Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

359. országos ülés 1912 márczius 7-én, csütörtökön. 355 Az természetes dolog, hogy ezt a határozatot azután a ház elnöke hajtja végre, vagyis a háznak ezt az utasítását, a mely konkrét határozatában foglaltatik, a ház elnöke juttatja el az igazságügy ministerhez. így határozott a ház 1877-ben, a Tisza Kálmán esetében és később a czeglédi esetből folyólag az Ugron Gábor esetében, ennélfogva abszolúte semmi okot sem látok arra, hogy ettől a gyakorlattól bármily tekintetben eltérjünk. Azért, midőn helyeslem a mentelmi bizottság javaslatának azt az intenezióját, hogy a büntetőjogi megtorlás inicziáltassék, én a ház szempontjából ennek más expodituráját nem találom, mint azt, hogy a ház tett indítványomhoz képest az igazságügyministert utasítsa a maga határozatával. A fegyelmi megtorlás szempontjából pedig hozzájárulok Sághy Gyula t. képviselőtársam indítványának azon részéhez, hogy a ház, az elnöke által saját hatáskörében tett eddigi intézkedéseket jóváhagyólag tudomásul veszi, azon túlmenőleg azonban ragaszkodnom keU inditványom első pontjának azon további részéhez, hogy a ház Pályi Edét a maga területéről mindenkorra kitiltsa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom a mentelmi bizottság javaslatával szemben saját inditványom elfogadását, a melyet első pontjára nézve most annyiban módositok, hogy hozzájárulok Sághy Gyula t. képviselőtársam ily irányú indítványához. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Polónyi Dezső ! Polónyi Dezső: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Épen ugy, mint a tegnapi ülés folyamán, ma is a legnagyobb tárgyilagossággal kívánnék ezen kérdés tisztázásához néhány szóval hozzájárulni. Újólag kiemelem, hogy a vitába semmiféle személyes természetű momentumot belevinni nem kívánok és egyben előre is jelzem, hogy minden tőlem telhetőt meg kívánnék kísérelni arra nézve, hogy ebben a kérdésben a magyar parlament régi hagyományainak megfelelőleg a lehetőség szerint egyhangú megállapodás, egyhangú határozat keletkezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen ezen czél által Vezéreltetve ki fogom kapcsolni a mentelmi bizottság igen tisztelt előadója jelentésének azt a részét, a melyben azt mondja, hogy a mentelmi bizottság nem látja további eljárás szükségét, mert a mentelmi jog sérelmét nem képes megállapítani. Disztingválnunk kell ugyanis ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk/) Kétségtelen 3JZ, cl mit Bakonyi Samu t. képviselőtársam előttem elmondott, hogy az adott esetben tényleg példa nélkül álló esettel állunk szemben, a hol magának a háznak szuverenitása van megsértve. Tény az, hogy dr. Pályi Ede, a mikor ide a képviselőházba berontott, néhány képviselőt, mondjuk, olyan kifejezésekkel illetett, a melyek miatt azok működésükben meg is zavartattak. . Ebben a vonatkozá-ban tehát, a mennyiben dr. Pályi Ede itt egyik-másik vagy több képviselővel szemben állott, kétségtelen, hogy a mentelmi jog sérelme fennforog. Nehogy azonban ennek a kérdésnek vitatása bármi tekintetben is zavarólag hasson a továbbiakra, ismétlem, teljes lojalitással kívánok eljárni akkor, a mikor a kérdésnek ezt a részét kikapcsolom. A magam részéről mindjárt azt kívánnám előrebocsátani, hogy én mindenben hozzájárulok Bakonyi Samu t. képviselőtársam által előadottakhoz és csak néhány kiegészítést, illetőleg felvilágosító szót szeretnék azokhoz hozzátenni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Semmi kétség sincs az iránt, hogy a mélyen tisztelt elnök ur az adott esetben a házszabályok és a régi törvények, igy az 1848 : IV. törvényczikk rendelkezéseinek megfelelőleg a neki biztosított jogkörben a szükséges intézkedéseket kifogástalanul és korrektül elvégezte. E tekintetben, azt hiszem, közöttünk nézeteltérés nem lehet. Ha egyáltalában — feleslegesen — szükség van ilyesminek jóváhagyására, mi a magunk részéről ahhoz készségesen hozzá fogunk járulni, mert egészen kétségtelen, hogy az elnök ur a házszabályok 291. §-ában, valamint az 1848 : IV. törvényczikk 10. és 12. §-aiban biztosított jogainál fogva megtette azt, a mit az adott esetben tehetett. Azonban itt most nem is erről van szó. Én a magam részéről alapul veszem a házszabályok 293. §-ának olyan éles disztinkczióját, a mely felett tényleg vita aligha lehet. Ennek a szakasznak első része azt mondja, hogy a rendzavarók, a kitiltáson kivül, meg is fenyíttetnek. Már most ez az utóbbi vonatkoznék igazán arra, hogy a mennyiben büntetendő cselekmény jelenségei forognak fenn, akkor a kellő és szükséges eljárás indittassék meg. Erre vonatkozólag közöttünk, ugy látszik, csak egy csekély nüanszban van eltérés, s nézetem szerint semmi sem fogja útját állani annak, hogy ebben a csekély kérdésben talán az előadó ur is deferáljon az eddigi parlamenti szokásnak, hogy ne a t. ház elnöke legyen ebben a kérdésben a végrehajtó közeg, hanem maga az igazságügy minister ur. A dolog ugyanis akként áll, hogy a képviselőház elnöke és annak hatásköre olyan, a mely semmiféle viszonylatba a kir. főügyészséggel, vagy kir. ügyészséggel nem hozható. A ház ugyanis hoz egy határozatot, a mely szerint az eljárás megindításának feltételeit látja fenforogni. A ház végrehajtó közege ilyen esetben kétségtelenül a felelős kormány. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban most méltóztassanak nekem megengedni, az igazságügyminister ur a kir. főügyészségnek és kir. ügyészségnek közvetlen felettes hatósága; nekünk, mint háznak a kir. ügyészséggel és főügyészséggel semmiféle dolgunk nem lehet, azoknak minden ténykedéseért nekünk az igen t. igazságügyminister ur felelős. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Viszont a képviselőház elnökének hatáskörét a magam részéről nagyon szívesen • tágitom mindenféle hvnyban és jogkörben, annál 45*