Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

814 357. országos ülés 1912 márczíus 5-én, kedden. ennélfogva (Zaj. Elnök csenget.) ebben a kérdésben a házszabályok 225. és 234. §-ai az irányadók. Ha ez nem igy volna, akkor a 269. §-nak az elnök ur által tulajdonított értelme egyszerűen hatályon kívül helyezné ugy a 225., mint a 234. §. rendelkezéseit. Én azt hiszem, hogy a 234. §. rendelkezései, a melyek szerint előbb a bizottsági előadó javaslata teendő fel szavazásra és azután a hozzá legközelebb álló többi módositvány, per analógiám a jegyzőkönyvre is alkalmazhatók, a mint itt már ugy az elnök ur, valamint elődje, Berzeviczy Albert volt elnök ur is több izben megállapitotta azt, hogy ez a szakasz per analógiám a jegyzőkönyvre is alkalmazható. Ez tehát ennek a 269. §-nak igazi értelme. E szerint kipuhatolandó a háznak kivánata, a háznak akarata abban a tekintetben, hogy milyen módosításokat kíván a ház a jegyzőkönyvön megejteni. De ez természetes is, mert ha nem igy volna, ha megállana az a theória, a melyet az igen t. elnök ur felállított, akkor én merem állítani, hogy itt a szavazás körül — holott pedig a kérdés tisztán áll a képviselőház előtt — a legnagyobb bonyodalmak merülhetnek fel; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) megtörténhetnék az, hogy kisebbségek többségre vergődhetnének és megtörténhetnék az, hogy bár van a háznak kipuhatolható akarata, az ily rendszerű szavazás utján nem juthatna kifejezésre. Vagyok bátor erre nézve a t. elnök urnak egy példát figyelmébe ajánlani, a mely épen a mai esetre alkalmazható. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ma a helyzet az, hogy felolvastatott, és a mi ezzel egyértelmű, javasoltatott egy jegyzőkönyvi szöveg, ezzel szemben két t. képviselőtársam által egy-egy módositvány vagy pótlás adatott be, a mi teljesen egyre megy. Most tegyük föl, hogy e kérdésekben a ház három, körülbelül egyenlő részre oszlik. A ház egyharmada elfogadja a jegyzőkönyvet változatlanul, nem kivan semmiféle pótlást vagy módosítást, ennélfogva elutasítja a benyújtott két módositványt is. A másik harmada a háznak kifogást nem emel a jegyzőkönyv ellen, de a beadott módosítások közül csak az egyiket fogadja el, a másikat elutasítja. A harmadik harmada a háznak viszont a másik módositványt fogadja el és elutasítja az előbb beadott módositványt és csak a második módositványt hajlandó megszavazni. Most nézzük, hogy miképen történik a szavazás, ha azon módszer szerint tétetik fel a kérdés, a melyet a t. elnök ur ajánl. A t. elnök ur szembehelyezi az eredeti szöveget a beadott két módosítással. Ugyebár, ez a t. elnök ur inteiicziója, hogy szembe helyezi ? Minthogy azonban a háznak kétharmadrésze módosítást kíván eszközölni a jegyzőkönyvben, ennélfogva leszavazza atz eredeti jegyzőkönyvet, mert nem akarja elejteni azokat a módosításokat, a melyeket ő meg akar szavazni. Az első kérdés tehát akként dől el, hogy a ház a jegyzőkönyvet a maga eredeti szövegében nem fogadja el. Következik a második kérdés ; Elfogadja-e a ház az első módosítást, a mi mellett az én feltevésem szerint a háznak csak egyharmadrésze áll, miután pedig egyharmadrész kisebbség, a többség leszavazza a módosítást is. Következik a harmadik kérdés : Elfogadja-e a ház a második beadott módositványt, erre ugyanaz áll elő, itt is csak kisebbség van a módosítás mellett, a többség ezt is elveti. Ennélfogva bekövetkezik az az eset, hogy a ház sem az eredeti jegyzőkönyvet nem fogadta el, sem a beadott módositványokat nem fogadta el. A t. elnök ur az imént erre az esetre is provideált és ha jól emlékszem, erre az esetre nézve azt a módszert ajánlotta, hogy ebben az esetben vissza kell adni a jegyzőkönyvet a jegyzőknek, hogy próbáljanak uj konstrukcziót csinálni, a mely fölött határozat hozható és a melyet a ház elfogadhat. De bocsánatot kérek, itt nem a jegyzők hibásak, nem a jegyzőkönyv szerkezete rossz, nem a jegyzőkönyv szerkezete olyan, hogy a felett a ház nem határozhat, hanem a szavazás mó3ja volt rossz, a kérdés feltétele volt rossz, mert ha az eddigi gyakorlattal ellenkező módszer követtetik, mert ha a t. elnök ur a 269. §. igazi tartalma és értelme szerint teszi fel a kérdést és figyelemmel van a 234. §-nak per analógiám a jelen esetben alkalmazható rendelkezésére, akkor a kérdés feltétele hogyan történik ? Az elnök felteszi a kérdést akként, hogy elfogadtatik-e a jegyzőkönyv a maga eredeti szövegében ; ez lenne az első kérdés. A második kérdés : elfogadja-e a ház az első módositványt. A harmadik kérdés : elfogadja-e a ház a második módositványt. Ekkor hogyan történik a szavazás ? Miután nem a jegyzőkönyv tartalmával ellenkező módositványokról, hanem pótlásokról van szó, ennélfogva az első kérdésre, hogy magát az eredeti jegyzőkönyvet elfogadja-e ha ház, az egész ház egyhangúlag igennel felel és megszavazza. A második kérdésre, miután, mint mondtam, feltevésem szerint kisebbség van mellette, a többség nemmel szavaz, ennélfogva a beadott módositvány elvettetik. Ugyanez történik a második módositványnyal, miután a mellett is csak kisebbség van ; ennélfogva a második módosítás is elvettetik és a jegyzőkönyv minden akadály nélkül hitelesíttetik. Semmi ok sem forog tehát fenn jelen esetben arra, hogy a jegyzőkönyv a jegyzőknek visszaadassék, mert hiszen hiába is adatnék vissza. Ha a jegyzőkönyv hű és a valóságnak megfelelő, akkor a jegyzők azt nem képesek máskép konstruálni, mint hűen és a valóságnak megfelelően, s akkor a jegyzők abba a helyzetbe jutnának, hogy az imént visszautasított jegzőkönyvet változatlan formájában és szövegében hozzák a ház elé. Ezekből látható, hogy az elnök ur által felállított uj teória és a kérdés feltevésének ez a módja nem nyugszik a házszabályokon, illetve azoknak és a 269. §-nak téves és helytelen magyarázatán alapul, mely feltevés annál kevésbbé állhat meg, mert hiszen a 225. §. rendelkezéseit semmiféle más házszabályszakasz hatályon kívül nem helyezheti.