Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-367
110 .167. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. gyarellenes közjogi irányzatáról általánosan ismert kebelbarát] át, Tomasics professzort ültette a báni méltóságba, ezért Isten és ember előtt egyedül gróf Khuen a felelős.« (Zaj. Elnök csenget.) »Ezen veszedelmes irányzat elfojtására azonban az abszolutisztikus kormányzást épen nem tartom szerenesésen megválasztott eszköznek, mert ezen kivül száz és ezer módja van a hatalomnak arra, hogy ezen irányzatot egyéb eszközökkel is elfojthassa. Erőtlenné kell tenni az erejükben bizókat, el kell vonni tőlük a módot és eszközt, a mely az erőt nekik adja, meg kell büntetni szigorúan a bűnösöket, de nem szabad az abszolutisztikus kormányzat behozatala által sújtani az ártatlanokat és azokat, a kik az anyaországhoz hűek és ahhoz ragaszkodók.<< (Helyeslés.) Itt azután, czikkem további folyamán, előadom azokat az eszközöket, a melyek alkalmasak lennének arra, hogy a Horvátországban elfajult állapotokat megszüntessék. Igen érdekes, t. képviselőház, egy volt horvát képviselőtársunknak, Kovaesevics Istvánnak, a ki egyébként gróf Khuen-Héderváry bánsága alatt főispán volt s a ki Magyarországhoz való ragaszkodásáról és szeretetéről ismeretes, mondom, igen érdekes ennek a volt képviselőtársunknak az a beszéde, a melyet 1904-ben, gróf Tisza István ministerelnöksége alatt, tartott itt a házban s a mely beszédben egyenesen rámutatott arra, hogy a Horvátországban elfajult viszonyok épen gróf Khuen-Héderváry bánsága alatt növekedtek, a mit különben gróf Khuen-Héderváry itt a ház szine előtt, a mint azt maj d bizonyítani is fogom a naplóból, kifejezetten el is ismert akkor, a mikor már mint ő felsége személye körüli minister jelent volt meg itt a házban. Ez a magyarbarát volt képviselőtársunk, foglalkozván a horvátországi viszonyokkal, két időszakra osztja a horvátországi állapotokat. A kiegyezési törvényt megelőző és az azt követő időszakra. A kiegyezést megelőző időről nem beszél, ellenben a kiegyezést követő időszakból felsorolja azokat a sérelmeket, bajokat és mulasztásokat, a melyeket a magyar kormány Horvát-Szlavonországokban elkövetett s a helyett, hogy ezt a nemzetet a magyar állameszméhez való hűségre és kitartásra birta volna ; e helyett az ő erőszakos kormányzásával elmérgesitette a bajokat, gyűlöletet és haragot terjesztett. Azt mondja Kovaesevics István volt képviselőtársunk (olvassa) : »Ha az elmúlt 36 esztendőre visszatekintünk, számos hibára, mulasztásra akadunk, a melynek következményeit eltávolitani kötelességünk. Generácziókon át herkulesi munkába fog ez kerülni, de most már elérkezett az deje, hogy egyszer hozzáfogjunk.* Ecseteli azután beszéde további folyamán az ottani viszonyokat és különösen a horvát főpapságnak viselkedését a magyar áüameszmével szemben. Erre vonatkozólag azt mondja beszédében a többek között, hogy (olvassa) : . »Vakmerőségük már odáig jutott, hogy az u. n. koronákban, papi gyülekezetekben Szent István degradálását is javaslatba hozták. A legújabb időben már a szószékeken, a népgyűléseken a köznépet a magyar nemzet elleni gyűlöletre izgatják, nyiltan, leplezetlenül a magyar államtól való elszakadásra izgatják. Igaz, hogy az érsek egy körlevélben intette őket, hogy a szószékre« — tehát csak a szószékre — »ne vigyenek oly dolgokat, a melyek oda nem tartoznak, hanem viselkedjenek ugy, hogy az államügyészszel bajuk ne akadjon ... Az érsek az egész püspöki karral az aknamunkát nem szünteti meg, ellenkezőleg a püspöki kar az eddigi magyarellenes pártok működését kevesli, miért is ez évi« — vagyis 1904. évi — »május 1-től uj magyarfaló lapot indítottak meg. Ennek a püspöki lapnak már első száma neláront a magyar nemzetnek, a kiegyezés által megállapított állami rendnek. Horvátországnak a magyar államtól való elszakadása e lap programmjának egyik sarkalatos pontja.« Ez történt gróf Khuen-Héderváry Károly bánsága alatt (olvassa) : »A magyarellenes papok a magyar állam érdekeit annyira fitymálják és annyira merészkednek semmibe sem venni, hogy a zágrábi szeminárium rektorát, a mely szemináriumból a lázitó felhívások a klerikusok által küldetnek szét, püspöki méltósággal iparkodnak felruházni. A horvát magyarellenesek látva ezt, évről-évre erősödnek.« Beszéde további folyamán Kovacsevits István áttér arra, hogy még Ö felségének kegyúri jogát sem respektálták a horvát főpapok, mert beszéde egyik további részében azt mondj a (olvassa) : »Nagyon égetően szükséges, hogy az egyházi javadalmak ne adassanak olyanoknak, a kik a magyar állam ellen áskálódnak, mert merészségükben már odáig jutottak, hogy a magyar apostoli király legfőbb kegyúri jogait is fitymálni, kijátszani merészelik, így történt egy pár év előtt, hogy kieszközölték Kómában egy felszentelt püspök kinevezését, a nélkül, hogy apostoli királyunk csak megkérdeztetett volna ; még csak nem is tudta.« íme, ez a mi magyarbarát volt horvát képviselőtársunk, a ki, mint beszédem elején is említeni bátor voltam, gróf Khuen-Héderváry Károly volt bánnak főispánja volt, így festi azon helyzetet és azon állapotokat, a melyek Horvátországban 36 esztendő óta — mert 1904-ben mondta el e beszédét — lábrakaptak és elterjedtek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen érdekes, t. ház, gróf Khuen-Héderváry Károly Ö felsége személye körüli ministernek védekezése, a melyet itt a ház nyilt ülésén ugyanakkor terjesztett elő és a melyben beismerte, hogy az ő kormányzása alatt az állameszmétől való elszakadásnak szimptomái sporadikusan előfordutak és ennek daczára semmiféle báni intézkedést nem találunk arra vonatkozólag, hogy a ministerelnök ur bánsága idejében ezeket a sporadikusan jelentkező tüneteket elfojtotta volna. Azt mondja többi között gróf Khuen a beszédében (olvassa) : »Magamnak is volna kifogásom bizonyos tekintetben
