Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-346

346. országos ülés 1912 február 20-án, kedden. 59 vonalnyival sem követeltünk többet az 1867. évi XII. törvényczikkben lefektetett jogainknál, sőt csak az ott lefektetett és biztosított jogainknak egy részét akartuk megvalósítani; mikor megvolt az a nemzeti többség, a melyre az urak most ismét annyit hivatkoznak : akkor erre az volt a válasz, hogy ti csak olyan szűk választójog alapján jöttetek többségbe, hogy ezt én el nem ismerhetem a nemzet igazi akaratának. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És akkor az alkotmány másik tényezője, a király azt mondotta : tessék előbb egy olyan választói jogot törvénybe iktatni, a mely legalább is 2,600.000 magyar felnőtt férfiúnak adja meg a választói jogot és hogyha ez a választói jog törvénybe van iktatva, akkor majd újra elrendelem a választásokat és akkor ezt el fogom ismerni a nemzet igazi akaratának és akkor ennek az igazi nemzeti akaratnak kell azután megvalósulnia. Ez volt ö felségének, a királynak álláspontja 1906-ban. Hock János: Igaz! Ugy van! Akkor ő dolgozott a szocziálistákkal! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Én részt vettem azokban a tárgyalásokban Bécsben ; ott voltam, midőn báró Fejérváry Géza, mint akkori ministerelnök, közvetítőként járt el a többségi pártok vezéreméi és hozta első feltételként ezzel az indokolással a választói jognak a követelését. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát engedelmet kérek, tisztelt képviselőház, a mikor az alkotmány egyik tényezője ráolvassa a másikra, hogy : te nem vagy elég tág alapon megalakult parlament, nem képviseled a nemzet összességét, mert nagyon szűk, elavult az a törvény, a mely téged összehozott — akkor én azt mondom, hogy igaza volt a királynak, mert mindannyian teljes jó lélekkel és igaz alkotmányos érzülettel äthatottan járulhattunk hozzá a királynak e felfogásához. Igaza volt a királynak. Egy szűk, egy elavult, ezer visszaélésre ajtót-kaput nyitó választójoggal szemben nem lehet azt mondani, hogy az, a mi most itt e házban jelen van, a magyar nemzet összességének a képviselete. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igaza volt a királynak 1906-ban. De ha igaza volt 1906-ban, még inkább igaza van ma, mert egyet el fognak az urak ismerni: hogy a koaliczió, midőn választatott, nem rendelkezett olyan rengeteg pénzek felett, mint a minő felett rendelkezett most a kormány Jeszenszkyvel együtt. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én azt hiszem, hogy épen a t. többség és a kormány szempontjának felelünk meg legjobban mi is, a midőn a priusz álláspontjára helyezkedünk, a mely szempontot az urak annyira kidomborítanak és a miben az urakkal egyetértünk : hogy igenis, intézményileg gondoskodjunk arról, hogy végre-valahára a konfliktusok a király és a nemzet között megszűnjenek. Es minthogy maga a király azt mondotta, hogy az ezen választói jog alapján egybeült parlamentet nem ismerheti el a nemzet igazi akarata megnyilvánulásának, az én egész lojalitásom, az én tiszteletem a király fenkölt személye iránt tiltja, hogy feltegyem azt, hogy a mikor ez a választói jog többséget ad egy olyan pártnak, a mely neki kedves, akkor ezt a választói jogot helyesnek ismeri el, midőn pedig oly többséget ad neki ez a választói jog, a mely előtte nem kedves, akkor tisztán taktikából ennek a választói jognak a helyességét ne ismerje el. (Helyelés a szélsőbalo'dalon.) Tiszteletem a király iránt és őszinte óhajtásom a király és a nemzet közötti megértés létrehozása iránt megtiltja az ilyen feltevést, és azért állítom mindenkivel szemben, hogy a királynak volt igaza, midőn ezt a priuszt felállította. Aüitom, hogy a leglojálisabb és a legalkotmányosabb politikát követjük, a midőn a királyival egyetértés: ben azt mondjuk : félre az elavult választójoggal, elő a modern népképviselettel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én már megnéztem Farkas Pál barátom darabját; ne kívánja, hogy most rnindeu közbeszólására reflektáljak. Farkas Pál: Nem szóltam közbe ! Hock János: Megnézte a darabodat, add vissza a beléptidijat! (Derültség.) Farkas Pál: Ez is a választójogra tartozik ? Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Hogy mennyire helyes az az álláspont, a melyet ö felsége 1906-ban az akkori többségi pártokkal együtt elfoglalt, mutatják az időközben bekövetkezett tények. Mihelyt a jelenlegi kormány megalakult és letért a király és nemzet közt 1906-ban létrejött megegyezés útjáról és ismét elfoglalta a régi álláspontot, hogy t. i. a mostam, a mai választójog alapján egybeült parlamenttel akarja a véderő kérdését megoldani, daczára annak, hogy miként elődeinek, nagy többsége volt, mégis azt a tapasztalatot tette, hogy elakad ő maga is, elakad a parlament gépezete, mihelyt a mai parlamenttel a nemzeti követelések megoldása nélkül akarnak itt katonai törvényeket alkotni. És itt engedelmet kérek, hogy ha két irányban felhívom a t. ház figyelmét bizonyos tényekre. Az egyik 1909-re vonatkozik, a mikor a koaliczióban a függetlenségi párt kettészakadt. Méltóztatnak tudni, hogy a párt egyik része hajlandó volt konczessziókat termi az önálló bank kérdésében, csak azért, hogy ezzel szemben katonai téren bizonyos engedményeket kapjon. Mi, a kik az önálló bank követeléséhez ragaszkodtunk, abban a véleményben voltunk, hogy miután a kvótafelemelés-' hez hozzájárultunk ... Egy hang (a jobboldalon) : Szép dolog ! (Zaj.)Gr. Batthyány Tivadar: Ez nyilt dolog, nem titok ; hogy azután be lettünk csapva, az más, kérdés. (Zaj.) Mondom, mi, a párt egy része, ragaszkodtunk az önálló bank felállításához, mert azt a garancziát kaptuk a vám- és kereskedelmi szerződéssel kapcsolatosan, hogy a mennyiben a: kvóta felemeléséhez hozzájárulunk, 1911-ben az, öuálló bank felállítására szabad az ut. (Zaj jobbról,^ 8*