Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

124 567. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. rekvések megint ellanyhultak, a megelégedés nagy Dalmácziában. Egyet azonban keresztülvittek Dalmácziában és ez az, hogy a magyargyülölet ismét a legnagyobb fokra hágott. Ha veszem még a Laibachbói kiinduló szlovén trialisztikus mozgalmakat, melyekkel szemben abszolúte semmit sem tettek és ha még hozzáveszem azt a külügyministeriumból kiindult és a külügyministerium láthatatlan, de érezhető támogatásával folytatott szerbellenes politikát, melyet az utolsó években Horvátországban gyakoroltak : akkor azt látjuk, hogy külső behatások még nagyobb mértékben működtek közre a trialisztikus törekvéseknek fokozására, mint magában Horvátországban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Rátérek most magukra a horvát belső ügyekre. Itt kénytelen vagyok az igen t. kormánynak újból a leghatározottabban szemrehányásokat tenni, mert az a politika, melyet a t. kormány uralomrajutása óta folytat, az üldözés, az igazságtalanság politikája, mely mindenre vezethet, csak arra nem, hogy Horvátországban megbarátkozzanak velünk és szeressenek minket, örülök, hegy itt vannak az igen t. horvátországi képviselők és igy szemtőlszembe kérdezhetem meg tőlük, hogy el mernék-e ismerni nyiltan, hogy Horvátországban az utolsó években tiszta választások voltak ? Mernék-e állitani és bizonyitani, hogy a Tomasics-féle választások alatt az ellenzéket és különösen az ellenzéknek azt a részét, mely, habár az interpretáczióban nem is értek velük egyet, de mégis az 1868 : XXX. törvényezikk alapján állt, nem üldözték ? Üldözték a végsőkig, csendőrrel, börtönnel, az attroczitásoknak egész légiójával, aminőket máshol, mint Horvátországban és az ellenzékkel szemben Magyarországon, egész Európában nem ismernek már. Olvastam ugyan néhány attroczitásról a mostani duma-választásoknál Oroszországban, melyek azonban elenyésző csekélységek ahhoz képest, amit odaát az ellenzékkel és a legutóbbi választásoknál itthon az ellenzékkel szemben elkövettek. Avagy van önöknél független biróság, t. képviselőtársaim' ? Kérdem, mik történtek a nagyszerb pernél, hol a báni kormányzat rendeletére összeállítottak egy kiválogatott ad hoc bíróságot, azzal egy óriási üldözést inditottak, lecsuktak tisztességes úriembereket és egyszerű, tisztességes polgárokat tuczatszámra, holott mindnyájan tudtuk, hogy bizonyítékaik nincsenek. Avagy talán annak a pernek befejezése szolgálhatott előnyére a magyar-horvát barátság előmozdításának, midőn paktumot kötöttek arra, hogy miképen szüntetik meg azt a pert és ettől eltérőleg kegyelmi ténynyel történt az egész ügynek az elintézése. Mi magyarok is követtünk el hibákat. Bogdán Zsivkó: A koaliczió alatt folyt a szerb pör. Ábrahám Dezső : Igen, Aehrenthal alatt! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőtársam, én magasabb szempontból nézem a dolgokat, mint hogy a szerb pert ki kezdte, Tízszer is elmondtam a házban, hogy báró Rauch kormányzata alatt kezdődött a koaliczió idejében. Megmondtam akkor is, hogy helytelen, ma is mogmondom, de nem az a kérdés, hogy ki követte el ? Elkövette a bűnök egész sorozatát Khuen, de elkövette a horvátszerb perben a koaliczió kormánya is. Megmondtam ezt neki akkor is, megmondom ma is. Az engem abszolúte nem zseniroz, hogy ki követte el, mert hiszen ez kicsinyes momentum. En itt egy nagy problémát igyekszem megvilágítani és engedjen meg t. képviselőtársam, hogy ilyen nagy kérdésnél ezeket a mellékkörülményeket igazán ne tekintsük. Különben, ha időm engedi, kielégítem t. képviselőtársamat és a koabeziónak nézetem szerint még más hibájára is rá fogok mutatni, de ismétlem, nem ez a lényeges, hogy ki követte el, hanem az, hogy a tényeket kell felismerni és ezekből a helyes konzekvencziákat levonni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi előre megmondottuk százszor a ministerelnök urnak, figyelmeztettük a közös külügyministert is, hogy az az ut, amelyen a délszláv politika terén haladnak, amelyben egyrészt a trialisztikus törekvéseket tűrik, engedékenységükkel, . elnézésükkel nem helyezkednek szembe e trialisztikus mozgalmakkal, másrészt ezeket úgyszólván mesterségesen nagyra növesztik, a lehető leghelytelenebb, mert talán meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy gazdasági téren a koaliczió kormánya igen szép gazdasági programmot állított össze Horvátország részére és csakis bukása okozta, hogy meg nem valósította. (Mozgás jobbfelől.) Csodálom, hogy Pejacsevich Tivadar t. képviselőtársam ezen mosolyog, hiszen ő részt vett, mint horvát bán ezekben a tárgyalásokban, a mikor ezeket a kérdéseket megvilágítottuk és ha most t. barátom támogatja a kormányt, akkor én azt kérdem, hogy megvalósitották-e azokat a dolgokat, amelyeket a ministerelnökségben Wekerle Sándor . . . Gr. Pejacsevich Tivadar: Megígért! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: ... De hiszen két és fél év óta kormányon vannak, az a kérdés, hogy teljesitették-e. Mert ezzel a kormánynyal szemben az ígéretek dolgában — már megengedi nekünk — szkeptikusak vagyunk, (ügy van! a szélsőbal oldalon.) Ismételten voltam bátor kifejteni, hogy minket is annyi ígérettel traktáltak, amelyeket be nem váltottak, hogy nem csodálom, hogy t. horvát testvéreim is ugy vannak vele, mint mi, hogy az ígéretekre most már ők sem adnak egy garast sem. T. képviselőház ! En ezeket a dolgokat itt előadtam egész általánosságban és mielőtt most felszólalásom konklúziójára jutnék, legyen szabad felhasználnom ezt az alkalmat arra, hogy Szterényi József t. képviselőtársamnak a Magyar Hírlap április 7-iki számában megjelent intervjujára a vasúti pragmatika kérdésében lehető rövidséggel reflektáljak annál is inkább, mert szives volt az én nevemet belekeverni ebbe a kérdésbe és mert azt