Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

m 34/3. országos ülés 1912 február 19-én, hétfon. Én bátran merem megújítani azt, a mit múlt beszédemben mondottam, hogy egész nyugodtsággal vállalom a felelősséget azokért az intézkedésekért, melyeket javaslunk, mert ezen pozitív intézkedéssel eltüntetünk egy sérelmet, a mely igen régi idő óta fennállott. Azt hiszem, az a mai magyar élő törvényhozásnak egyik legnagyobb érdeme, hogy nem foglalkozik többé sérelmekkel, hanem pozitív törvényalkotásokkal akarja a maga jövőjét megalapítani. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Abban az időben, a melyre igen t. barátom hivatkozott, talán egészen helyes és opportunus volt óvásokkal és gravaminákkal élni, mert más módon tényleg nem tudták érvényesíteni vagy kifejezésre juttatni a kívánságokat, és érthető, hogy a legnagyobb rigorozitással igyekeztek mindent félretolni, a mi conniventiát jelentett volna a meglévő állapotokkal. De ezek az idők, hála Istennek, rég elmultak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hogy már óvás sincs ! (Zaj. Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : Ennek először is véget vetett a 48-iki alapvető törvényhozás, de leginkább élővé lett az országgyűlés joga 1867 óta, a mikor a nemzet hozzáfoghatott és hozzáfogott a tényleg megvalósítható, az^élő törvényhozáshoz. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Azóta elmúlt negyvenöt év, és a nemzet folytonosan önerejéből és önakaratából állapítja meg a törvényeket. Nincsen tehát többé gravaminákra szükség. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen. Elénk ellenmondások és zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azt hiszem tehát, hogy azokat az érveket, melyek az akkori törvényhozási, valóban csak úgynevezett deklarácziók mellett szólhattak, ma, midőn nem deklarácziókról van szó, hanem törvényalkotásokról, többé alkalmazni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelől.) Igen jól tudom én t. ház, hogy t. képviselőtársam és barátom azzal, hogy módot keresett arra, hogy megkönnyítse a tárgyalások rendes menetére való áttérést, korántsem állott arra az álláspontra, melyet mi elfoglalunk. Ezt én igen jól tudtam és tudom, és korántsem akartam volna neki olyan szándékot imputálni, melyről határozottan tudtam, hogy lehetetlenség azt róla feltételeznem. Azt mondja azután t. barátom ennek a kérdésnek megvitatásánál, hogy nem akarja kritika alá venni azt, hogy midőn ezen kérdés elintézésének általa felvetett módját én itt múltkori beszédemben előadtam, bizalmas beszélgetéseket adtam volna itt elő. Én legalább nem fogtam fel ugy és senki nekem értésemre sem adta, mintha az, a mi ott köztünk beszélgetés tárgya volt. oly bizalmas természetű volna, hogy nem tartozott volna a nyilvánosság elé. Egy hang (balfelől) : Ez természetes ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Hiszen megint csak közügyről van szó, és én azt hiszem, helyes eljárás az, hogy a mi legalább formailag jött létre, azt a nyilvánosság előtt elő is adjuk. A világért sem akartam volna visszaélni a bizalmas megbeszélésnek oly részével, a mely, eltekintve a papírra rakottól, talán a beszélgetés folyamán itt és ott elhangzott, mint a hogy teljes lojalitással elismerem, hogy a miket én ezen beszélgetések folyamán magam is elmondottam, azok is ép ugy kezeltettek, mint a hogy igyekeztem én is a magam részéről azokat kezelni. És ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy én talán felületesen vagy talán egyik vagy másik részlet kihagyásával eltompítottam volna azokat, a miket e tárgyban javasolt volt, bocsánatot kérek, de semmiesetre ez szándékom nem volt. (Helyeslés a, jobb- és a baloldalon.) Ha egyet és mást talán nem emiitettem meg, ezt csak azért nem tettem, mert a dolog lényege szempontjából nem tartottam szükségesnek a ház türelmét ezzel is tovább foglalkoztatni. De hozzáteszem, a mint már előbb is kijelentettem, hogy természetesen eszemágában sem volt azt imputálni t. képviselőtársamnak, hogy azon javaslattal, melyet nekem ajánlott, elismerné azt, hogy ez a kérdés ezzel szerinte helyesen elintéztetett volna. Mert hiszen tudjuk, hogy ő elvileg egészen más állásponton áll. (Helyeslés a baloldalon.) Korántsem akartam tehát ugy feltüntetni a dolgot, mintha ezen propoziczióval ő elfogadná azt az elvi álláspontot, melyet mi igen régóta egyenesen és nyíltan kifejeztünk. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy itt egy küzdelem folyik, egy igen hosszú küzdelem a magyar nyelvért, és most az történjék, hogy a magyar nyelv helyett, a szolgálati nyelv érvényesüljön ebben a törvényben, egy bizonyos, bár csak szűk körben is ; azt mondja ez nem lehetett a czél, és ez ellen küzdeni kell. (Folytonos zaj.) A dolog pedig ugy áll, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) hogy igenis, a küzdelem régi, de czélt ért a küzdelem annyiban, hogy a magyar nyelv oly mértékben érvényesült a közös hadsereg ezen intézményében, mint még eddig soha. (Élénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Szerintem mindenesetre töbhet ér az élő törvényhozási jognak ezen gyakorlása, de nemcsak ez, hanem az életbe való átvitele oly területen, melyből ez a jog eddig ki volt zárva. Ezért igazán érdemes ezzel foglalkozni és érdemes ezt a czélt, a törvény létrejövetelét előmozditani, és azt, a mi történt, nem kell szégyenlenie senkinek ; (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) mi büszkék leszünk reá. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Zaj bálról. Az elnök csenget.) T. képviselőtársam szólt még egy kérdésről, melyről azt mondotta, hogy előző beszédében ezt mint aggályt nem emiitette, de az általános helyzet magával hozza, hogy ez is beletartozik a módozatoknak abba a körébe, a mely módozatok