minden oly cselekmény vagy minden oly kísérlet, mely ennek az egységnek megbontására vagy meglazitására irányul, mely tehát a magyar állam integritása ellen foglal állást, (Igaz! Ugy van!) a legszigorúbb elbírálás alá esik. (Helyeslés.) és a legsúlyosabb felelősséget vállalja magára az a kormány, mely nem követ el mindent, ha ilyen tapasztalatai vannak, ami alkal-