Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-346

66 3i6. országos ülés 1912 február 20-án, kedden. folyik- Erre közbeszólt Hazai Samu honvédelmi minister: »No, ezt kérem nem lehet.« (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. Olvassa.) »Batthyány Tivadar gróf : Ezt akkor, engedelmet kérek, méltóztassanak egymás közt elintézni. Hazai Samu honvédelmi minister : Ebben valami tévedés van, mert hiszen több évi átmenetre van szükség.« (ügy van! a szélsőbaloldalon. Olvassa.) KhuenHéderváry Károly gróf ministerelnök : És a végrehajtáshoz tartozik már az átmeneti idő megállapitása is. Batthyány Tivadar gróf: Igen tisztelt ministerelnök ur. nagyon köszönöm, hogy méltóztatott ezt felemliteni. Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök: Máskor is szolgálok.* (Derültség.) En szószerint idézem a delegáczióban köztem és a t. ministerelnök ur között lefolyt párbeszédet, a mikor a honvédelmi minister ur szives volt a döntő biró szerepére vállalkozni és eldönteni azt a kérdést, a melyben nekem volt igazam, mert igenis igazam van abban, hogy a kétéves katonai szolgálati idő tekintetében, a melynek előnyeit a ministerelnök ur teljes joggal olyan erősen domborította ki, többévi átmeneti időre lesz szükség, a mely alatt ez a kétéves szolgálati idő érvényesülhet. Most engedelmet kérek, vagy áll az, hogy a kormány törvényjavaslata alapján a kétéves szolgálati idő már az első három évben érvényesül vagy nem. A legautentikusabb koronatanú ebben a honvédelmi minister ur, s ő azt mondja, hogy nem ; én is azt mondom, hogy nem. Egy bizonyos átmeneti idő után, a mely tudomásom szerint nem is három, hanom még ennél is több : négy-öt év, fog csak a kétéves szolgálati idő érvényesülni. Na, már ha áll ez, akkor a provizórium terve és gondolata ellen mindennel lehet argumentálni, csak azzal nem, a mivel a ministerelnök ur argumentált, hogy t. i. mi a véderőjavaslatnak a kétéves szolgálati időre vonatkozó előnyét rontanók el a provizóriummal. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A dolog különben épen ellenkezőleg áll, még pedig a következő okokból. Nem tudom, — hisz csak egy eszméről van szó, a melyet különben a ministerelnök ur a maga részéről elejtett, illetőleg ellenzett, — nem tudom, mennyivel több ujonczban történnék megegyezés, mert természetesen ez konszideráczió, negocziáczió tárgyát képezi. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magam részéről a mai keretek kitöltése végett feltétlenül szükséges mértékre korlátoznám az njonczlétszám felemelését, egy hozzáadással azonban. Ez a hozzáadás pedig az lenne, hogy mivel mi mindnyájan — s ebben teljesen egyetértek a ministerelnök úrral — élénken lelkesedünk a kétéves szolgálati idő behozataláért a maga szocziális és közgazdasági előnyei szempontjából, az igazság szempontjából és a jogegyenlőség szempontjából, minthogy, mondom, olyan élénken érdeklődünk és lelkesedünk a kétéves szolgálati időért, már ezért- is helyesnek tartanám a provizórikus megoldást, mert a provizórikus megoldásnál a kétéves szolgálati időre azonnal tényleg áttérhetnénk, bizonyos mértékig, holott a definitivnél, mint méltóztatik a javaslatból tudni, csak évek múlva. Ezen azonnali részleges áttérést a kétéves szolgálatra pedig akként vélném megoldhatónak, — s ez rám nézve conditio sine qua non lenne, ha ezen provizórikus megoldást helyeslik — ha kimondatnék a törvényben, hogy e felemelt njonczlétszám egy része pedig arra használtassék, hogy már a második év után a katonáknak egy része szabadságolva legyen. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Tehát itt igazán azonnal, mindjárt, a mint a törvény életbelép, a mint az első u j onczlétszámszaporulat érvényesülne — ez pedig itt érvényesülne azonnal — lehetne a kétéves szolgálati időt, ha nem is egészében, de egy bizonyos részében, jó részében egy bizonyos j)erczent arányában megvalósítani. Lehet tehát a provizórium ellen argumentálni sokfélekép — nem az én feladatom, hogy az argumentumokat ellenem sorakoztassam — de egészen bizonyos, hogy az az indok, a melylyel a ministerelnök ur argumentált, hogy t. i. a kétéves szolgálati idő ez által elhalasztatnék, bocsánatot kérek, tévedésen alapszik, mint a honvédelmi minister ur is mondta. Itt az igazság mellettem van; és ne mondja a ministerelnök ur megint, hogy én mindig csak Rechtshabereiból mondom, hogy igazam van, (Derültség.) mert ebben csakugyan nekem van igazam, hogy a provizórium mellett részben előbb lépne érvénybe az a kétéves szolgálati idő, mint a t. kormány javaslata mellett. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt tehát épen az a szocziális érzék, a mely kell, hogy a törvényhozás tagjait áthassa, ez is egyike azon indokoknak, a melyeknél fogva én a provizórium mellett állást foglalni bátor voltam. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) T. képviselőház ! A provizóriumnak azonban egy más előnyére is bátorkodom felhivni a t. ház figyelmét. És itt emlékeztetnem kell a t. házat, hogy amikor méltóztatott a t. kormánynak e javaslatokat beterjeszteni, azonnal mindnyájunknak szemébe ötlött, hogy itt a-javaslatban egy lehetetlen rendelkezés foglaltatik, az, a mely a jó magaviseletű, intelligens, szorgalmas, szolid katonákat azzal jutalmazza, hogy harmadik évre akarja őket bentartani. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez oly lehetetlen, oly igazságtalan rendelkezése a törvénynek, a mely veszedelmes is, mert a visszaéléseknek tág teret nyit, ugy hogy ebből a szempontból sem tartható fenn. De azonkivül is, ha mi jövünk a kétéves szolgálattal, ezt beigérjük a nemzetnek, akkor nem szabad ily intézkedést egyáltalán felvenni, legkevésbbé szabad a ministerelnök urnak a kétéves szolgálati idő előnyeivel operálni és argumentálni az ellenzék ellen akkor, a mikor önök a magyar királyi honvédségnél, a hol megvolt és a hol megvan a kétéves szolgálati idő, ezt három évre akarják növelni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kimutattam a módját, hogyan lehet a honvédségnél