Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
86 347. országos ülés Í9Í2 február 21-én, szerdán. hogy Horvátország számára mi van biztosítva ? A mire figyelmüket különösen felkérem, az a következő : hogyha önök egy nemzetiségi agitáczió számára még egy erős fegyvert akarnak a nemzetiségek kezébe adni, akkor ám szavazzák meg ezt a szakaszt ugy, a mint van. Ertsey Péter : Megszavazzuk ! Polónyi Géza: Hogy a t. képviselő ur megszavazza, azt tudom. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur megszavazza azt is, hogyha még a nemzetiségi törvényt is megsértik. Ertsey Péter: Nem magától kérdem, mit szavazzak meg ! Polónyi Géza : Mert pl. a szászoknak joguk lesz kizárólag a német nyelvet alkalmazni. Akármelyik nemzetiséghez tartozó vádlott, a ki azt mondja, hogy magyarul nem tud — a mit szívesen el fognak neki hinni, minden további bizonyítás nélkül — elégséges lesz az, hogy ő azt mondja, hogy román vagy tót stb.. feltétlenül kötélezőleg német nyelven fogja megkapni az igazságszolgáltatást, és pedig nemcsak Ausztriában, hanem Magyarország államterületén is. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát t. képviselőház, hogyha önök elmennek odáig, hogy az ország területén lévő törvényes oltalom alatt álló nemzetiségek számára nem biztositják ezt a jogot, hogy a saját nyelvükön kajjják meg az igazságszolgáltatást, mit fognak szólni azután ahhoz, hogyha a magyar állam területén a nemzetiségeket egyenesen arra kényszeritik, hogy német nyelven kapják meg az igazságszolgáltatást. De, t. képviselőház, ebben a 80. §-ban csak ez van ? Nincsen abban benne, hogy a védő is, ha német nyelven folyik a tárgyalás, és pedig különösen a tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló védő, kivétel nélkül a német nyelvet köteles alkalmazni ? A magyar állampolgárok a magyar biróság előtt német nyelven lesznek kötelesek a védelmet vinni és az okiratokat meghallgatni. Mert csak a nem tényleges szolgálatban lévő védőkre van megmondva az a kivétel — a kik különben is nagyon csekély számban lesznek, az úgynevezett lasjtroinozott védők — hogy ők beszélhetnek magyarul is. De, t. képviselőház, a 80. §. intézkedésében benn van az is, hogy a szolgálati nyelven szerkesztett okiratok a szolgálati nyelv alapján olvashatók fel, sőt bizonyos kivételes jegyzőkönyvek is ezen a nyelven vétetnek fel. Sőt benne van a bírákra és a védőkre nézve az a kényszer, hogy nem vállalhatják a védelmet másként, csak ugy, ha a német nyelvet tudják. Ebben benn van a nyelvi kényszer a magyar állampolgárokkal szemben arra, hogy ha védők vagy birák akarnak lenni, meg kell tanulniok a német nyelvet. Sőt meg fog történni, hogy ha például egy honvéd-auditor, mint tényleges szolgálatú hadbíró, lesz például a védője bárkinek, ilyen esetben, az a honvéd-hadbíró kénytelen lesz német nyelven tárgyalni. Az a tényleges szolgálatban levő védő az ilyen tárgyalásban egyenesen kényszerítve lesz arra, hogy a szolgálati nyelvei! tárgyaljon. Hazai Samu honvédelmi minister (közbeszól.) Polónyi Géza: Mint bejelentett védő. Hát egy honvédtisztnek nem lehet ügyvédje a közös hadsereg bírósága előtt egy honvéd hadbíró ? (Zaj.) Hazai Samu honvédelmi miniszter: Ügyvédek lesznek ott! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, diszlokáczió — nem is beszélve háborús alkalmakról — vagy hadgyakorlatok alkalmával összekerül a közös hadsereg és a honvédség. Hát egy honvédtisztnek, egy magyar állampolgárnak, nem lehet a közös biróság előtt honvéd tiszt a védője ? Ertsey Péter: Majd Lengyel Zoltán megmagyarázza ! (Derültség. Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Én már a múltkor megmondtam, hogy az ilyen közbeszólási kataraktákra nem szoktam reflektálni. A magam részéről, t. képviselőház, reasszumálásképen csak annyit akartam megállapitani, hogy a véderőtörvény jelenlegi alakjában és azokkal a propozicziókkal, a melyeket a ministerelnök ur eddig előterjesztett, abszolúte semmit sem javít azon a helyzeten, a mely ellen a nemzeti ellenállás nagy küzdelme folyt, sőt ellenkezőleg, rosszabbá teszi azt. Itt van különösen az 1888. XVIII. törvényczikk. Ismerem ezeket a szövegeket, nem akarok most velők alkalmatlankodni, de az az uj szöveg, a melyet én olvastam, nem vívmány. Igen, vívmány Bécsnek. T. i. eddig nem volt kétség aziránt, hogy a XVIII. t.-czikk csak az indokolásában kifejtett azon rendkívüli körülmények esetén volt alkalmazható, ha az ujonczjutalék nem volt ldállitható az ujonczlétszám hiányának okából, különösen betegségek okából és hogyha mozgósítás, vagy háború veszélye fenyegetett. Ha most mi az egész közjogunkon átvonuló és a törvényhatóságok ellenállási jogát egyedül erre az alapra épülő terminológiával szemben, a mely szerint a törvényhatóságok nincsenek jogosítva ujonczokat kiállítani, csak azokat, a melyek a törvényhozás által megszavaztattak, ezt a nagy garancziát feladjuk és csinálunk egy szöveget, mely az u. n. obstrukcziót is a rendkívüli körülmények közé számítja, (Zaj.) ha csak azt mondják, hogy a megtagadott ujonczok és hogy a törvényesen elnapolt ház van kivéve, ellenben azt nem veszik M, ha nincsenek megszavazva az ujonczok : akkor egy ujabb vivmánynyal számoltunk be : az 1868 : XLI V. t.-czikket kiegészítettük t. i. azzal, hogy a rendkivüli szükség esetéhez tartozik az is, ha a függetlenségi párt jónak tartja a nemzet érdekében egy véderőtörvénynek megadadályozását. (Ugy van! a baloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, nem hiszem, hogy akárkinek azok közül, a kik a békét őszintén akarják, ilyen czél lebeghetne a szeme előtt. Én meg vagyok erről győződve, és ép azért, mert az a meggyőződésem, egy perczig sem hiszek abban, hogy a függetlenségi párt eg3Üttes akcziója csak egy pillanatig is szünetelhessen ilyen véderőtörvényj avaslattal szemben, a minő előttünk áll az