Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

144 368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. nék, hogy Magyarország alkotmányát felfüggesz­szék ? Szterényi József: Ilyet ne méltóztassék ne­kem imputálni; én többségről beszéltem, mert többségben voltak ! Polónyi Géza: Már most egy kis türelmet kérek, mert ezekkel a folytonos közbeszólásokkal eltérítenek a témától. (Halljuk ! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Néhány szóval kell csak foglalkoznom e kérdéssel; megérdemli, hogy megvilágítsuk a ma történteket. Méltóztassék figyelembe venni a gróf Pejaesevich által előterjesztett deklarácziót abból a szempontból, amelyet a t. képviselő ur most diffikultál. Mit látok én abban a deklará­czióban ? Látom első részében annak az ünnepé­lyes és újból való enuncziátumát, hogy a horvát­szlavon-dalmátországi képviselő urak törhetetlen hűséggel ragaszkodnak az u. n. kiegyezési törvény­hez. (Helyeslés.) Ezt melegen üdvözöljük, rokonszenvvel támo­gatjuk és helyeseljük. (Éljenzés jobbfelől.) Most ugrom egyet és a végére térek rá, amivel szintén egyetértek. A t. képviselő ur társai nevében azt mondja, hogy óhajtandónak tartaná, hogy ezek a sajnálatos körülmények mentül hamarább szűn­jenek meg. Ezt föltétlenül aláírjuk és azt hiszem, minden autorizáczió nélkül mondhatom, hogy osztatlanul helyeseljük t. kéjwiselőtársunk óhaját. (Helyeslés.) De ám, most a közepére ennek a nyilatko­zatnak van egy kis reflekxióm. Ha jól értettem a gróf Pejaesevich által előterjesztett deklarácziót, — mert mindig nehéz első hallásra egy ilyen aktáról korrekt és helyes véleményt alkotni, én pedig szeretném elkerülni a félreértést — ezen nyilat­kozat tartalmában találkozom valamivel, ami, azt hiszem, az orvosságát jelöli meg annak, hogy ezeken az állapotokon miként lehet és kell segíteni. A t. képviselő urak ebben a deklaráczióban azt mondják, hogy ha a magyar kormány teljesí­tette volna azokat a kívánságokat, melyeket a kép­viselő urak előterjesztettek, akkor nem követ­kezett volna be Horvátország területén az az állapot, hogy ott államellenes tendencziák is meg­nyilatkozzanak. Hát, t. uraim, kegyes engedelmükkel ez annyit jelent, hogy. önök maguk hivatalosan deklarálják, hogy igenis van Horvátország területén ilyen propaganda; még az okát is megjelölik, meg­mondják tudniillik, hogy az oka az, hogy a kor­mány nem teljesítette azokat az ígéreteket, a me­lyeket önökkel szemben annak idején tett. Az már az önök házi ügye lesz, hogy a tisztelt horvát-szlavón-dalmátországi képviselő urak tes­tülete nevében nem az a szerep várt önökre, hogy az abszolutizmus ellen teljes erővel tiltakozzanak, hanem a t. képviselő urak előállanak és csinálnak egy deklarácziót, amelynek belső tartalma és értéke szerint igazoltnak látják ezt az abszolu­tisztikus intézkedést. De akkor nekem egy tiszteletteljes kérdésem van Pejachevich Tivadar gróf úrhoz : miért várták ők azt meg, mig az abszolutisztikus intézkedések bekövetkeztek ? Hiszen először is nekünk nagy szol­gálatot tett volna a t. képviselő ur, ha pragmati­kusan felsorolta volna azokat az Ígéreteket, — gondolom, jó kifejezést használok, — amelyekről a t. képviselő ur mint nem teljesítettekről emlé­bezik meg. Mert így, ha engem az ő saját deklará­cziója erre nézve nem tájékoztat pragmaticze, csak emlékezetre vagyok utalva e tekintetben pe­dig t. képviselőtársam kegyeskedjék nekem meg­engedni, hogy az én meglehetősen jól kicsiszolt em­lékezetem is kevés arra, ha én regisztrálni akarnám mindazt, amit most öt esztendő alatt Horvátor­szág számára megígértek, (ügy van ! a szélsőbal­oldalon. ) Tessék csak megnézni az egymást felváltó bánokat; ahány bán volt, mindegyik egy licitáczió­val ment Horvátország területére, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tudnom kellene tehát, hogy ebből a sok nem teljesített ígéretből mi az, ami még lapis offen­sionis Horvátország területén. Nagy szolgálatot tenne mélyen t. képviselőtársam, ha akár ma, akár holnap, akár legalább publiczisztikai utón pótolnák a t. képviselő urak azt, hogy regisz­trálva álljon előttünk, mik hát ezek a sérelmek, mert e nélkül nem vagyok hajlandó végigtánczolni valamennyi bánnak meg nem tartott programm­ján ; hiszen nem tudom, mi azután abból az a reális valóság, amelylyel még segíteni lehet. De még egy kérdésem van Pejaesevich gróf t. képviselő úrhoz és társaihoz ; ez pedig a követ­kező : Hogyan magyarázzam, meg magamnak azt a rendkívüli bizalmat, amelylyel a t. képvi­selő urak gróf Khuen kormányát támogatják, holott most idejönnek és azt mondják : ennek a kormánynak hibája az, hogy meg nem tartotta az országgal szemben tett ígéreteit és ez egészen a odáig vezetett, hogy az abszolutizmust kellett Horvátország területén proklamálni ? Polónyi Dezső: Mégis bizalommal vannak ! Polónyi Géza: Méltóztassék nekem megmon­dani, mi az a bizalmi alap, amely önöket mégis gróf Khuen-Héderváryhoz köti ? Polónyi Dezső: Személyes barátság! Polónyi Géza : Mert ezt nem tudjuk megérteni, legalább mi magyar politikusok nem. A t. képviselő urak idejönnek, folyton demonstrálnak, még pedig tüntető módon, nem ritkán ellenünk, a nagymérvű bizalommal, amelylyel a kormány iránt, különösen Tomasics bán iránt is viseltettek és ma kénytele­nek a história előtt odaállani, hogy önök olyan kor­mány iránt viseltettek és viseltetnek bizalommal, amely összes Ígéreteit megszegte és odáig vitte a dolgokat, hogy Horvátország területén abszolutiz­mus van. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. képviselőház, kötelességszerüleg is viszonozni akarván a t. képviselő uraknak jóindu­latát, ki kell hogy emeljem, hogy nem volt szük­ség arra a rektifikáczióra, amelyet mélyen t. képviselőtársam velem szemben használt. Mert én tegnapi beszédemben, nem emlékszem reá, pedig átolvastam még egyszer, hogy bárhol is

Next

/
Thumbnails
Contents