Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

316 357. országos ülés 1912 márczius 5-én, kedden. azt az elnök ur is beismeri, hogy a kérdést a 225. §. alapján tartozik ugy feltenni, hogy mindenki szavazhasson igennel vagy nemmel, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát felteszi a kérdést, mondja meg nekem, hogyan adjam le szavazatomat és nyugtassa meg lelkiismeretemet. Ezt akartam elmondani. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Az elnök ur az imént a túloldalról jött közbeszólásra... (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: ... igen helyesen, a házszabályok rendelkezéseinek megfelelően emelte ki azt a kétségtelen tényt, hogy mindegyikünknek joga van a kérdés feltevéséhez szólam. Ezzel a jogommal kivánok élni én is. (Halljuk I Halljuk I a szélsőbaloldalon.) Igen helyesen jegyezte meg azonban az elnök ur azt is, hogy nemcsak jogunk van ahhoz, de talán szükséges is, hogy itt a kérdés teljesen dilucidáltassék, annál is inkább, mert a háznak régi, negyven éves praxisa az, hogy, ha egy kérdésben különböző felfogások nyilvánultak, különböző határozatok hozattak, akkor a kérdés dilucidálására a felszólalók nyilatkozatait is figyelembe szokta venni a ház. Sőt tovább megyek. Tudunk eseteket, hogy a midőn a biróság előtt egy törvényszakasz intézkedése nem volt világos, a biróság elővette az illető törvény indokolását, s ha még ez sem diluczidálhatta az illető intézkedést, akkor az előadó, a kormánytagok és az egyes képviselők hozzászólásaiból igyekezett a törvény intenczióit megmagyarázni. Ezen szempontokból tehát ezt a diszkussziót a jövőre nézve jogforrásnak tartom és ezért nagyon szükséges, hogy lehető alajaossággal tárgyaljuk meg ezt a kérdést, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) annál is inkább, mert különben majd az utódaink. a kik nem voltak jelen a szombati, hétfői és a mai ülésen, igazán furcsa helyzetbe jönnek, és különös elbírálás alá lesznek kénytelenek venni a jelenlegi országgyűlést, ha azt látják, hogy szombaton az elnök ur tényleg a második mód szerint tette fel a kérdést szavazásra. Magyarázta már szombaton is, hogy felfogása szerint az az alternatíva. a melyet ma is indítványozott, helyes, de azután hozzájárult közmegnyugvásra ahhoz, hogy a második alternatíva szerint rendelje el a szavazást. íme itt van már egy momentum, a melyet szükségesnek tartok kiemelni és leszegezni, hogy igenis az elnök ur a közmegnyugvás érdekében járult szombaton hozzá a második alternatívához. Ebből a jogforrás elmélete alapján igenis arra keU következtetnünk, hogy mig a most proponált kérdésfeltevés a ház egyik oldalának abszolút helytelenítésével jár, a ház egyik oldalának felfogása szerint a házszabályok rendelkezéseivel, szellemével össze nem fér, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) addig a másik, a szombati propoziczió ezzel szemben a ház közmegnyugvásával állapíttatott meg. Megvallom, már ez a tény egymagában is, különösen izgatott időkben, azt tenné ajánlatossá, hogy az igen t. elnök ur a két alternatív preczedens közül azt tartsa fenn, a melyhez a ház minden oldalán közmegnyugvással hozzájárultak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek előrebocsátása után engedjék meg, hogy kifejtsem a kérdésre nézve szerény nézetemet. Mellesleg jegyzem meg, hogy az alelnök urnak a jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával a padokból tett felszólalása nézetem szerint a házszabályoknak nem helyes interpretáczióját tartalmazza. Mindenesetre szükséges, hogy akkor, mikor házszabályok nekünk erre jogot adnak, a kérdés eldöntése és a szavazás megejtése után erre a kérdésre, a mely kapcsolatban áll a tegnapi eseményekkel, visszatérjünk. Ezt a jogonat határozottan fenn is tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindenkor azonban szigorúan a házszabályokhoz kívánom magamat tartani és azért az elnök nr nyilatkozatával in merítő nem is foglalkozom, hanem egyedül a kérdés feltevéséhez szólok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A házszabályok alapján a következő lehetőségek vannak. Az egyik az, hogy a jegyzőkönyvhöz senkinek sincs észrevétele. Ez esetben az elnök felteszi a kérdést : van-e észrevétel a jegyzőkönyvre ; ha nincs, a jegyzőkönyvet elfogadottnak jelenti ki. Egy másik alternatíva az, mikor a jegyzőkönyvvel szemben, mondjuk egy vagy két stiláris vagy egyes pontokra vonatkozó módosítás adatik be. Kérdés, lehet-e szembehelyezni az egész szöveget az összes módosításokkal, igen vagy nem ? Nézetem szerint nem ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor megteheti az elnök ur, hogy felteszi a kérdést, vájjon a jegyzőkönyvnek meg nem támadott részeit elfogadja-e a ház, igen vagy nem ? Azután dönt a ház a függőben maradt rész és az arra vonatkozó elleninditvány felett, mikor is ugy teszi fel az elnök a kérdést: elfogadja-e a ház a a jegyzőkönyv függőben maradt részét változatlanul, szemben a módositványnyal. Ha a többség az eredeti szöveg mellett marad, a módositvány elesik ; ha pedig a többség az eredetit nem fogadja el, marad a módositvány, a mely az eredeti szöveg helyébe iktattatik be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyebár, ehhez szó nem férhet, ez a logikus eljárás. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez abban az esetben van, ha egy módositványnyal állunk szemben. Még komplikálódik a kérdés, ha több módositványt terjesztenek elő. Tegyük fel, hogy egy hosszú jegyzőkönyvhöz tíz-tizenöt módositványt adnak be, részint stilárisakat, részint érdemlegeseket. Itt igazán teljes mértékben csatlakozom Vertán Etele t. barátom felfogásához, és értem az ő lelkiismereti furdalását. A 15 módositvány közül néhányat helyesel, néhány esetben pedig az eredeti jegyzőkönyv szövegét tartja helyesnek a módosításokkal szemben. Már most, ha az elnök ur, illetve bármely elnök bármikor — egészen elméletileg kezelem a kérdést — ugy teszi fel a kérdést, hogy elfogadja-e a ház egész terjedelme-