Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-356

356. országos ülés 1912 vagy szerkezete ellen tesznek kifogást, hanem pótlást javasoltak. Igen kíváncsi volnék és nagyon örülnék, ha a t. elnök ur lenne szives erről engem felvilágosítani, mert magam is azon az állasponton vagyok, hogyha a felolvasott jegyzőkönyv ugy tartalmilag, mint szerkezetileg elfogadtatik, külön szavazásban kell a pótlások felett is dönteni. Mert ha az elnök ur kumulative akarja feltenni a kérdést akként, hogy a ház a jegyzőkönyvet hitelesiti-e, akkor elesnek azok a pótlások, a melyeket t. képviselőtársaim beadtak. Én igen kérem az elnök urat, hogy ne nyargaljon az örökös preczeclenseken, (Zaj a jobbóldalon.) hanem ragaszkodjék a házszabályokhoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és tegye fel a kérdést, a beadott indítványokra, a melyek semmiképen sem módosításai a mai jegyzőkönyvnek és tartalmának vagy szerkezetének, hanem csak pótlások, feltétlenül és egyenként szavazásra, hogy a 225. §. értelmében minden képviselő a maga. akaratát szabadon nyilváníthassa. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Beszkid Antal jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Tekintettel arra, hogy az elnök ur kázszabálymagyarázatával. . . (Zaj és közbeszólások jobb felől. Elnök csenget.) Én igyekezni fogok, a mennyire tőlem telik, minden egyes közbeszólásra reagálni, mert régi szokásom, hogy semmit sem szoktam válasz nélkül hagyni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de kérem, méltóztassék lehetőleg egyenként közbeszólni. Egy hang (a középen): Nem szólott senki! (Zaj.) Jaczkó Pál: Nem értettem, kérem hangosabban méltóztassék közbeszólni, akkor válaszolhatok reá. A kérdés feltevéséhez kértem szót épen azért, mert az igen t. elnök urnak házszabálymagyarázatával épen nem érthetek egyet. Az utolsó napokban ugy látom különben, hogy a házszabálymagyarázat oly erőszakot kezd igénybe venni, hogy ennek alapján csakugyan már erőszak erőszakkal áll szemben, és igyekszik azt az u. n. obstrukcziót letörni, (Mozgás jobbfelöl.) a melyet mi sohasem titkoltunk, és a melyet igazán szükségesnek találtunk; de ezzel szemben, azt hiszem, még sem helyes és jogos álláspont az, ha érőszakot erőszakkal akarunk letörni. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Itt előrebocsátom azt, hogy ahhoz igen sok szó fér, hogy az erőszak melyik oldalról indult meg. Szerintem mi voltunk a válaszadók, mert onnan indult meg a nyári erőszak, a melylyel szemben válaszoltunk az obstrukczióval. Én tagadom, hogy önök válaszolnak nekünk; mi félévi erőszakkal szemben válaszoltunk az obstrukczióval, és hogy mi ezt alkalmaztuk — csak mellesleg jegyzem meg —• meggyőződésem szerint ez feltétlenül szükséges volt, mert ez utolsó fegyverünk nekünk arra, hogy Ausztriának telhetetlen márczius k-én, hétfőn. 293 s mondhatnám, jogtalan kívánságait elháríthassuk és az országot ettől megmenthessük. (Igaz! Ugy van! a szélsőbdlóldalon. Mozgás jobbfelöl.) T. képviselőház ! Engedelmet kérek, ha kitérésekre kényszerítenek. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Jaczkó Pál: A házszabályoknak az a magyarázata, a melyet az igen t. elnök ur a 225. és 269. §-okhoz füz, teljesen téves és tarthatatlan, ós pedig azért, mert nyilvánvaló, hogy minden képviselőnek meg van adva a szólás szabadsága és biztosítva van az inditványozási joga is. Abban a perczben, a mikor azt akár a többség, akár az elnökség ugy magyarázza, hogy bármely indítvány, a mely szembe van helyezve az eredeti elnöki vagy pl. a jelen esetben a jegyzőkönyvi tartalommal, kumulative intézhető el, nyilvánvaló, hogy ezzel megfosztják az egyes képviselőt attól, hogy saját meggyőződése szerint szavazhasson. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon. Ettenmondások jobbfélől.) Ezek voltak az okai annak, hogy a múlt napokban ^s olyan viharos jeleneteket kellett itt végignéznünk, mert hisz akkor is a maguk teljes egészében állították oda az összes elleninditványokat az eredeti tartalommal szemben, vagyis kumulative akartak elintézni egy kérdést, a melynek külön-külön, részletekben való feltételét nemcsak a házszabályok irják elő, hanem utólag az elnök ur véleménye is tulajdonképen helyeselte. Ilyen körülmények között természetesnek találom, hogyha nem is hangsúlyozom ós nem is fejtem ki részletesen, a mit az előttem szólott t. képviselőtársaim már kifejtettek, hogy megint óriási tévedéssel állunk szemben, a mikor az elnök ur azt indítványozza, hogy az eredeti tartalommal szemben az öszszes pótlásokkal szembe állíttassanak és hogy ezt együttesen intézzük el. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Ez, eltekintve attól, hogy megint nem czéloz egyebet, mint ily kumulatív elintézést, szerintem lehetetlenség is. Hiszen Bakonyi Samu előttem szólt t. képviselőtársam is kifejtette részletesen, hogy itt nem inditvány tétetett (Zaj. Elnök csenget) a jegyzőkönyvvel szemben, a mire nézve esetleg elfogadnám azt az álláspontot, annak az álláspontnak a helyességét, hogy a mennyiben az eredeti jegyzőkönyv elfogadtatik, akkor ezzel szemben az inditvány magától elesik, de ez is olyan korlátozás, a melyet magam soha elfogadni nem fogok, (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) és természetesen ki kell tartanunk a mellett és küzdenünk kell azért, mert a házszabály az, a mi ma mint utolsó alkotmányos biztosíték szerepel. (Mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék rossz néven venni, nem jutok összeütközésbe azokkal a kijelentésekkel sem, a melyek e padokról is elhangzottak és a miket magamévá teszek, hogy rendes körülmények közt, kijelentem nyíltan, az obstrukcziót