Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-356

35b'. országos ülés 19Í2 márczius k-én, hétfőn. 29? nem lett vita tárgyává téve, mégis azt teszik fel kérdésre, a miben mindnyájan megegyeztünk, ellenben a mi vita tárgya volt, a mi felett különböző felfogások nyilatkoztak meg a házban, azt nem teszik fel kérdésre. En nem mondom, bogy ez épen házszabálysértés, (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az !) de semmi esetre sem olyan applikácziója a házszabályoknak, a milyet a t. elnök ur idáig követett és a minek követését méltán elvárhatjuk tőle. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső: Erről nem adhat bizonyítványt Andrássy! Elnök : Kérem Polónyi Dezső képviselő urat egyszersmindenkorra, szíveskedjék az elnöki tekintély ellen nem véteni. (Zaj.) Justh Gyula : Ott tessék megóvni! Elnök : Kérek csendet, Justh képviselő ur ! Polónyi Dezső: Akárhogy is van, Andrássy bizonyítványt adott. Elnök : Polónyi képviselő urat rendreutasítom. (A szónokhoz : Tessék folytatni I Elénk helyeslés a jobboldalon.) Benedek János: T. képviselőház ! En előttem is nagy lisztelet tárgya az elnöki tekintély. (Zaj a jobboldalon.) Farkas Pál: Látjuk ! Benedek János : Hogy Farkas Pál t. barátom és képviselőtársam ellenem mond, azon nem csodálkozom, mert ő még fiatal tagja a képviselőháznak. De ha tizenegy év óta velem együtt tagja lett volna a képviselőháznak, akkor tudhatná, hogy habár én mindig élénken részt vettem a képviselőháznak tanácskozásaiban, gyakorta felszólaltam és mindig ott voltam a küzdelemben, mégis engem ebben a házban soha elnöki rendreutasitás nem ért. En, igenis, tiszteletben tartom az elnöki tekintélyt és óhajtanám, hogy azon semmiféle csorba ne essék. Ezért mondhatom, nagyon jól esett az elnök urnak mai. a mint Molnár János t. képviselőtársam mondotta, elegáns megnyilatkozása. Szeretném, ha ezt az elegáncziát továbbra is megtartaná. De az az eljárási mód, hogy képviselőket indítvány ok felett való szavazástól el akar ütni, hogy indítványokat nem akar szavazásra feltenni, ugy, hogy azok fölött igennel, vagy nemmel szavazni lehessen, a mint azt a házszabályok 225. §-a imperative irja elő, ez a házszabályok ilyen, vagy amolyan magyarázatával lehet menthető, de az elegancziával semmi esetre sem fér össze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: T. ház! (Fölkiáltások a jobboldalon: Elég volt! Szavazzunk!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elnök ur felhívásának teszek eleget, a mikor rámutatok arra, hogy mennyiben ellenkezik a követett eljárás a kérdés feltevésénél a házszabályokkal és hogy mennyiben felel meg annak a mi álláspontunk, hogy a kérdésnek ilyen kumulaczionális feltevése tökéletesen helytelen. Nem akarok a tárgytól eltérni, nines is hozzá jogom, csak alludálok Benedek János t. képviselőtársamnak egy KÉFVH. NAPLÓ. 1910—1915- XV. KÖTET. kifejezésére, a melyben azt mondja, hogy a képviselői tevékenykedést künn a választókerületekben is a legnagyobb figyelemmel kiséri. Utalok arra, hogy Bosnyák Géza képviselő ur szabadság iránti kérvényét Polónyi Dezső nem szavazta meg, Sümegi Vilmosét pedig megszavazta. Es mi történt ? Bosnyák Géza t. képviselőtársamat választói már kérdőre vonták, hogy miért került ő ellenséges viszonyba Polónyi Dezsővel. (Fölkiáltások a jobboldalon: Szegény ember! Nagy baji) Gr. Lázár István: Az országnak szabad tönkremennie ! Ábrahám Dezső: Fölfogásom az, hogy az elnök ur nem alkalmazza helyesen a házszabályokat. Gr. Lázár István : Látjuk ! Ábrahám Dezső: Nem tudom, látja-e vagy nem látja, lehet, hogy nem foglalkozott a házszabályokkal olyan mélyen, a mint kellett volna. (Zaj. Elnök csenget.) A házszabályok 269. §-a azt mondja, hogy ha a jegyzőkönyv tartalma és szerkezete ellen kifogás tétetik, a ház kivánatához képest azonnal kijavittatik és újra felolvastatván, hitelesíttetik. Hitelesítés tehát csak akkor történhetik, ha a jegyzőkönyv tényleg elfogadtatott. Ezen az elfogadási proczeszszuson nem esett keresztül a képviselőház ; hiszen a mint méltóztattak hallani, a jegyzőkönyv elfogadása ellen végeredményében ugyan nekünk nincsen kifogásunk, hiszen mi is azon az állásponton vagyunk, hogy a jegyzőkönyv tartalma ellen kifogás nem tétetvén, az vita tárgyát nem is képezi; de ha elfogadjuk a jegyzőkönyvet a maga eredeti tartalmával és szerkezetében, azért nincs kizárva annak lehetősége, hogy itt bizonyos pótlások elfogadtassanak. Már most az elnök ur ugy teszi fel a kérdést, hogy elfogadja-e a képviselőház a jegyzőkönyvet, vagy nem, ez még nem zárja ki azt, hogy a ház elfogadjon bizonyos ahhoz fűzendő módosításokat, ez a kettő egymást nem zárja ki, nem is áll egymással szemben, hanem egymást csak kiegészíti. Az elnök ur egyszer hivatkozott egy preczedensre, a házszabályok alkalmazásában, nevezetesen a 235. §-ra. En ugyancsak egy ilyen preczedensre hivatkozom, nevezetesen méltóztassék megnézni a házszabályok 234. §-át, hogyan intézkedik az különböző dolgokról. Azt mondja a 234. §. (olvassa) : »Legelőször a központi, majd a különbizottsági javaslat, s ennek nemlétében, vagy el nem fogadtatása eseté ben az alapul szolgáló javaslat vagy inditvány jön szavazás alá.« Tehát itt a központi javaslat voltaképen megfelel a jegyzőkönyvnek, a jegyzőkönyvi javaslatnak, és ha ez elíogadtatik, akkor -egy külön bizottsági javaslat, mondjuk ez esetben per analógiám a pótlásokra vonatkozó javaslat tétetik fel szavazásra. Tehát, ha csak a 234. §. intézkedéseit tekintjük, akkor már ezen szakasz analógiája folytán feltétlenül el kell rendelni az elnök 38