Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

ä(ft. országos ülés 191% április 16-án, kedden. 121 itt a folyosón hallottam, hogy tudniillik a mélyen tisztelt néppárt, a béke keresésében mindenesetre a legjobb intenczióktól vezettetve, a legtiszteletreméltóbb szándékkal, de nézetem szerint helytelenül megválasztott eszközzel indit akeziót, amikor — ha igaz a híradás — egy, nem tudom, hatvan tagú bizottságot akar kiküldetni, amely a kormány és az igen tisztelt többség helyett hivatva lenne a választói jog tekintetében programmot megállapítani, pláne, talán egy törvényjavaslatot, legalább alapelveiben kidolgozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. képviselőház, amikor a kormány nem nyilatkozik, nem mondja meg, hogy miért szüntette meg az alkotmányosságot két tartományban ; nem akar, vagy nem tud az országgyűlésnek egy szót sem szólam erről ; a mikor egy kormány, amely két éve és három hónapja ül a kormányszékekben, folyton veri a mellét, hogy a választói jogot megcsinálja : akkor a választói jog megalkotásának nem az a módja, hogy mi, az összes pártok, összeüljünk és a kormány helyett gondolkodjunk, hanem az, hogy az a kormány, amely ebben a nagy programmpontjában a tehetetlenségnek ezt a maximumát árulta el, (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) távozzék a helyéről s adjon helyet egy másik kormánynak, amelynek van a választójogra nézve konkrét, megállapított programmja. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Egy fejjel gondolkozzanak, ne hattal!) Es ha ilyen kormány jön, a melynek van programmja, akkor két alternatíva előtt állunk. Vagy kap parlamenti többséget, (Lovászy Márton a terembe lép. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Lovászy!) amely programmjának megvalósítását támogatja, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) vagy pedig nem kap többséget programmjának megvalósítására és akkor föloszlatja a házat és a nemzet elé viszi a kérdést. (Ugy van l Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban, ha ez a bizottság kiküldetnék én bemenjek oda és a mélyen t. ministerelnök urnak segítsek a választójog kérdésében programmot csinálni, neki, én, (Élénk derültség a szélsőbaloldahn.) engedelmet kérek, ez mégis az alkotmányosságnak a feje tetejére való állítása lenne, különösen olyan kormánynyal és többséggel szemben, amely, mióta a parlamentbe bejött, állandóan a többségi akarat egyedül üdvözítő jelszavával állott elő . . . Polónyi Géza: Egész a rezoluczióig ! Egy hang (a szélsőbaloldalon) : A vérpadig, de' ott megfordulnak ! Gr. Batthyány Tivadar: ... és amely bizonyságot tett arról, hogy midőn egy nagy kérdés mellett a ház óriási többsége nyíltan állást foglalt, ezt az álláspontot hamarosan elhagyta megint. Es ugy-e bár, amit a választójog terén terveznének azzal a hatvanas bizottsággal, arra nézve megismétlődnék az, amit már megcsinált a munkapárt, hogy t. i. az Andrássy-csoporttal, a Kossuth párttal és a néppárttal a rezoluczióban megegyezett és azután elejtette. Most azután a parlaSÉPYS. NAPLÓ. 1910 —1915. XVI. KÖTET. ment hivatalos bizottságával is megesnék az, hogy egyszerre, mire kidolgoztak valamit, felállna a ministerelnök ur és kijelentené, hogy, kérem, egy tényező, nevezzék azt, nem tudom minek vagy kinek, de a házon kivül annyira opponál ennek a mi elfoglalt álláspontunknak, hogy én deferálok, sutba dobom a magam felfogását és rálépek az ellenkező felfogásra ? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezen előzmények után sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy szivem egész melegével óhajtom a békés megegyezést, készséggel elismerem a jó szándékot ezen bizottság kiküldése körül, de hogy nem ez az útja a béke létrehozatalának, az egészen bizonyos. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Folytatom most már Horvátországra vonatkozó fejtegetéseimet. Legyen szabad elsősorban is kijelentenem és különösen hangsúlyozottan kiemelnem azt, hogy akkor, amidőn én és t. elvbarátaim a legnagyobb mértékben elitéljük azt, hogy Horvátországban előttünk nem is ismert okokból az autonóm törvényhozás működését, az összes alkotmányos szabadságbiztositékokat képező törvények erejét abszolút akarattal megszüntették és midőn mi ezt legvégsőig elitéljük, ez ellen állást foglalunk, ezzel korántsem akarjuk azt elismerni, hogy mi mindazt, ami az ellenzéki pártok részéről Horvátországban történt, magunkévá tennők, helyeseinők. Elsősorban és különösen hangsúlyoznom kell, amit egyébként száz és százszor elmondottunk én és elvbarátaim, hogy mi a legerősebb harczot, a legkíméletlenebb harczot kívánjuk folytatni, amint hogy hirdettük és sürgettük azt a múltban mindazon törekvésekkel szemben, amelyek eltérőleg az 1868. évi XXX., illetőleg Horvátországban I. törvényczikktől, ennek a törvénynek a felboritásával, megsértésével Horvátországnak a magyar birodalomtól való elszakadását kívánják. Ezek olyan törekvések, amelyek jogosultságot csak abban az esetben kapnának, ha valaha a magyar törvényhozás ezen törekvésekhez hozzájárult volna. Minthogy pedig ki van zárva, hogy akár a mostani, akár bármely jövő magyar törvényhozás valaha is belemenne abba, hogy a horvát-szlavón királyságoknak a magyar szent korona birodalmától való elszakadását magáévá tegye és minthogy egészen bizonyos, hogy ilyen törekvések ellen a magyar törvényhozás és minden magyar ember a végsőig harczolni fog, az egyoldalú horvátországi trialisztikus elszakadási törekvések illegálisak lévén, azok ellen a legerőteljesebb fellépést sürgetem és követelem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn azonban ezen trialisztikus törekvések ellen a leghatározottabban állást foglalok és küzdök, ebből nem következik az, hogy én köteles lennék helyeseim azt a kormányzati rendszert, amelyet Horvátországban Khuen -Héderváry inaugurált akkor, amidőn horvát bán volt és sokkal kevésbbé azt, amelyet most, mint ministerelnök az ő bizalmi férfiaival: Tomasicscsal és ujabban Cuvaj Ede úrral Horvátországban gyakorol. 16