Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

559. országos ülés 1912 márczius 7-én, csütörtökön. 361 agy Sághy, mint Bakonyi t. képviselőtársaimnak azon indit ványaihoz, hogy Pályi Ede házhatározatilag tiltassék ki. Nem fogadhatom el az előadó ur javaslatának befejező, vagyis azon részét, a melyben ő a ház elnökségét kívánja utasítani arra, hogy a ház elnöke, mint feljelentő szerepeljen ebben az ügyben. Most jogászi szempontból fogom fel a kérdést és mint jogász fogom e kérdést bírálat tárgyává tenni. Ha az előadó ur javaslatát fogadja el a t. ház, nemde akkor a ház elnöke köteles a főügyészségnél a feljelentést megtenni ? Tegyük fel azt, hogy az ügyészség, vagy főügyészség nem lát adatokat arra, hogy a bűnvádi eljárást megindítsa, nem is vállalja a vád képviseletét, vagy elejti a vádat és akkor mi kompromittáltuk a képviselőház elnökét, a kit utasítottunk arra, hogy feljelentést tegj^en és kompromittáltuk magunkat is, mert a képviselőház elnöke jrátmagánvádlóként oda nem állhat. (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez tehát egy lehetetlen helyzetet teremtene abban az esetben, ha a főügyész a vádat nem vállalja. Tekintettel arra, hogy mindketten egy czélt szolgálunk, azt t. i., hogy az illető egyén a ki a siúyos sértést a ház szuverenitásán elkövette, méltó büntetését elvegye -— hiszen csak formai különbség van köztünk — arra kérem az előadó urat, legyen szives odamódositani javaslatát, hogy a ház elnöke ne feljelentést tegyen a főügyészségnél, hanem hogy a ház utasítsa az igazságügyrüinistert, hogy alantas közegének adjon utasítást arra nézve, hogy a bűnvádi eljárást indítsa meg. Felettes hatósága utasításának a főügyészség nem fog merni ellene szegülni, hanem hivatalból lesz kénytelen és köteles az eljárást megindítani. Én tehát csatlakozom Sághy Gyula és Bakonyi Samu t. barátaim indítványához és igen kérem az előadó urat, tegye lehetővé, hogy ebben az ügyben a szavazás elkerülésével egyöntetű határozatot hozhassunk, a mi elérhető, ha elfogadja a mi projDoziczióinkat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik ? Beszkid Antal jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. képviselőház ! A magam részéről sem kívánom ezt a dolgot mint pártkérdést felfogni, mert valamennyiünknek az a czélja és érdeke, hogy a mikor a ház szuverenitásán ejtett sérelem megtorlásáról van szó, minden oldalról fontoljuk meg és vitassuk meg a dolgot, hogy helyesen, a házszabályoknak és a törvényeknek megfelelőleg járjunk el és elérjük azt a czélt, hogy a jövőben ilyen sajnálatos dolgok ne merüljenek fel. Itt, t. képviselőház, elsősorban az illetékesség kérdése kerül elbírálás és megvizsgálás alá, az, hogy vájjon kinek van joga ezt a kiutasítást és kitiltást eszközölni, kinek a hatáskörébe tartozik ez, vájjon a képviselőház elnökének joga-e ez, vagy pedig magának a képviselőháznak feladata és joga, hogy az illető rendzavarót, a ki KÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 —1915. XV. KÖTET. a rendzavarást ilyen nagy mértékben követte el, a ház területéről, illetőleg a ház épületéből is kitiltsa. E tekintetben a házszabályok 291. §-ára kell hivatkoznom, a mely összevetve az 1848. évi IV. t.-cz. megfelelő szakaszaival, nyilvánvalóvá teszi, hogy a ház elnökének a törvény és a házszabályok csakis azt a jogot adják meg, hogy a ház elnöke a rendzavarás alkalmával az illetőt, kiutasíthatja és ekképen állithatja helyre a rendet. További kérdés tárgyát képezi az, hogy az esetben, ha ennek az elnöki intézkedésnek foganatosításától kellő eredmény nem várható, ha a rendzavarás folytatásától továbbra is félni lehet s ha az illető, a kire ez a kiutasítás vonatkozik, olyan egyénnek mutatkoznék, a kivel szemben szigorúbb és a jövőre is kiható eljárásnak volna helye, akkor kinek kell ezt eszközölni % En a magam felfogása szemjDontjából nem tartanám helyesnek azt, ha akár a törvényt, akár a házszabályokat ugy magyaráznék, hogy az elnöknek adnánk olyan jogkört, a melyben az elnök azután bárkit jogosítva volna a képviselőház karzatán vagy akár a sajtókarzaton való megjelenéstől, akár bizonyos hosszabb időre, akár pedig örök időkre is eltiltani. Ezt a nézetemet az 1848 : IV. törvényezikk 15. §-a is megerősíti, ez a törvényezikk is támogatja az én álláspontomat, a mely szerint ennek a kérdésnek további elbírálása a ház hatáskörébe tartozik, a háznak joga kimondani azt, hogy az illetőt akár örökre, akár pedig hosszabb időre a ház területének látogatásától eltiltja. E tekintetben annál inkább szükségesnek tartom, hogy a ház olyan határozatot hozzon, a melyet Bakonyi Samu t. képviselőtársam javasolt, mert az elnök urnak intézkedése, a mit a múlt ülés folyamán bejelentett, nem is elegendő arra, hogy a czélt szolgálja. Az elnök ur nevezetesen azt adta elő, hogy ő vasárnap intézkedett az iránt, hogy a sajtókarzat látogatására jogosító jegy az illetőtől visszavonassék és pedig nem határozott időtartamra, hanem általában. De a ház hallgatósága nemcsak a sajtókarzaton van j elén, hanem a ház minden karzatán; ha tehát ezt a kérdést így teszszük elbírálás tárgyává, akkor az én meggyőződésem szerint nyilvánvaló, hogy a kit az írói karzatról kiutasitandónak találtunk, azt szükséges a többi karzatokról is kiutasítanunk. (TJgy van / Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben azonban, azt hiszem, elegendő a ház egyszerű határozata, de nem helyes és nem is czélszerü annak kimondása, hogy az illető a ház területéről mindörökre utasittassék ki, mert ha azok a körülmények, a melyek ezen kiutasítást szükségessé tették, esetlen változni fognak, a háznak akkor is, ha mindörökre mondta ki a kitiltást, módjában és jogában áll másik határozatot hozni, a melylyel ezt a határozatát később hatályon kivül helyezi. 46