Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

114 367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. ur veszedelmet lát benne. Itt van pl. a 14-ilá számban megjelent közleménye a Wiener ArbeiterZeitungnak, a mely azt mondja (olvassa) : »Heute wurden das »Obzor« und das »Agramer Tagblatt<< wegen eines Berichtes aus dem ungarischen Reichstag konfisoiert, in welchem mitgeteilt wird, dass Abgeordneter Desider Polónyi über Kroatien zu reden beabsichtige. Der Zensor strich die Worte »über Kroatien«, so dass nunmehr in den Blättern stehen muss, dass Abgeordneter Polónyi — zu reden beabsichtige.<< Hát a midőn Polónyi Dezső a magyar képviselőházban a horvát kérdést itt szóvá tette és Horvátország felett akart itt megemlékezni, ezt, hogy : »Horvátország felett* már nem engedték a horvát lapokban kinyomatni, mert valami végzetes -veszedelmet láttak benne. De hogy a komikumnak egész sorozatán mehessünk végig, itt van egy másik közlemény, a Wiener Arbeiter-Zeitungnak egy másik megjelent számából: »Die Pressvervolgungen in Kroatien.« Sajtóüldözés Horvátországban. Elmondja ez a Wiener Arbeiter-Zeitung, hogy itt egyes betűket, egyes szavakat, pl. mint az i-t, a mely megfelel az und-nak és a »dass«-t, a mely megfelel a »hogy« szónak, konfiskálnak, illetőleg ezek miatt konfiskálják a lapokat és a mikor ezeket az »i« betűket és »hogy« szavakat kitörlik s a törlésnek helye meglátszik a lapon, még ezt is kifogásolják és e miatt is késleltetik, illetőleg akadályozzák a lapok megjelenését. Erre azt mondja a Wiener Arbeiter-Zeitung, és teljes jogossággal: »Mit einem Worte, die Schufte des Schuften Cuvaj treiben mit der Presse Spott!« Ha már odáig fejlődtek a viszonyok, hogy az osztrák lapok ugy nyilatkoznak, hogy a gazember Cuvaj gazemberei gúnyt űznek a sajtóból, ezt mindennek lehet mondani, csak egészséges állapotnak nem. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sokat felhányták a koalicziónak a horvátokkal megkötött rezoluezióját. Ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy mindazok a jelenségek, a melyek idáig vitték a horvátországi állapotokat, nem a horvát koalicziós rezolueziónak következményei, hanem annak a politikának, a melyet Aerenthal inaugurált és a melynek egy nagy felsülés, a Friedjung-pör lett a vége, a mely politikába ő beugratta a magyar közvéleményt és a magyar kormányt is épen a vasutas pragmatika forszirozásával. Hiszen sokat beszéltünk itt és beszélünk ma • is arról a horvát konspiráczióról, a mely trialisztikus álmokat táplál. És a mikor Polónyi és más kéjwiselőtársunk felemlíti azokat a titkos megbeszéléseket, a melyeket a horvát jogpártiak és elszakadni törekvő tömegek nem nyilvános üléseken, hanem szállodai szobákban és más magántársaságokban folytatnak, erre azt mondja KhuenHéderváry Károly ministerelnök ur, hogy neki erről nincs tudomása, és a mennyiben tudomása volna, ezt ő abszolúte nem tekinti semmiféle L jelentőségűnek. Es mi lett az eredmény ? Az, hogy elvégre is kénytelen volt a ministerelnök ur királyi biztost kineveztetni Cuvaj személyében. Idáig jutottak azok az állapotok, a melyeket ő nem vett tekintetbe, a melyek a legvégsőkig feszitették a horvát konspirácziókat és előidézték a mai tarthatatlan áUapotokat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen a mai kormány volt az, a mely oly elemeket helyezett be vezető állásokba Horvátországban, a melyek egyáltalában nem voltak alkalmasak arra, hogy a kormány iránti bizalmat vagy a magyar-horvát testvéresülést, a horvátmagyar barátságot elősegitsék. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam volt chZ, el ki több izben interpellált Bauer koadjutor kinevezése iránt. És miféle választ kapott ? Azt, hogy ebből egy szó sem igaz. Csak akkor, a mikor Bauernek koadjutorrá történt kinevezése megtörtént, derült ki, hogy olyan koadjutor állíttatott a zágrábi érsek mellé, a ki mindennek mondható, csak magyarbarátnak nem. Ilyen politikával, ilyen tendencziákkal, ilyen egyéneknek a horvát közélet élére való állításával nem fogjuk elősegíteni azt a barátságos viszonyt, a mely több, mint 800 év óta fennállott és fenn kell hogy álljon Magyarország és Horvátország között. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, legalább önök hivatkoznak erre, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly, a maga bánsága idejében, milyen szép rendet csinált Horvátországban, mennyire paczifikálta az ottani viszonyokat és mennyire barátainkká tette Horvát-Szlavon-Dalmátországot. Pedig a dolog ugy áll, t. képviselőház, hogy a mikor ő báni székéből eltávozott, ott tökéletesen felforgatott állapotokat, mondhatnám, statáriális viszonyokat hagyott hátra. En nem tudom, igaz-e, de mint monda még most is közszájon forog, hogy egyik horvát múzeumban klenodium gyanánt még most is őrzenek egy czipőt, a mely közvetetlen érintkezésbe jutott az akkori horvát bánnal. De, t. képviselőház, ezek a viszonj^ok élesen belevágnak a magyar országgyűlés jelenlegi helyzetébe is, illetőleg belevágnak az országgyűlés szervezetébe. Mint méltóztatnak tudni, 40 horvát képviselőt delegátusként választanak meg a magyar közös országgyűlésbe. Már most azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, illetve kérdezném tőle, ha itt volna, de kérdezem az igen t. igazságüg}^minister úrtól, mint jogászembertől, hogy mit méltóztatik gondolni, hogy, ha az országgyűlést feloszlatják, holnap, a mint önök gondolják vagy akarják, az országgyűlés egy ujabb alakulás esetén hogyan egészíthetné ki magát ? Hiszen a horvát szlavon-dalmát képviselők megbízatása tart addig, a meddig a magyar képviselők megbízatása,. Ök, mint magyar képviselők addig funkczionálhatnak, a míg a magyar országgyűlés együtt van. Már most, hogy ha nincsen együtt a horvát autonóm tartománygyülés, akkor nincsen horvát képviselő sem, a ki a magyar ké]3viselőház tagja lehetne. És mondjuk, hogy a mint nálunk megtörtért az az attrocitás, hogy három hórap múlva