Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
82 547. országos ülés 1912 kináltatik fel, ott nem lehet eredményekkel számolni. Eredményeket csak harczczal lehet elérni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az önmegtagadás mire vezet itt ? Arra, és ezt gróf Apponyi Albertnek tisztelettel ajánlom szives figyelmébe, emlékezzék rá gróf Apponyi Albert és a kik együtt küzdöttünk : mennyi keserű gúnyt, mennyi keserű szemrehányást kellett elszenvednünk a t. többség részéről, mióta ez az országgyűlés együtt van, hogy hűtlenül cserbe hagytuk elveinket. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És most egy tál lencséért, vagy még annál is kevesebbért, hogy ezt a bibliai példát meg ne sértsem, egy pár babszemért áldozzuk fel a nemzet minden küzdelmét, minden jogát % (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez nem a mi függetlenség' multunknak tradicziója. Rátérek most arra, hogy ha ez igy van, vájjon igaz-e az, hogy ebben a véderőtörvényben, a mint most előttünk fekszik, a korlátlan felségjogra vonatkozó elismerés törvénybe fog iktattatni. Ha tisztán a nyelvkérdésre szoritjuk, akkor a t. képviselő uraknak igazuk lesz abban, hogy magában a nyelvkérdésben a mostani véderőreform csak egy mostani tűrt törvénytelen helyzetnek a fentartását czélozza, kivéve a katoni perrendtartásra vonatkozó nyelvi intézkedéseket. Ha azonban a korlátlan felségjog alatt nemcsak a nyelvre vonatkozó intézkedéseket értjük, hanem p. o. azon jogokra vonatkozólag, hogy ki nevezze ki Magyarországon a hadsereghez tartozó állampolgárokat tisztekké stb., stb., ha ezt látom, hogy törvénybe akarják iktatni azt, hogy ez kizárólag ö felségének a joga, minden ministeri ellenjegyzés nélkül, és ha én azt látom, hogy itt a törvényhozásnak eddig legféltékenyebben őrzött kincse van alterálva, t. i. az, hogy a bírósági székhelyeknek megállapítását a magyar törvényhozás soha még kormányzati közegekre, még magyar felelős ministerekre sem merte bizni, hanem tisztán magának tartotta fenn és ma azt kell látnom, hogy Magyarorsázgon készül egy törvény, mely azt mondja, hogy a legfőbb biróság székhelyét ö felsége állapítja meg: akkor megdöbbenve látom, hogy igenis, itt a legnagyobb mértékben a korlátlan felségjog elismerése foglaltatik, még pedig világos törvényeink ellenére, mert igenis, ez a nemzet birtokállománya ; itt van az törvénybe iktatva, itt van, a mit erre nézve az 1848 : III. t.-czikk rendel — majd rátérek még későbben, hogy a nyelvkérdésre vonatkozólag is milyen brutális törvénysértéssel állunk szemközt. Itt van az 1848 : III. t.-czikk, mely élő törvény erejével hirdeti, mi a magyar nemzetnek birtokállománya a katonai kérdésben és abban a tekintetben, a mit felvetni voltam bátor. A 3. §. — ez egy általános rendelkezés — azt mondj a (olvassa) : »ö felsége s az ő távollétében a nádor s királyi helytartó a végrehajtó hatalmat a törvény értelmében független magyar ministerium által gyakorolják s bármely rendeleteik, parancsolataik, határozataik, kinevezéseik február 21-én, szerdán. csak ugy érvényesek, ha a Budapesten székeié ministerek egyike által is aláiratnak.« De jönnek a speczifikáló intézkedések. A 6. §. azt mondja (olvassa): »Mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. kir. udvari kartczelláriának, a kir. helytartó-tanácsnak s a kir. kincstárnak, ideértvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban ö felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni. << Ez az az alkotmányos fejedelmi jog, melyet 1867-ben a 11: §-ba iktattak, mert 67-ben nem érthettek alkotmányos jogok alatt mást, mint a mi törvényeinkben ki van fejezve. Még egy pont — és ezzel be is fejezem — következőket mondja (olvassa) : »A magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokrai kinevezéseket szinte ugy ö felsége fogja a 13. §. szerint folyvást királyi személye körül leendő felelős magyar minister ellenjegyzése mellett eszközölni.<< Farkas Pál: Azóta 67 volt! (Felkiáltások baljeléi ; Nem változtatta meg !) Polónyi Géza : T. képviselőtársam nagy hálára kötelezne engem és egy igen szép leszerelési fegyvert érvényesíthetne velem szemben, ha megmutatná, hogy 67-ben melyik szakaszszal lettek ezek hatályon kivül helyezve. Ez élő, szentesitett törvény ma is, és ha ezen törvényekkel ellentétben benne van a véderőreformban az, hogy a tiszteket stb., a törzstiszteket Ö felsége maga nevezi ki, ez neki fentartott joga, sőt a legfőbb biróság székhelye felett is a király maga intézkedik : hát, t. képviselőház, ez az a 11. §., a melyben ö felségének fentartottnak hirdetett fejedelmi joga törvénybe lesz iktatva, ha ebből törvény lesz, és engedje meg nekem a t. képviselőház és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy az ő beszédéhez fűzött konkluzumként levonhassam azt a konzekvencziát, hogy olyan törvényjavaslatot pedig, a mely ennek a felségjognak a szankczionálását tartalmazza, minden végső eszközzel és minden erővel meg kell akadályoznunk, mert ez tradicziónk, mert ez a nemzettel szemben vállalt kötelezettségünk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Talán szabad kérnem egy pár percznyi szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt azonban a tanácskozást folytatnék, kénytelen vagyok Polónyi Géza képviselő urat a beszéde folyamán Baross János képviselő úrral szemben használt azon kifejezésért, -— a mint ezt a gyorsírói feljegyzésekből megállapítottam — hogy : »hazudik«, rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelől.)
