Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-356

286 356. országos ülés 19Í2 márczius k-én, hétfőn. ténjék és a hitelesítésre nézve fennállló házszabályokat is alkalmazni kell, nekem pedig a hitelesítés tekintetében is jogom van ahhoz a kérdéshez hozzászólni, hogy a házszabályok alkalmaztattak-e vagy nem. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez nem személyes kérdés !) Ezt akartam konstatálni, t. ház és a mint másoknak is megengedtetett, köszönöm, hogy most nekem is lehetővé tette az elnök ur, hogy a házszabályok czimén felszólaljak. Elnök : Azt hiszem, a t. képviselő ur nagyon jól ismeri a házszabályokat, sokkal jobban, semhogy ne tudná, hogy ezt a kérdést, a mely tudvalevőleg a kérdés feltétele körül fenforgó kontroverziára vonatkozik, külön paragrafus alapján, nem pedig általános házszabályvitával kell megoldanunk, örülök, hogy ez konstatáltatott. Beszkid Antal jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. ház ! (Halljuk !) A kérdés feltételéhez én is nagyon röviden hozzászólhatok. Elsősorban is szembe kell helyezkednem az elnök ur azon felfogásával, hogy a jegyzőkönyv elfogadása és hitelesítése ugyanaz. Ez nem áll, mert ez két külön aktus. Ugyanis a jegyzőkönyvet hitelesíttetni nem lehet, mig az elfogadva nincs, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az elfogadásnak pedig megvan a maga előirt módja és formája. Jelen esetben a kérdés feltétele azért nem helyes, mert semmi nézeteltérés sincs közöttünk a tekintetben, hogy a felolvasott jegyzőkönyv tartalmát mindannyian elfogadjuk. Nem az a különbség közöttünk, a mi benne van a jegyzőkönyvben, hanem az, a mi ninca benne, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a mi benne van, azt mindnyájan elfogadjuk. Most az a kérdés, mi történik azon indítványokkal, a melyek olyant akarnak bevétetni, a mi nincs benne, E felett nem kell szavazni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak illusztrálni akarom az esetet. P. o. a holnapi jegyzőkönyvben benne lesz az elnök urnak az előbb a ház előtt tett lovagias, igazán jelentőségteljes és értékes kijelentése. Most azt kérdezem én,, hogy ha az előző nap jegyzőkönyvét olvassa valaki, nem fog-e joggal csodálkozni azon, hogy miért tette az elnök ur ezt a kijelentést, midőn az előbbi jegyzőkönyvben nincs benne az ok, a mely miatt ő azt a kijelentést tette ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha nem lesz benne a jegyzőkönyvben az, hogy az elnök ur összegyűrte és ledobta azt a zárt ülést kérő ivet, akkor semmi értelme nincs a másnap tett kijelentésének. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért tiszteletteljesen kérném, méltóztassék az elnök urnak először általánosságban kérdezni a háztól, hogy elfogadja-e a jegyzőkönyvet s ha azt általánosságban mindenki elfogadja, következnek a módosítások, és minden egyes módosítás külön-külön felteendő szavazásra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért voltam bátor felszólalni ós kérni az elnök úrtól, hogy tartsa be a házszabályokat e tekintetben. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző; Ráth Endre ! Ráth Endre: A házszabályok 225. §-a a maga szószerinti szövegében és tartalmában sokkal jelentőségteljesebb, semhogy nem fizetné ki magát az, hogy ezt a kérdést alaposan megtárgyaljuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Mire helyezi a 225. §. a fősúlyt ? Arra, hogy a kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel felelhessen. Az elnök ur a 225. §-nak ezen expressis verbis kifejezett ezen intézkedésével szemben — és itt látom a nagy veszedelmet — egyszerűen a többségnek jogát akarja szembeállítani, és pedig olyképen, hogy a mennyiben a többség a. jegyzőkönyvet a maga szószerinti szövegében elfogadja, ezen majorizálás révén már a módosítások kérdése — még pótlás formájában is — egyszersmind enkorra el legyen döntve. Az kétségtelen, hogy a szavazásnál, vagyis a kérdés eldöntésénél, hogy valami elfogadtassék-e vagy sem, végeredményében a döntő a többségnek és a kisebbségnek egymással való szembeállítása. Arra kell törekedni, hogy ez kiderülhessen. Csakhogy abban, hogy mikor kerüljön ennek kiderítésére a sor, a sorrendi kérdésben, eleget kell tenni a házszabályok azon intézkedésének, hogy mig a szavazáshoz eljutunk, mindenkinek meglegyen az a joga, hogy mig a többség joga kialakul, a kisebbségnek minden egyes tagja, vagy bárki, a ki azzal szembe akar helyezkedni, a maga jogát feltétlenül gyakorolja. Ennélfogva szerény meggyőződésem szerint, ha az elnök ur javaslata fogadtatnék el, akkor nagy sérelem esnék a 225. §-on, mert a ház összességének részei, az egyes egyének elveszítenék a maguk akaratnyilvánításának szabadságát, elveszítenék inditványozási jogukat. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Én nem tudom, hogy vájjon az elnök ur által javasolt kérdésfeltételnek (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nem-e az a czélja, hogy a véderőjavaslathoz, benyújtott határozati javaslatok is mind igy kumulative intéztessenek el egy szavazással. Kun Béla : Arra nem kerül a sor. Ráth Endre: Az elnök urnak azon magyarázata, hogy a módosításokra külön szavazni nem szükséges . . . Pékár Gyula: Hangosabban kérem, nem halljuk ! Vertán Etele: Legyen csend. Akkor hallják! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Ráth Endre: MindenesetreTmegtisztelő reám nézve, hogy szavaimat hallgatni kívánják, (Derültség jobbfelől.) csakhogy folytassák azon a téren, hogy szíveskedjenek csendben hallgatni. Jakabffy Elemér: A karzat sem hiába jött ! Ráth Endre : T. képviselőház ! Hangsúlyozom tehát azt, hogy a képviseelőház minden egyes tagjának a 225. §. szövege, annak eddigi magyarázata, az áUandó gyakorlat mind megengedi, és biztosítja azt a jogot, hogy mindenki minden, egyes benyuj-