Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

ti 347, országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. nézve — hogy az u. n. békében résztvehessek — feltétlenül tisztába kell jönnöm azzal a tehertöbblettel, a melyet a javaslatok törvényerőreemelkedése az országra ró. Tisztába kell jönnöm azzal és biztosítékot kell, hogy nyerjek a kormánytól arra vonatkozólag, hogy ha ez a tehertöbblet költségvetésünket terhelni fogja, azok az elsőrendű életszükségletek nem maradnak kielégítetlenül. (Helyeslés baljélol.) Ez az álláspontom a tehertételekre vonatkozólag. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Meg fogják igémi; egészen bizonyos! Zaj.) Elnök." Csendet kérek! Désy Zoltán : Ezzel, t. képviselőház, áttérek a kérdések azon részére, a mely a gróf Apponyi Albert által benyújtott békefeltétel alapját képezi. En e kérdésblő kiválasztok három tételt. Kiválasztom elsősorban a kilenozes-bizottság programmját, az 1888 : XVIII. t.-czikket és a perrendtartásban foglalt szolgálati nyelvet. (Halljuk ! Halljuk !) Azt tartom — legalább ez az én nézetem — hogy a nevezett feltételek között ezek azok a részek, a melyek a kérdés gerinczét, meritumát képezik. Nem zárkózom el az elől, hogy fontos kérdés a 3. §. módosítása. Igen örültem volna annak is, hogyha a két utolsó szolgálati évet a honvédségnél szolgálták volna le a hadkötelezettek. De ezektől eltekintve, én e három kérdésre helyezem a fősúlyt. (Halljuk ! Halljuk !) A kilenczes-bizottság programmjának végrehajtására vonatkozólag igen sok kifogást hallottam. Szabad-e ezt rendkívüli eszközök igénybevételével követelni ? Hát nenfakarok, t. képviselőház, most elméleti téren vitatkozni a felett, hogy mikor és mennyire szabad rendkívüli eszközöket igénybe venni. De szabad-e nem a saját programm alapján kormányozni ? (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Az egyik szabad a másikkal áll szemben. Én a kormánynak, de nem is a kormánynak, hanem a munkapártnak programmját ismételten átolvastam ; ennek a programmnak egyik sarkalatos tétele a kilenezes bizottság programmja. És engedjék meg, hogy kijelentsem, hogyha rá akarunk térni —• a mint beszédem további folyamán magam is ki fogom mutatni —• ha rá akarunk térni egy nyugodt, normális parlamenti működésre, ennek előfeltétele, hogy a pártok erkölcsi alapon, a saját programmjuk alapján álljanak. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) E téren a t. ministerelnök ur a kilenezes bizottság programmjának végrehajtását igéri, szerintem egy politikustól, egy aktiv politikustól az Ígéretre nézve adható legsúlyosabb szankezió mellett. Mert bocsánatot kérek, itt van egy kérdés, hogy lehet-e követelni annak azonnali végrehajtását % Mert ha ezt nem lehet, akkor aktiv politikus, kormányférfiu nagyobb biztosítékot, mint hogy állását, politikai egyéniségét köti a kérdés teljesítéséhez, a magam részéről erre vonatkozólag elképzelni nem tudok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kérdésnek ez a része én szerintem a ministerelnök ur idevonatkozó kijelentésével tisztázva van. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Ahhoz köti az állását, a minek az időpontját maga választja meg. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, hallottam közbeszólásokot, hogy mikor és mi az a biztosíték % Talán nem kell messze mennünk a múltban, a mikor, mint kormányzó többségnek kellett meggyőződnünk arról, hogy vannak kérdések, a melyeknek végleges megvalósítása akadályokba ütközik, a melyeket e házban nem tárgyalhatunk, (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (többször csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Désy Zoltán : A második és lényeges tétele a feltételeknek az 1888 : XVIII. t.-czikknek módosítása, illetve magyarázata olykép, hogy az az eredmény, a mely tényleg bekövetkezett 1905-ben, többet be ne következhessek. E téren igen sajnálom, abban a sajátságos helyzetben vagyok, hogy félig-meddig tudomásom van megoldási módokról, a melyeket a ministerelnök ur jóknak, helyeseknek tart, de nyilvánosan idevonatkozólag semmit nem mondott, semmi mást nem jelentett még ki itt a képviselőházban, minthogy a felségnek idevonatkozó jogait intézkedéseink által korlátozni nem akarja. Legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy nemcsak ebben az állapotban, a melyben ma van országunk, a midőn az 1867 : XII t.-czikknél fogva ugyanazon uralkodó egy másik államnak is uralkodója, de tisztában vagyunk azzal, hogy a teljesen független, teljesen önálló nemzeti államban is vannak a hadseregre vonatkozó jogok, a melyeket az uralkodó kezéből kivenni, a melyekre vonatkozólag az uralkodó jogkörét korlátozni egyáltalában nem helyes. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem ez a mi czélunk, igen t. ministerelnök ur. Czélunk, törekvésünk egyszerűen az, hogy a nemzet ujonczmegajánlási joga, a mely nemcsak egyik vagy másik törvényünkben, de törvényeink egész sorozatában van lefektetve, kétségbevonhatatlan tisztaságban álljon fenn, hogy annak érvényt szerezhessünk: érvényt szerezhessünk oly módon, hogy az 1905. évi preczedens többé meg ne ismétlődjék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A harmadik és énszerintem egyik legnehezebb kérdés a perrendtartásnak a szolgálati nyelvre vonatkozó intézkedése. Idevonatkozólag a t. ministerelnök ur a nyíltság politikáját vallja a magáénak. Hát én is a nyíltság politikáját tartom helyesnek. Mi nem vagyunk kételyben az iránt, hogy ma van egy tényleges áUapot, hogy e tényleges állapotban van szolgálati nyelv, de azt határozottan tagadjuk, nemcsak azok, a kik elvi okoknál fogva nem tartják felségjognak