Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. 127 hogy a képviselőházat álláspontjukról tájékoztassák. Ez megint, azt hiszem, paradox helyzet lesz, hogy a kormány álláspontját abszolúte nem ismerik sem ők, sem mi, nem tudjuk, mivel indokolja Horvátország területén az abszolutisztikus intézkedéseket, ugy hogy előreláthatólag — ha és a mennyiben a kormány nem nyilatkozik ebben a kérdésben — megint üres szalmát fogunk csépelni. (Felkiáltások a jobboldalon : Tiz hónapja ezt csinálják !) Bocsánatot kérek, ennek a tiz hónapi küzdelemnek az eredménye a mai ülésen is már nagyon megnyilatkozik. T. i. ez a tény, hogy egy ministerelnök nem tartja kötelességének egy zárt ülésben megnyilatkozott közóhajnak megfelelve, — az önök részéről is megnyilatkozott ez az óhaj — az abszolutisztikus intézkedéseket legalább indokolni, ez csak egy esetben menthető és érthető : ha már nem tekinti magát ministerelnöknek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) önök autentikusabban tudnak erre válaszolni, mint én, de szivesen adom meg a t. ministerelnök urnak az abszolucziót azon egyetlen egy esetben, ha azzal, a rá nézve mindenesetre fontosabb, kérdéssel van elfoglalva, hogy jogosítottnak tartja-e még magát arra, hogy nyilatkozzék itt a házban, igen, vagy nem ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) De ha nem igy van, akkor kérve kérem önöket és kérve kérem a mélyen t. házelnököt is, hogy legyen tolmácsolója a ministerelnök ur előtt azon kegyes óhajunknak, hogy ne mondjak egyebet : azon parlamentáris követelésünknek, hogy hiszen ez az egész vita azért inauguráltatott és azért kezdeményeztetett, hogy végre Magyarország és Horvátország tudja meg, miért történt ott lenn valami, még pedig az a nem csekély dolog, hogy egy kis abszolutizmus van bevezetve. Lehetetlen dolog, hogy a kormány elzárkózzék az elől, hogy e tekintetben felvilágosítást adjon. Már a mikor a mélyen t. kormány megalakult, előre jeleztem, hogy abból a ministeri álláshalmazatból, amely ez idő szerint fennáll és amely csonka kormánynyal és most már csonka parlamenttel is dolgozik, az alkotmányjogi paradoxonok egész sorozata fog bekövetkezni. íme, most méltóztatnak látni, mi történt. A ministerelnök ur, aki most is négy tárczának a képviselője, egyúttal a horvát-szlavón-dalmát tárcza nélküli ministerséget is betölti. Ez érdekes alkotmányjogi quiproquo. A ministerelnök ellenjegyez Horvátország számára egy abszolutisztikus királyi biztosi kinevezést. Kérdem tőle, mit szól hozzá a horvát minister ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ki látott ilyent ? Lehet azt feltételezni, ha van hazafiság, alkotmányos törvénytisztelet, hogy létezzék olyan horvátországi minister, aki a hazája számára proklamált abszolutizmushoz hozzájárul ? Én nem tételezem fel és becsületére válik annak az országnak, de jogom és kötelességem feltételezni róla, hogy az ő földén sem termettek olyan emberek, akik az abszolutizmus számára mint ministerek magukat odaadják. Bakonyi Samu : Lenyelte magamagát! (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Ez tarthatatlan dolog és azért voltam én bátor annak idején már az országot figyelmeztetni rá. A ministeri felelősség elve nem a kumulativ és testületi felelősségen alapszik, hanem az egyéni felelősségen. Nem azért irja elő az alkotmány, hogy ennyi ministernek kell lennie és ennyi tárczát kell betölteni, hogy azután egy ember négy személyben, még a Szentháromságon is túl, mondjon igazságot. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) De akármiként van a dolog, ha van magyar parlamentarizmus, akkor méltóztatnak nekem, mint képviselőnek megengedni, hogy jogom van kérdeznem külön a ministerelnököt és külön a horvát ministert az iránt, hogy mi az álláspontja. Teljes lehetetlenség az egyéni szolidaritás ilyen mértéke, hogy a ministerelnök fedezi a horvát ministert, a horvát minister pedig fedezi a minister elnököt. De kegyes engedelmükkel ma csak epizód szerüleg és röviden akarok még néhány kérdést érinteni. Az egyik dolog, amelyet én horvátországi magyar képviselőtársaimnak is szives figyelmébe akarok ajánlani, az, hogy abból a bizonyos koalicziós időből mégis csak maradt nekik valami kedves emlékük, mert a sajtószabadság és a választóreformnak a keresztülvitele, hogy a 40.000 választóból mégis csak 260.000 lett, meg azután a gyülekezési szabadság is megoldatott: ez az emlék mégis csak a koalicziós kormányzatnak, mondjuk: a fiumei rezolucziót követett időszakából való. Es engem meglep, hogy ugyanakkor hallom és olvasom, hogy a mostani horvátországi t. képviselő urak pedig mellé állanak annak a Khuen-kormányzatnak, amely felfüggeszti ezt az alkotmányt, eltörli a sajtószabadságot, lábbal tiporja a gyülekezési jogot és mindazt, ami szentség és a törvény oltalma alatt áll és akkor minekünk azt kell hallanunk, hogy azon tanácskoznak : hogyan foglaljanak állást az obstrukczió ellen. (Derültség balfelől.) Hát várom ezt az állásfoglalást, majd megfelelünk rá magyar módon, de először látni akarom. Egy hang (jobbjelól) : Elemében van ! Polónyi Géza: Hiszen örvendek rajta, hogy itt is már szabad disztinkcziót tenni, mert a horvátországi képviselők, ugy tudom, három részben vannak elhelyezve és ez a helyes, nem pedig a kumulálás. Az a helyes, hogy Horvátországot olyan emberek képviseljék, akik Horvátország egészét és nem egy pártját képviselik; hadd nyilatkozzék meg a magyar képviselőházban a Horvátország területén lévő egész politikai nem zet akarata. Ez a helyes, nem pedig az, hogy dele gáczió néven felküldenek 40 embert, akik egy pártnak a szülöttjei és sohasem tudjuk meg, hogy Horvátország nemzetének tulaj donképen mik a kívánságai. Talán messzebb mentem, mint akarnám. Csak rá akarok mutatni arra, hogy a mostani tart